Visszatérés Pécsre I.
2014.04.18. 07:48
Az apró termetű férfinak nehezére esett uralkodnia magán. Lova patái lassan kopogtak a holdfényben fürdő Király utca kövein, de bármennyire szerette volna, nem akarta ügetésre fogni a nemes állatot. Kimértséget, nyugalmat akart sugározni követőinek, márpedig ez nem volt erőssége. A város sokat változott, mióta legutóbb erre járt. Még emlékezett rá, mikor Pécset mediterrán Rómának nevezte, mára azonban inkább nézett ki mediterrán Amszterdamnak. A sétálóutcát szivárványos zászlók, ANTIFA-falfirkák és coffee-shopok tarkították. Vasi fején megfeszültek az erek, mégsem szólt semmit. Végignézett emberein, és látta, hasonlóképpen éreznek ők is. Fáradt gondterhelt arcok sora vonult mellette. Tejfelesképű fiatalok és sokat tapasztalt őszbajszúak, mosoni katolikusok rózsafüzérrel a nyakukban és bihari kálvinisták kezükben buzogányt szorítva, Phd-s történelemhallgatók és egyszerű parasztgyerekek vegyesen. Magyarok, akik ráuntak a gyalázatra. Ráuntak arra, hogy lehajtott fejjel járnak. Ráuntak arra, hogy a szabadság diktatúrájában éljenek. Magyarok, akiknek a bordó-fekete RnR-zászló új célt, új reményeket adott. És ott voltak parancsnokai is, akik most összeszorított foggal nézték a várost, ahol az eszme megfogant oly sok évvel ezelőtt. A várost, amelyet több ezer év dicső történelem után gyalázott meg a liberalizmus. Vajon lesz még egyszer olyan Pécs, mint a hippiforradalom előtt volt? –futott át a gondolat Vasi agyán. Talán nem. De teszünk róla, hogy eperfán végezze az, aki ezt tette vele. –acélozta meg akaratát.
A néma menet időközben kiért a Széchenyi-térre, már ami maradt belőle. Az impozáns Hunyadi-lovasszobrot az utolsó patkóig elbontották az erőforrások, helyére valami műanyag dadaista förmedvényt állítottak; ezt még a cigányok sem tartották érdemesnek arra, hogy elvigyék. Közvilágítás alig volt, így a komor arcokat csak a Hold, és az olajoshordók lángja világította meg. Vasi szembefordult katonáival. Bár nem volt diplomája, és úgy tűnt, soha nem is lesz, mégis mindenki elismerte, hogy vezetésre termett, így egy pisszenést sem lehetett hallani, mikor megköszörülte a hangját.
- Katonák! –üvöltötte bele a csillagos éjszakába- Évekkel ezelőtt elvettek tőlünk valamit! Elragadták egy szent városát hazánknak, bemocskolták, meggyalázták, magukévá tették azt. Ezen a mai hajnalon egy valóságos Szodomát tapos csizmátok. Székhelyét a bűnnek, tanyáját a devianciának, mocsarát az enyészetnek. De reggelre, mire feljön a nap, mindez meg fog változni. Amit leromboltak, újjáépítjük, amit bemocskoltak, megtisztítjuk, amit elraboltak, visszaszerezzük. És akik mindezt tették, azokat megbüntetjük! – Az elégedettség moraja végigzúgott a tömegen.
- Bajtársak! Ilyen gyalázatot csak patak vérrel lehet lemosni! De oly hosszú, végtelennek tűnő idő után ma felvirrad a mi napunk. A holnapi nap lehet az újjáépítésé, lehet az imáké, lehet a megbocsátásé. De a mai nap nem ilyen lesz. Mert ma éjszaka nem fog megremegni a kezünk, ha meg kell húzni a ravaszt! – Vasinak meg kellett várnia, míg a tömeg helyeslő kiáltásai el nem halnak.
- Irtsátok ki szívetekből a könyörületet! Inkább vesszen oda száz ártatlan, minthogy egy bűnös is megmeneküljön! Tisztítsátok meg ezt a várost! Istenért, Hazáért, előre! –ordította most már vörös fejjel, dagadó erekkel, szablyájával az ég felé mutatva.
Szerző: Noked-Lee
1 komment
Címkék: pécs a szakosztály után visszatérés pécsre deviancia hippiforradalom semmit rólunk nélkülünk koller krisztián vallása sváb kitelepítés soltvadkertről szekszárdi tanya eladó x faktor jelentkezési feltételek hülye rucska lespoilerezi magának a trónok harcát
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
