Múltidéző
2010.10.09. 17:50
mai posztom igazából jamal-poszt, ugyanis ő írta még nagyon-nagyon régen. olyan időkben, mikor a szakosztály még meg sem alakult, és a tagok még csak nem is ismerték egymást, csak én meg jamal. 2006 nyarát írtuk, és hosszú évek mobiltelefon-gyűlölete után én is megkaptam az első telómat, mire a nigger (aki szintén sokáig harcolt a "bunkofon" ellen) írt egy ímélt, ami kábé novellának is beillik. ma véletlenül rátaláltam, így posztolom is:
Requiem
Egy sötét napon történt...
3 évvel azután, hogy az optimisa és a pesszimista legyőzték az ősellenség első generációját, újra beköszöntött a sötétség. A földet koromfekete felhők lepték be, és szakadatlan áradással zuhogott a mindent elmosó vérzivatar. Emberek nem léteztek immár, pusztán a Gonoszt kiszolgáló ostoba lények. Nem volt senki az optimistával. Igen, az örök harcban még a pesszimista is elesett. A sötötség fejedelme álmában csapott le rá, mikor nem volt felkészülve, egyetlen ütéssel hatalmába kerítette a lelkét, és ezzel a fény szigete a világban egyetlen emberre szűkült immár: az optimistára.
De őn nem adta fel.
Mikor már mindent elborított a fojtogató gonosz, ő, öregen és betegen, felkészült a harcra. Magára öltötte erős vértezetét, kezébe vette legerősebb fegyvereit és elindult felkeresni az Ősellenséget, hogy véget vessen az évszázados háborúnak, és eldöntse a fény-sötétség harcát. Hónapokon át bolyongva, állandó összecsapások mellett jutott el a Sötétség Fejedelméhez.
De ő, félelemetesebb volt, mint valaha...
Ott tornyosult 120 grammjával és elképesztően színes kijelzőjével, a legyőzhetetlen akadály.
- Hát eljöttél, újra találkozunk? - szólt a Sátán
- Most bosszút állok a barátomon és véget vetek az uralmadnak! - válaszolt az optimista
- Bruhahaha....
- ÁÁÁÁÁÁÁÁ
Ezzel a hatalmas csatakiáltással vetette magát az utolsó nagy hős a küzdelembe. Három hatalmas csapást mért ellenfelére Jégcsákányával, de az meg se rezzent. Csak állt ott, gúnyosan mosolyogva, majd egy visszaverhetetlen rádiónyalábbal viszonozta a támadást. Hősünk összeroppant a csapás elképesztő ereje alatt. Felperzselődött a bőre, kis híján beszakadt a mellkasa.
Ez a küzdelem már nem volt egyenlő esélyű...
Egy idős, elgyengült, párját vesztett harcos egyedül szállt szembe a Világ Urával. És nem győzhetett.
- Csatlakozz, akkor megkímélem az életed!
- Sohaaa!!!!!
De amint kiejtette ezeket a szavakat, újabb óriási erejű rádiónyaláb terítette földre, testének nagy részét megtörve, arca immár felismerhetetlen, égett masszává torzult.
- Ha magadtól nem, hát majd én elveszem ami jár. Már nagyon régen várok erre a percre, csak szálka voltál a szememben, te kis féreg!!! - üvöltötte a Nokia x666
De nem számolt az optimista utolsó erejével. Összegyűjtött minden megmaradt fényt a világban, Jégcsákánya hirtelen vakítóan felizzott, és a haldokló Hős minden erejével belevágta fegyverét ellenfele kijelzőjébe.
A Sátán üvölltése jéghideg hullámként söpört végig az univerzumon.
- Hiába, akkor is enyém lesz a lelked!!! - ordította - Majd hatalmas kaszájával kettévágta az optimistát, és elszívta a lelkét...
Éles, süvöltő szél hallatszott, egy sátáni kacaj tán, nem tudni... de az biztos, hogy a világ immár fekete trónján ott ült megingathatatlanul a Gonosz....
Szerző: Noked-Lee
3 komment
Címkék: mobil telefon múltidéző requiem bunkofon jamal egy tetves nigger
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
a Viking 2010.10.09. 21:57:23
Minden esetre tanulságos történet :) és szívszorító. valaha én is voltam utolsó harcos. 1 éven keresztül tartottam ki a gimimben, mint egyetlen, akinek nincs mobilja, dacból. De hiába. A gyűrű erejét, nem lehetett legyőzni...
