Drága Szakosztálytársak és Tisztelt Olvasóközönség,

Papírra vetem, természetesen a saját szemszögemből, az elmúlt 12 nap eseményeit, azaz a Tour de france 2016 beszámolója következik Óztól:

1. nap: Vonattal fel Pestre. A vonaton már fent van Balázs, aki a következő 11 napban állandó úti-, harcos- és ivótársam lesz. Ő egyébként Viking munkatársa és kőkemény veszprémi ultra. Kelenföldön felvesz minket Viking: kocsiba be, ablakot le, könyököt ki, kettesbe be. Indulhatnánk is, ha a fél felszerelést Viking nem hagyta volna otthon… Vissza hozzá, majd Auchanban némi felszerelés (arcfesték- amit egyáltalán nem használtunk) vásárlása és irány Németország! Végtelen autópályák, határon kis várakozás, Németországban félpályás útlezárás, de este 9-re megérkeztünk Schwabmünchenbe Balázs cimboráihoz. Itt jó kis magyaros vacsora, pálinkával, sörrel, majd Ukrajna-Németország meccs. Meccs után alvás, mert reggel korán indulás. A vendéglátás elsőrangú, cserébe némi pálinkát otthagytunk szuvenírnek! :D
2. nap: 7-kor indulunk Bordeaux felé, csakhogy már Augsburgnál (20 perc után) több, mint egy órás dugóba kerültünk… Kikeveredés után Stuttgart, majd Karlsruhe, itt szintén egy órás dugó… Lassan közeledünk a francia határ felé. Sebaj, majd csak odaérünk. Ez kb. éjfélkor meg is történik. Igen, Schwabmünchen-Bordeaux 1200 km, 15 óra. Ekkor szembesültünk először vele, hogy Franciaország nem csúnya hely. A szállásunk Bordeaux-tól kb. 30-40 km-re egy haciendán volt, Viking sógornőjének az apósáéknál. Ők elutaztak, hogy a Kelemen család birtokba vegye a helyet és így nekünk is jutott egy-egy szabad ágy. Örök hála.
3. nap (1. meccsnap): Reggel be Bordeaux-ba. Csatlakozott hozzánk Viking sógora, Gábor, illetve némi pálinka! Némi nehézségek árán sikerült összeszednünk Droidot, aki Bordeaux-ba érkezett repülővel a ködös Albionból. Kis városnézés, sörrel fűszerezve, majd csatlakozás a többi szurkolóhoz, a találkozási ponton. Közben belefutunk az osztrák táborba, akik vígan dalolásznak, nagy magabiztosságról tanúbizonyságot téve. Kb. 50-en elkezdjük skandálni nekik, hogy „Conchita ist homosexual!”, mire ők bőszen csatlakoznak hozzánk. :D Balhéról, sem a meccs előtt, sem utána nem tudok, elég „európai” módon szurkolt mindkét tábor! Mind a 3 meccs előtt dél és 2 óra között kellett gyülekezni, majd rendőri felvezetéssel irány a stadion. Ez Bordeaux-ban kb. 2 órás sétát jelentett, de mindez eltörpül a hangulat mellett. Kb. 10-15 ezer torokból zúgnak a nóták, az Éjjel soha nem érhet végettől, a Lesz még Erdély Magyarországéig. Közben fogy a pálinka. Ekkor éreztem először, hogy bármi is lesz a meccsen már megérte eljönni, nem számított semmi, ki újpesti, ki fradista, csak a piros-fehér-zöld, csak a Ria, ria Hungária. Útközben a francia járókelők, helyi lakosok, fényképeznek, videóznak, mintha ez nekik is új lenne. Mi viszonozzuk a vendéglátást, a bonjour, buzi franciák rigmussal, amire lelkesen mosolyognak, mert csak a lényeget nem értik! Lassan megérkezünk a stadionhoz, ami kívülről is fantasztikus, belülről pedig parádés, közel a lelátó a pályához, a kapu mögött elfoglaljuk helyünket. Jönnek a csapatok, a himnuszok, a meccs. Nekem úgy tűnik az osztrák tábor sehol nincs hozzánk képest. Minden esetben, ha elesik egy osztrák zúg, a Conchita, Conchita. Sajnos a töltet több volt a kelleténél, így az első félidő homályos, de Szalai gólja nemcsak az osztrákokra, ránk is józanítólag hatott. Nem akarom, tudom elhinni, bevallom férfiasan a könnyeimmel küszködtem. Felrobbant a tábor, egymás nyakában mindenki. Az osztrákok kussolnak, tőlünk zeng a stadion, majd jön Stieber… Úristen, nem látom a kaput az álló emberektől, de pillanatok alatt kiderül, ezt bizony gólnak hívják. 2-0 vége, Magyarország eldöntötte. Örömmámor, ismét egymás nyakában mindenki. Nyertünk, innen már megvan és felhangzik a táborból az Auf Wiedersehen, Auf Wiedersehen (ekkor még nem tudtuk, hogy erre az Eb-re végleg búcsúztunk Ausztriától). Parádés búcsúzkodás a csapattól, nem tudjuk felfogni, mit is láttunk az elmúlt két órában. Vissza a városba, ekkor már velünk tart Thibault is, aki Viking sógornőjének a férje és mint a nevéből is látszik ő francia. Kint volt a meccsen, hisz családi okok miatt nekünk szurkolt. Nagyon nagy arc volt, belevitt minket kicsit a Bordeaux-i éjszakába, majd biztosított szállást a lakásukon, így mindenki ihatott. A fantasztikus meccset, fantasztikus ünneplés követte. Berúgtunk.
4. nap: Másnaposság, de nem szabad leállni, lehet egyszer járunk ezen a környéken. 70 km-re Bordeaux-tól vannak dűnék, amiket meg kellene nézni, meg ott az óceán is, így arra vesszük az irányt. A kocsiban már megy a fejszámolás: 3 pont, bakker, kezdjük felfogni. Még egy kell és megvan a továbbjutás. A dűnéknél rengetek magyar, hiába, Indul az utazás. Mindenki büszkén feszít magyar mezben, magyar pólóban, esetleg sállal vagy zászlóval. Hihetetlen, mindenhol ott vagyunk. Felmászunk a dűnére, előttünk az Atlanti-óceán. Én eddig még tengert sem láttam. Pár fotó, majd irány a víz, nem érdekel, milyen hideg, ebben meg kell fürdeni. Amúgy nem is hideg, kb. 20 fokos. A homokba 2 méteres betűk hirdetik a tegnapi diadalt. AUT-HUN: 0-2. Mondtam, hogy sok magyarral összefutottunk… Estére visszaérünk a haciendára, Viking apósa már pálinkával vár minket, majd vacsora, sör, meccsnézés (Franciaország-Albánia). Szar meccs, a miénk jobb volt. Alvás, mert reggel továbbállunk.
5. nap: Laza utazós nap, de azért útközben megnézzük Carcassone-t. Ha valaki erre jár mindenképpen tegyen hasonlóképpen. Elég fasza hely, történészeknek kötelező, bár a rendes bejárásához kell kb. fél nap. Nekünk csak néhány óránk volt, de mindenképpen megérte. Este Montpellier mellett szállunk meg egy kempingben. Ez már a Cote d’Azur. Csatlakozik hozzánk Keke, aki Balázs spanja, de mint utóbb kiderült Pécsről mi is ismerjük. Brux spanált vele még a damjanichos időkben. Irány most a Földközi-tenger, borral, sörrel. Majd meccsnézés, a helyi bárban. A hangulatunkkal nem volt baj.
6. nap: Délelőtt megnézzük Montpellier-t. Nagyon rendben lévő város. És ami a fontos, ez tele van jó nőkkel! Ennek nem tudjuk, mi az oka, de az eddig tapasztalatainkkal szemben, itt mintha sokkal több jó csaj lenne… Ami, egyébként az egész utazás során feltűnt, hogy az idősebb nők is elég jól néznek ki. A fiataloknál nagy a szórás. Meg ugyebár az etnikai megoszlás is elég sokszínű, hogy polkorrekt legyek. A másik dolog, hogy délután kettőkor is tele vannak az utcák, ez később is feltűnt, ami felveti a kérdést: itt mikor dolgoznak az emberek??? Estére megérkezünk a Marseille-től 40 km-re lévő, szintén tengerparti szállásunk, ami szintén kemping. A kemping „lakosságának” nagy része magyar, a hangulattal nem lesz gond. Az időjárás viszont szar. Az oké, hogy Bordeaux-ban egyfolytában szakad az eső, hisz óceáni az éghajlata, de hogy itt meg tomboljon a szél, az már felháborító… A tenger jó, ha 16-17 fokos, bár ez nem nagy visszatartó erő. Droid úgy pacsál benne, mint egy óvodás. Este meccsnézés a helyi bárban magyarokkal. Másnap meccsnap!
7. nap (meccsnap): Reggel bemegyünk Marseille-be, sajnos Balázs nem ihat, mert ma ő a sofőr, de a hangulat kárpótolja. A találkozóig még van, idő, így császkálunk kicsit a városban. Az, hogy mindenféle etnikum képviselteti magát nem meglepő, ezt vártuk, de hogy mekkora egy lepratanya ez a Marseille az elképesztő. Nem csúnya, de tele van minden emberrel, igen már délelőtt, retkes, az épületek omladoznak stb… Az angol-orosz meccset itt játszották, így terjengtek a rémhírek, hogy nem lehet alkoholt kapni sehol. Az első közértbe, ahová bementük döbbenten tapasztaltuk, hogy tényleg nincs sör… Mikor kifelé mentünk, akkor jöttünk rá, hogy ezek arabok, azért nem árulnak (vagyis ekkor még csak reméltük), így következő helyen már hozzájutottunk az aranyló nedűhöz. A hangulat itt volt a 3 meccs közül a legjobb. Bordeaux-nál azért volt jobb, mert itt már 25-30 ezren voltunk az ottani 10-15 ezerrel szemben, Lyonról meg később. A találka pont a régi kikötőben volt, nagy széles területen. Az idő kiváló a vonuláshoz. Hatalmas tábor, a brigád hangolja a tömeget. Görögtüzek és hanggránátok mindenfelé, piros-fehér-zöldbe borul a tér. Itt-ott néhány izlandi lődörög, de ők is inkább mindek fényképeznek, videóznak. Kettőkor elindul a már-már legendás menet. Nagyon egyben vagyunk, nagyon hangosak vagyunk. Belvárosi szűk utcákon vonulunk, mindenki minket néz, fényképez, videóz. A magasabb pontokról hátranézve úgy tűnik véget nem érő a tábor. Fogy a sör és a pálinka. Kicsit óvatosabban vagyunk, mint az előző meccsen, nem kellene annyira elázni. Többször megáll a tömeg, most mehet az Érik a szőlő, leguggolva, felugrálva. Az egyik téren rázendítünk egy Polska, Polska rigmusra is. Kb. másfél órás vonulás után feltűnik a Velodrome. Meg kell valljam, nekem régi vágyam volt látni ezt a stadiont, hisz legendásnak mondják, mind a hazai tábora, mind az akusztikája miatt. Nem kellett csalódnom. Lassan telik a lelátó, a fél stadion magyar színekben, de ami kicsit sokkolt, hogy mennyi izlandi megjelent. A városban itt-ott láttuk őket, de hogy 30 ezren eljöjjenek a szaros, egyébként 300 ezer fős szigetükről, az tiszteletre méltó. Jelentem az alkohol szintet kontroll alatt tartottuk, így megfelelő hangulatban, de teljes készültségben kezdődhetett a meccs. A stadionban történt rendbontásról majd személyesen beszámolok, de annyit előjáróban, hogy a médiában megjelentek messzemenően túlzóak. A meccs kemény, de ezt vártuk Izlandtól, a csapatunk nagyon egyben, most tényleg jól játszunk, csak hát ott van a faszfejű orosz spori, aki össze-vissza fújkál. Nem részletezem, látta mindenki. Viszont az egyenlítő gól. Pont vonalban álltunk. Nem akartam elhinni, hogy végre valami nekünk is bejön. Felrobban a stadion, majd némi görögtűz is a pályára kerül. A szurkolók és a csapat kapcsolatát jól érzékelteti, hogy Dzsudzsák egy kézmozdulattal lehiggasztotta a kedélyeket, ami mondjuk a horvátoknál a Modric, Rakitic, Mandzsukic triónak nem ment. A végén még befúj a rohadék ruszki egy kamu szabadot. Ott azt hittem megáll a szívem, de aztán lefújja. MEGVAN, MAGYARORSZÁG TOVÁBBJUTOTT! Gyorsan vissza a kempingbe meccs után. Nincs más hátra előkerül a pálinka. 4-en lehúztunk több mint egy litert, képszakadás. Nehezen tudjuk feldolgozni, amit láttunk a két meccsen. Főleg azt, hogy ezt élőben láttuk!
8. nap: Nekem teljes K.O., olyan igazi Ózos másnap. Reggel még volt némi töltet, de délután vegetálás. Este 6-ra sikerül összekaparnom magam, le kellene menni meccset nézni… Le is megyünk, ekkor derül ki, hogy a lengyelek két nap múlva szintén Márseille-ben játszanak, így kezd feltöltődni velük is a kemping. Sajnos a másnap miatt, csak 3 sör csúszik le, de a hangulatot, biztosította a többi magyar. Hamar megvan a kocsmában az összehaverkodás. Este 8-ra már felváltva zengnek a magyar és a lengyel rigmusok, csakhogy aznap a franciák játszanak 9-kor. A kocsma megtelt magyarokkal és lengyelekkel, mire jöttek a franciák. Mivel jó vendég mind a magyar, mind a lengyel, így szorítunk nekik is helyet. Ekkor még furcsán néztek ránk, de köszönhetően a bártulaj balfaszkodásának, lemaradtunk a himnuszokról. Ugyan a meccs második percében, de a lengyelek és magyarok rákezdtek a Marseilles-re. Két pillanat döbbenet után a franciák elénekelhették a himnuszukat a mi jóvoltunkból, így az ottani francia brigáddal kb. öribarik lettünk! :D
9. nap: Újabb utazós nap. Útközben megejtjük Avignont. Hát, ez sem csúnya hely. Érdemes megnézni, kurva nagy, nagyon igényes. Este már Varacieux-ban várnak minket a haveromék. Ő kint dolgozik Grenoble-tól 40, Lyontól 100 km-re. Ideális szállás, fent az Alpokban egy eldugott kis faluhoz tartozó tanyán. Komolyan, ló- és tehénszarral borított úton kellett felmenni a házhoz. Ott nincs terrorveszély emberek… :D A haverom mellett két másik magyar úriember volt a szállásadó, akikkel rendesen bekezdtünk. Megittunk másfél liter pálinkát az 3 rekesz sört a nagy örömre. Másnap egyikük el sem tudott menni dolgozni…
10. nap: Reggel derült ki, hogy Vili nem ment dolgozni (mert nem érezte jól magát…), így ő beígért nekünk egy kis vacsorát, amíg mi bemegyünk Grenoble-t megnézni. Montpellier mellett Grenoble volt a másik olyan város, ami a társaság minden tagjának osztatlan tetszését elnyerte. Ez nem is csoda, hisz az Alpok egyik völgyében gyönyörű környezetben, mint egy kis ékszerdoboz díszeleg a város. Nincs tervben, de ha egyszer Franciaországba kellene költöznöm, biztos ezt a várost választanám. Itt felmentünk, egy brassóihoz, hasonló felvonóval egy fasza erődhöz, mely anno a város védelmét szolgálta. A kilátás fantasztikus volt. Ja, és itt indult a kánikula… Délután visszafelé bevásárlás a hazaútra, majd vissza a tanyára. Hát, Vili nagyon kitett magáért. Olyan vacsit odarittyentett, hogy a tíz ujjunkat nyaltuk utána. Emellett a srácok felajánlották, hogy még egy estét maradhatunk, így nem kellett 30 euróért Lyonban megszállnunk, sőt még a haverom le is mondta telefonon a szállást, mert ugye ő tud franciául… Ja, és reggelre leszerveztek egy konvojt a szomszéd faluból be Lyonba. Még volt némi sörözés, meccsnézés, beszélgetés, aztán alvás.
11. nap: Jelentem aznap mindenki el tudott menni dolgozni, akinek kellett. Reggel 9-re átmentünk Vinay-be, ahol várt egy másik autó, sörrel, pálinkával. Győri srácokkal indultunk tehát a meccsre, zászlót lobogtatva, dudálva. Lyonban a gyülekezési pont eléggé kint volt a városból, mert maga a stadion is a halál faszán van. Valami bevásárló központnál gyülekeztünk, aminek kilométeres körzetében nem lehetett alkoholt kapni. Ráadásul volt 35 fok. Úgy döntöttünk, mivel még volt időnk, hogy metróval be a belvárosba, kis bámészkodás, némi sör beszerzése, kaja, aztán vissza a gyülipontra. Ez meg is történt. Sajnos a brigád elkésett, így csak 13.50-re értek oda, emiatt a hangolás el is maradt. Ekkor indult a magyar tábor a kálváriájára. Másfél óra a tüzű napon, az első fél órában még volt némi hangunk, de sem a környező ipartelep, sem a folyadékhiány nem szolgálta a hangulat fokozását. Mikor megláttuk a stadiont mindenki megörült, annak ellenére, hogy még 2,5 óra volt a kezdésig és tudtuk bent nem lehet alkoholt kapni. A beléptetés a korábbi meccsekhez képest katasztrófa volt. Itt megmotoztak minket, belenéztek a táskákba stb… Komolyan a korábbi meccseken semmi nem volt, ha akartunk volna bökőt, bombát, kézigránátot is be lehetett volna vinni. Miután bejutottunk, nem tudtuk mire vélni a szigort, ugyanis nem voltak a portugálok elszeparálva tőlünk. Mindenki ott jött-ment, ahol akart. A legdurvább az volt, hogy beraktak egy portugál szektort a B közepünk mellé és nem volt elválasztó kerítés. Csinált is némi rendet a tábor. Így fél szektorral gazdagodtunk… :D A két óra várakozás elég volt némi erőgyűjtésre, így már teljes hangerővel álltunk fel a meccsre. Döbbenet, hogy ezek a buzi cirtugálok mennyire oda vannak a Cigányért. Ha csak megjelent a kivetítőn már behugyozott a gyönyörűségtől az összes… Aztán hamar kussban maradtak, mert jött Gera. Ezt nem akartuk elhinni. Úgy tűnt 10-15 perc alapján, hogy a védelmünk nagyon nincs egyben és csak idő kérdése a gól. Erre jön ez a bomba. Hihetetlen élmény. Reméltük a félidőt kihúzzuk, sajnos nem sikerült, de a második félidei parádé valami félelmetes volt. A harmadik gólnál már annyira nem volt erőm, hogy csak a fejemet fogtam. Nem tudtam elhinni. És a cigányok ültek kussban. Hiába egyenlítettek. A meccs végén indult a fieszta. Még fél órával a meccs után is tele volt a lelátó magyarokkal és ünnepeltük a csapatot. Nem tudom valaha volt-e ilyen élményben részem, de most sem tudom elhinni, hogy ott lehettem… Este vissza Varacieux-ba. Sajnos nagy ünneplést nem csaptunk, mert reggel indulás volt haza.
12. nap: 17 óra alatt értem haza. Erről ennyit! Messze van ez a Franciaország! :D

Mindent egybevetve sohasem fogom elfelejteni ezt a 10-12 napot. A srácokkal nagyot partiztunk, minden percét és minden fillérjét megérte. Természetesen sok részlet kimaradt, de ezeket majd személyesen. Itt csak nagyvonalakban írtam le a dolgokat. Az esetleges gépelési hibákért elnézést, siettem! Képeket majd fészbúkon közlünk!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.