A modoros kéregető

2010.10.23. 12:51

mint bizonyára emlékeztek, korábban írtam már modoros blogra egy cikket modoros msn címmel, így ezen a sikeren felbuzdulva nemrég írtam egy újat, mely a modoros kéregetőket mutatja be. modor tibi azonban válaszra sem méltatott (a büdös disznaja!), így -hogy kárba ne vesszen- ide posztolom, indzsoj:

A csöves, aki igazából nem is csöves
- Jó napot, fiatalember!
- Jó napot!
- Elnézést a zavarásért, hadd mutatkozzam be, Grastyáni Timóteuszné vagyok, és én vagyok a siklósi báró lánya.
- Üdvözlöm.
- És csak azért állítottam meg, mert képzelje el, hogy nagyjából egy órája mindhárom pénztárcámat ellopták!
- Nahát, mik vannak.
- Igen-igen. És csak azért állítottam meg –elég kínos is a szituáció-, mert sürgősen haza kéne jutnom Siklósra a férjemhez, de nincs pénzem buszjegyre.
- Rendben, megnézem mennyi van a pénztárcámban.
- Ó, köszönöm, és higgye el, hogy én sosem szoktam kéregetni, csak az előbb lopták el mindhárom pénztárcámat.
- Persze, persze, megértem.
- Jaj, látom, hogy nem hisz nekem, de tényleg, a siklósi báró lánya vagyok, és sosem szoktam kéregetni!
- Jó-jó, tényleg elhiszem, itt egy kis apró.
- Jaj, köszönöm szépen, és tényleg, ha Siklóson jár, nyugodtan keressen meg, visszaadom a pénzét, Grastyáni Timóteusznét keresse, a siklósi báró lányát!
- Rendben, úgy lesz, viszlát.
- Viszlát, és köszönöm szépen!




A hálálkodó-alázkodó

- Jaj, jónapot, bocsánat, elnézést.
- Jó napot.
- Jaj, elnézést, remélem nem zavarom, bocsánat, hogy csak így megszólítom a nagyságos urat.
- Semmi gond.
- Ó jaj, köszönöm, hogy ilyen rendes velem, mert a többség meg se áll, csak megy tovább, de a doktor úron (tessék? mi vagyok?) látom már, hogy igazán jószívű. Kevés ilyen jó ember van már sajnos.
- Őőő. Köszönöm.
- És csak azért bátorkodtam megállítani -nem is tartom fel sokáig, mert látom, hogy siet-, mert én az utcán élek, és szeretném megkérdezni, hogy nem tudna-e kisegíteni egy pár forinttal, ha nem sértem meg.
- Nem sért meg, egy pillanat.
- Ó jaj, nagyon nagylelkű tetszik lenni az úrfi, hálásan köszönöm, és azt is, hogy egyáltalán meg tetszett állni, és szóba tetszett állni egy ilyen egyszerű hajléktalannal.
- Hát, nem tesz semmit.
- De-de, nekem sokat számít, bocsánat, hogy feltartottam, és köszönöm szépen még egyszer, az Isten áldja meg az ilyen jó embereket!
- Viszlát.

A cigány

- Hé, szevasz, szia.
- Ő, helló.
- Hallod tesó. Sajnáljál már meg egy százassal.
A) verzió
- Dehogy adok
(Két tesó felpattan, pillangókés-csattogtatás)
B) verzió
- Oké, tessék.
- Kösz, bratya.


A szívszorító történetes
- Szia, bocsáss meg, meg tudsz állni egy pillanatra?
- Igen, persze.
- Bocs, hogy csak így megállítalak, csak arról van szó, hogy én egy hajléktalan ember vagyok. Gépészként dolgoztam, csak feleségem kisemmizett a váláskor, aztán az utcára kerültem, és már 7 éve itt élek. A nagyobbik fiam pont veled lehet egyidős.
- Ühüm. Sajnálom.
- Igen, és most már harmadik napja nem ettem semmit, és azt szeretném megkérdezni, hogy nem tudsz-e adni egy pár forintot, csak hogy pár zsemlét vegyek itt a kisboltban.
- De, de egy pillanat. Tessék.
- Hm, csak 100 forint? Láttam ott papírpénzt is.
- Csak zsemlére kell, nem?
- De, de persze! Csak van egy kutyám. Aztán én tudod olyan ember vagyok, hogy ha egy falat ételt kapok, akkor először őt etetem meg, mert mindennél fontosabb számomra. Ő maradt nekem egyedül, tudod. Aztán tegnap született 6 kiskutyája, és nekik is kéne valamit vennem.
- Aha. Ha csak egy naposak, akkor nem szopniuk kéne?
- Jóvan bazmeg, most odaadod azt az ötszázast, vagy nem?
- Nem.
- Akkor csá.
- Cső.

A humorzsák

- Helló, helló szia.
- Jó napot.
- Szevasz, bocs, hogy így megállítalak, csak az az igazság, hogy én az utcán élek, és -őszinte leszek- kurvára jól esne már valami folyékony pulóver, ez ellen a kibebaszott hideg ellen. Meg tudsz dobni egy százassal?
- Aha, pillanat.
- Hú te, köszi.
- Nincs mit.
- Várjál.
- Igen?
- Mondok cserébe egy jó viccet, ha gondolod.
- Persze, halljuk.
- Hát hogy aszonygya. Hogy izé. Miért nincs a vonaton bástya?
- Hm, nem tudom.
- Hát mert a vonat NEM VÁR! Höhöhöhö!
- Hehe. Ja, tényleg jó.
- Hehe. Ja, ja. Na, tényleg köszi, most menj, még utoléred azt a miniszoknyás szöszit, elég szép darab, hehe.
- Okés, viszlát.

A bejegyzés trackback címe:

https://rnrszakosztaly.blog.hu/api/trackback/id/tr692392860

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása