nokedli aznap morcosan ébredt. utálta, amikor felesége, zita túl hangosan féülködik reggelente. a számos fiatalító műtétnek meglett azonban az eredménye; neje 50 felett járva is maximum húsznak nézett ki. nokedli átfordult a másik oldalára, és ránézett a naptárra. 2041. június 17. mikor kikelt az ágyból, egy fürge inas rögtön adoniszi testére terített egy perzsa szövésű fürdőköpenyt, ahmedinedzsád elnök ajándékát. nokedli kilépett az erkélyre, és belekóstolt az ecuadori kávékülönlegességébe. a több száz méteres magasságból nyugodtan szemlélte a várost. mivel az erkély pont a végeláthatatlan nyomornegyedeknek háttal állt, így gyönyörű látvány tárult a szeme elé. a mélyben minden utcasarkon hatalmas transzparensek álltak: éljen soká vezérünk, nokedli! mellette pedig ő volt látható, ahogy egy fehér lovon ülve, kivont karddal büszkén tekint előre. kedves tőlük, hogy nem felejtették el a szülinapom, gondolta a vezér. bár az is igaz, hogy tarkónlövés járt volna érte. a bordóinges rohamosztagok most is járőröztek, és jaj volt annak, aki nem vett ajándékot. no nem mintha szüksége lett volna rá. mözsi palotájában mindig mindene meg volt, bár mostanában megváltozott valami. a 8 fogásos ebédek helyett inkább mikróban megmelegített mirelitpizzát kívánt, a többszázéves borok érintetlenül hevertek pincéjében, mert inkább koccintóst kortyolt a baldachinos vízágyát egy ütött-kopott kollégiumi heverőre cserélte le. hiába, öregszik, és egyre nosztalgikusabb lesz. ennek kapcsán eszébe jutottak a fiatalkori évek, az a sok barát, az a sok emlék, az a sok sör...  milyen más volt akkor a világ. mikor még csak egy füstös kocsmában ülve szőttek gyermeteg terveket a hatalom megragadására, miután egy jobb, igazságosabb rendszert fognak megvalósítani. mélázását az erkélyre kilépő vezérkari főnök szakította meg:
-vezérem, jelentem, hogy a támadások mongóliában megindultak. a légierő hajnalban bombázta ulánbátort, valamint a 45., és a 61. magyar hadsereg elkezdte a szárazföldi benyomulást is. de mit mondjak a közvéleménynek?
-mondja azt, hogy a tatárjárás 800. évfordulóján végre eljött az idő, hogy bosszút álljunk a mongol pusztításért. ja, és ne ejtsenek foglyokat. -mondta rideg hangon, majd nagyot szürcsölt kávéjából.
-ó, fantasztikus gondolat, vezérem, értesítem a sajtót.
-a többi frontot van valami érdekes?
-nos, ma hans vejnemöjnen megalapította a finn bábkormányt, a laoszi front továbbra sem mozdul, jelentős előretörés volt viszont havanna környékén.
-remek, mint tudja, kuba egy ugródeszka számunkra, küldjenek oda még 300ezer embert.
-értettem uram, máris intézkedek.
hol is tartott a gondolatmenete? ó igen, azok az egyetemi évek. vajon hitte bármelyikőjük, hogy céljaikért egyszer nem csak küzdeni fognak, de meg is tudják valósítani? vajon mit gondolnának most, ha itt lehetnének? arra a késő októberi napra gondolt. mikor a cselekvés napja végre eljött, és kirobbant a forradalom. szegény brux, hiába túzte ki a két R-es lobogót a parlamentre, nem tudhatta, hogy egy mesterlövész rejtőzik a közelben. ő lett a mozgalom első igazi mártírja. sajnos azonban volt második is. pedig májer csak egy percre szállt ki a golyóálló autóból. a frissen kinevezett miniszterelnököt egy korábbi csoporttársa lőtte le "sic semper tyrannis!" felkiáltással. svarciról mindenki tudta, hogy legitimista, de azt nem sejtette senki, hogy képes lelőni a köztársaság vezetőjét. ezen tett miatt vált szigorúbbá az állami felügyelet, s váltak korlátozottabbakká a szabadságjogok. majd nem sokkal ezután robbant ki a kif-lee botrány. a szakosztály kötelékébe tartozó ifjút kémkedés közben elkapták szlovákiában, és slota elnök úr kimondta rá a halálos ítéletet. a marha. ez volt ugyanis a casus belli, miután a magyar csapatok újra bevonultak a felvidékre. a keleti front pedig egy újabb áldozatot követelt: kolozsváron egy eltévedt magyar golyó (bár egyesek kételkedtek lui galambescu magyar származását illetően) megölte a mozgalom másik nagy ikonját, magát az uralkodót, lustát. mélységes gyász nehezedett az országra. lustát egy tisza holtágba temették, a sírjába 2000 román katonát nyilaztak bele. a halotti tor után azonban a gyász csak mélyült: óz valószínűleg nem bírt ellenállni annak, hogy a toron ingyen volt a pia, így hajnalban egy halom üres üveg között találtak rá holtan. a hányásával az utolsó perceiben még felírta a falra: na ugye, hogy nem vagyok pina! mire az egyre keményebb és diktatúrikusabb államhatalom megszilárdult, csak ketten maradtak tehát. azonban mikor nokedli jamalra nézett, egyre gyakrabban érezte úgy, hogy az nem teljesen őszinte vele. az elkapott tekintetéből kapzsiságot, és hatalomvágyat olvasott ki. a gyanú félelembe, a félelem paranoiává fajult. érezte tehát, nincs sok idő. így egy évvel a hatalomrajutás után a törvényszéki orvosszakértő megállapította, hogy jamal tarkónszúrta magát egy jégcsákánnyal, és meghalt. temetésén nokedli megrendítő beszédet mondott, s a nemzet nagyjai közé sorolta. egyedül maradt tehát. immáron évek óta kizárólag az ő akarata érvényesült nem csak az országban, de csaknem a világ minden táján. a világ persze nem lett igazságosabb. a RnR Birodalom sokak szerint a történelem legkorruptabb államává vált, az éhínségek, járványok mindennaposok voltak, orwell 1984-e pedig megvalósult az államszervezet terén. felesége persze csak félelemből ment hozzá, mint ahogy az is a félelemnek volt köszönhető, hogy minden bl döntő előtt egy héttel saját maga írta meg a végeredményt, mely természetesen minden alkalommal hasonló volt. nokedli végignézett a mözsi felhőkarcolókon, majd tekinete elrévedt. vajon tényleg ezt akarta? egy világot, ahol mindenki retteg tőle, ahol minden évben a machester a bajnok, ahol mesés körülmények közt élhet elszigetelve a világtól, amit nem is ismer? felhajtotta a kávéja maradékát, és hagyta, hogy az inas megtörölgesse a szája szélét, majd elmosolyodott: igen, naná, hogy ezt akarta!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.