Goebbels szemelvények

2010.03.28. 15:05

korábban ugyebár közöltem morzsákat ciano gróf naplójából, így nemrégiben arra gondoltam, megteszem ugyanezt dr. goebbels irományával is. bár cianohoz képest sokkal butább, szűklátókörűbb, és magyarellenesebb az ürge (ráadásul a naplóját is jóval rendszertelenebbül vezeti), azért van pár érdekes mondat itt is:

1939. október 14.
A lengyelekre pedig csak erőszakkal lehet hatni. Olyan buták, hogy fölösleges mindenfajta meggyőzéssel, érvekkel kísérletezni. Ázsia már Lengyelországban kezdődik.
[...]
[A Führer] Kritikája egyre élesebb Mgyarországgal szemben. Szerinte Horthy is az ottani érdekszövetséghez tartozik. Zsidóbarát, németellenes, és gátlástalanul önző: ez a mai Magyarország.Ha tehetnék, még Olaszország ellen is uszítanának, hogy kettőnk közé férkőzhessenek.

1940. január 13.
A Führer azt gondolja, hogy a bolsevizmus ma a legmegfelelőbb államszervezet a szlávság számára. Sokkal többet úgysem lehet kihozni az oroszokból. Sztálin az új Rettegett Iván, de miattam lehet akár Nagy Péter is. És hogy most nem nevet a nép? A cárok alatt sem nevetett.

1940. április 11.
A Führer elmondja, hogyan képzeli el Norvégia és Dánia jövőjét. Nem hozunk létre protektorátusokat, hanem szövetségre lépünk velük. Egységes lesz a külügy, a gazdaságpolitika és a vámügyek. A mi tulajdonunkba kerülnek a legfontosabb katonai támaszpontok, átvesszük az ország katonai védelmét, és mindketten lemondanak az önálló hadseregről. A cél egy északgermán államszövetség.

1940. június 15.
Most kezdjük meg a Maginot-vonalnál a franciák körülzárását. Elérkeztünk katonai diadalunk tetőpontjára. A Führer addig veri a franciákat, amíg békéért nem könyörögnek. Ők üzentek nekünk hadat, most szűköljenek csak a békéért!

1940. június 22.
Franciaország szemmel láthatóan az összeomlás előtt áll. A kitelepítettek problémája a katonainál is katasztrofálisabb. Ebbe végleg belepusztul az ország. A háborúpárti képviselő mozdítható vagyonukkal a határon túlra menekülnek. Franciaország sok részében anarchia vagy pánik uralkodik. Mekkora istenítélet egy olyan nép felett, amely átadta magát az élvhajhászatnak, és nem ismerte fel tulajdonképpeni feladatát!

1940. június 23.
Mussolini azt akarta a Führertől Münchenben, hogy őket is képviselje a tárgyaláson. A Führer azonban vonakodott ettől. Ezt intézzék csak el maguk az olaszok. És főleg harcoljanak, ne csak követeljenek. Még elrontják nekünk az egész menetet. Az olaszok presztízse nálunk egyenlő a nullával. Mégpedig azért, mert semmit sem tesznek, és minden harci feladatot ránk hagynak.

1940. július 21.
A magyarok szégyenteljes követeléssel állnak elő a Führernél. A Führer azt tanácsolta nekik, hogy harcolják ki azt, amit akarnak. Egyből visszakoznak. A Führer mélyen megveti ezeket a magyarokat. A legantiszociálisabb rezsim, amit a történelem ismer. Innen a vonzódásuk az angol látszatdemokráciához. A Führer azt tanácsolta a románoknak Károly királynak küldött levelében, hogy a magyar követeléseknek tegyenek eleget. Bár nyilvánvaló, hogy ezt nem érdemelték ki a magyarok. A plutokrácia ezeknek az államoknak a rákfenéje. És persze a zsidóság.

1940. augusztus 31.
[A Führer] Az olaj miatt akar nyugalmat a Balkánon is. Bécsben ezért fejtett ki nyomást. A magyarok sokat kaptak ugyan, a románok tiltakozva fogadták a döntést, de végül beletörődtek. [...] Románia és Magyarország elégedetlen velünki. Hiába, ez a döntőbírók sorsa. Nyugalom a Balkánon. És mi megkapjuk az olajunkat.

1941. április 14.
Tegnap: húsvétvasárnap: A csodás győzelmek napja. A rádióban most már nem hallgatnak a fanfárok. Kleist páncélosai bevonultak Belgrádba. Zágrábban huszonkét tábornokot és tizenkétezer ember ejtettünk foglyul. Magyarország tervszerűen nyomul előre. Gyors előrehaladás Dél-Szerbiában. Összesen tizenhét szerb hadosztályt vertünk most szét. Körülzártuk Tobrukot, Bardia a kezünkönt van. Gyásznap Anglia számára. Egyik tengeralattjárónk 75 ezer tonnát süllyeszt el. A repülőgépek veszteségi aránya 46:2, egyik oldalon sem történtek berepülések. Jelentés Coventryből: maga a pokol. Angliában a hangulat a mélyponton. [...] Csodás húsvétja van a német népnek.

1941. június 22.
3 óra 30-kor kezdődik a támadás. 160 teljes hadosztály. 3000 km hosszú támadási szakasz. Kiterjedt... Minden rendben. A világtörténelem legnafgyobb támadása. [...] Számunkra nincs más út, mint a támadás. Ezt a rákos daganatot ki kell égetni. Sztálin el fog bukni. [...] Érzem a történelem leheletét. Nagy, csodálatos kor, amelyben új birodalom születik. Fájdalmak árán ugyan, de a fény felé tör.

1941. július 9.
A führernek az a szándéka, hogy az olyan városokat, mint Moszkva és Pétervár letörölteti a föld színéről. Szükséges is ez. Mert ha már részekre akarjuk szabdalni Oroszországot, akkor nem lehet vallási politikai vagy gazdasági központja ennek az óriásbirodalomnak. [...] Ha az elkövetkező napokban, hetekben sikeresen folynak a hadműveletek, nagyjából a Volgáig jutunk el, de ha katonailag indokolt lesz, az Urálig is. [...] Végeredményben a háborút keleten már megnyertük, egész sor nehéz csatát kell még megvívnunk, a bolsevizmus hadereje azonban már nem tudja kiheverni az eddigi vereségeket.

1941. augusztus 19.
A Führer részletesen elemzi a katonai helyzetet. Az elmúlt hetekben olykor igen kritikus volt. Nyilvánvalóan alábecsültük a szovjetek ütőerejét, mindenekelőtt a szovjet hadsereg felszereltségét. Még megközelítően sem volt világos képünk arról. mi áll a bolsevikok rendelkezésére. Ez volt az oka a helyzet téves megítélésének. [...]Talán jó is volt, hogy nem rendelkeztünk pontos képpel a bolsevikok erejéről- Akkor esetleg visszariadtunk attól, hogy megoldjuk a Kelet és a bolsevizmus esedékessé vált kérdését.
[...]
A Führer szerint elképzelhető, hogy Sztálin békét kér. Megkérdeztem, hogy ebben az esetben mit fog tenni, mire a Führer azt válaszolta, hogy elfogadja a fegyverletételt, de természetesen csak jelentős területi biztosítékokkal, s a bolsevik hadsereg teljes felszámolásával. Hogy mi lesz ezek után a bolsevizmussal, az a mi szempontunkból érdektelen. A bolsevizmus a Vörös Hadsereg nélkül nem jelent veszélyt számunkra. [...] Természetesen később meg kell majd semmisítenünk az Urál mögötti szovjet központokat, köztük Omszkot is. [...] A Führer meg van győződve arról, hogy Japán megtámadja a Szovjetuniót.

1941. december 19.
A hadsereg pogány parancsnokai aratták a legtöbb győzelmet. Raeder túlságosan is ájtatatos, ezért olyan gyenge a haditengerészetünk. Dietlt hamarosan vezérezredessé léptetik elő, ahogy Rommelt is, aki mindenkinél jobban megérdemli ezt. Rommel az az ember, akiben meg lehet bízni.
[...]
Néünk morálja szempontjából is szerencsés, hogy ilyen nehéz időkben is állnia kell a sarat. Ha mindenütt úgy győzedelmeskedtünk volna, mint Lengyelországban és Franciaországban. a németek nagyzási hóbortba estek volna. Nem normális és nem természetes, hogy egy nép ilyen olcsón jusson a világuralom birtokába.

1942. március 7.
A zsidókérdést egész Európa vonatkozásában meg kell oldani. Európában még mindig több mint 11 millió zsidó él. Ezeket később először Keleten kell összegyűjteni; a háború után esetleg el lehet őket szállítani egy szigetre, mondjuk Madagaszkárra.

1942. május 28.
Vészhír Prágából. Prága egyik külvárosában bombamerényletet követtek el Heydrich ellen, elég súlyosan megsebesült. Ha nincs is közvetlen életveszélyben, állapota aggasztó. A Führer 10 millió korona jutalmat tűzött ki a merénylő kézrekerítéséért. [...] Jelenleg zsidó túszok jegyzékét állíttatom össze, majd nagyméretű letartóztatásokat fogok foganatosítani.Semmi kedvem, hogy adott estben egy 22 éves keleti zsidó golyót eresszen a hasamba.

1942. május 30.
[A Führer] Egy fiatal farkaskutyát szerzett, Blondit, akit imád. Kifejezetten megható, mikor arról beszél, azért megy szívesen sétálni a kutyájával, mert biztos lehet benne, hogy az nem kezd háborúról vagy politikáról beszélni. Újra meg újra meg lehet állapítani, hogy a Führer lassanként magányo lesz. Játéka a fiatal farkaskutyával egyenesen megható.

1942. szeptember 23.
A "Daily Telegraph" kijelenti, hogy az egész háborúnak Sztálingrád a döntő csatája. Annál inkább törekeednünk kell megnyerésére.Ez valóban élethalálharc, és kimenetelétől éppoly nagy mértékben függ a tekintélyünk, mint a Szovjetunióé.

1943. január 14.
A sztálingrádi helyzet természetesen változatlanul súlyos gondokat okoz. A körülzárt csapatok csak a lehető legkisebb fejadagot kapják, részben csak napi 50 gramm kenyeret, egyébként a megmaradt lóállományból élelmezik magukat. Ha meggondoljuk, hogy a felszabadító seregre még heteket kell várnunk, akkor tiszta képet kapunmk arról, milyen feszült a helyzet.

1943. július 27.
[A führernek] Az az álláspontja, hogy a Duce nem mondott le önként. Letartóztatták. Nem tudni, életben van-e még. [...] A Führernek az a terve, hogy egy nagy, cseles fogást hajt végre: egy jelenleg Franciaországban állomásozó ejtőernyős hadosztályt akar ledobni Róma köré. Az ejtőernyősök elfoglalják Rómát, letartóztatják a királyt családjával együtt, Badogliot és cinkosait, s repülőgépen mindnyájukat Németországba szállítják.

1943. szeptember 15.
A Duce megérkezett a Führer főhadiszállására. A fogadtatás igen szívélyes és baráti volt. A Führer bunkerja előtt várta a Ducét, és fiát, Vittoriót. A két férfi az oly hosszú távollét után összeölelkezett; megható példája ez a férfiúi és bajtársi hűségnek. [...] A ducénak mindenesetről le kell mondania sok mindenről, ami eddig természetes volt számára; végül is valahogy ki kell egyenlíteni azt a szörnyű árulást, amit Olaszország a tengelyhatalmak hadviselésével szemben elkövetett.

1944. március 4.
A finn üggyel kapcsolatban a Führer elszánta magát, hogy a magyarkérdést is megoldja. A magyarok szakadatlanul elárulnak bennünket. [...] Az árulást meg kell büntetni. Ezért most cselekedni akar. Le akarja mondatni és tartóztatni a magyar kormányt, Horthyt őrizetbe venni, és Imrédy vezetésével megkísérelni a kormányalakítást. Imrédy bizonyára hajlandó lesz átvenni a magyarországi ügyeket, ha a románok nem támasztanak azonnal szemtelen követeléseket, amiket Imrédy terészetesen nem teljesítene. A Führer ezért a románokra is nyomást akar gyakorolni, hogy legalább hallgassanak, amit azonban nagyon nehéz lesz elérni. A magyarországi államcsíny a hadsereg lefegyverzésével kezdődne, amihez meg van a kellő erőnk. Ha a hadsereget lefegyvereztük, akkor megoldhatjuk a magyar arisztokrácia s elsősorban a budapesti zsidóság kérdését. [...] A magyar hadseregtől nagy mennyiségű fegyvert szerezhetünk. Ezeket természetesen jól használhatjuk az elkövetkező nehéz ütközetekben. Emellett a magyarok jelentős olajtartalékokat halmoztak fel, ami a kezünkbe kerülne. Meglehetősen sok olajkútjuk is van, nem is beszélve az élelmiszertartalékokról, amelyek ugyan nem sokat nyomnak a latban, de mégiscsak jelentenek valamit.

1944. március 21.
A magyarországi helyzet jól alakul. A Führer Veesenmayert nevezte ki követnek Budapestre, aki már megkezdte tevékenységét, hogy megalakítsa az új kormányt. [...] A Führer magához rendelte Antonescut. Meg akarja értetni vele, hogy több román alakulatot kell felvonultatnia Románia határainak védelmére. Bukarest ezekben a napokban olyan, mint egy hangyaboly, egyrészt félve figyelik a román határt, amit a szovjetek most már átlépnek, másrészt abban reménykednek, a magyar események megteremtik a lehetőséget, hogy a Magyarországgal fennálló vitás határkérdéseket erőszakkal elintézzék.

1944. június 7.
Éjjel futnak be az első jelentések, hogy nyugaton megkezdődött az invázió. [...] Franciaország megerősített partvidékén szállltak partra, Le Havra és Cherbourg között. [...] A Führer igen jókedvű. Az invázióra pontosan ott került sor, ahol vártuk, és pontosan azokkal az eszközökkel és módszerekkel, amelyekre számítottunk. Az ördöggel kellene cimborálniuk, hogy ne verjük ki őket. A ledobott ejtőernyős csapatokat, melyek a hátországban kóborolnak, a Führer nem sokra értékeli. Ezeket hamarosan fölmorzsoljuk.

1944. július 23.
A külföldi sajtó és propaganda szinte kizárólag a Führer ellen elkövetett merénylettel, s a németországi puccsal foglalkozik. Londonban a legvadabb kombinációkat s a legnagyobb reményeket fűzik az ügyhöz. Úgy tesznek, mintha a háború holnap véget érne. Micsoda szörnyű ébredés lesz, mikor ellenfeleink megtudják a valóságot, és kiderül, hogy az általános válság inkább fokozza, mint csorbítja a németek ellenálló erejét! [...] Keitel, aki szintén jelen van, személyesen számol be a merényletről. Röviddel a robbanás után a Führer az ő karjaiba hanyatlott. Megható jelenet. Keitel örömében sírva fakadt, amikor látta, hogy a Führer sértetlen.

1944. október 24.
Berlinben nagy sikerrel árult az önkéntesek toborzása a népi rohamcsapatokba. Összesen 70 000 hadra fogható férfi jelentkezett. [...] Ha felfegyverzésükre is futja az időnkből, akkor a birodalom fővárosában tulajdonképpen soha nem fordulhat veszélyesre a helyzet.

1944. december 20.
A német támadás lendülete erősödik. [...] [A Führer] Támadásunk hatását kolosszálisnak minősíti. [...] véleménye szerint az 1. USA-hadsereg teljesen megsemmisültnek tekinthető. Az eddigi hadizsákmány hadizsákmány felbecsülhetetlen, de erről se közöljünk még semmit.

1945. március 5.
Délben van egy kis időm olvasni. Mostanában nagyon leköt Carlyle könyve Nagy Frigyesről. Micsoda példa számunkra, micsoda vigasz és eszmélés ezekben a nehéz napokban! Szívünket újra meg újra felemeli ez a mű. A porosz-német történelemnek voltak időszakai, amikor az állam és nép sorsa még inkább borotvaélen táncolt, mint ma. Akkoriban a nagy emberek mentették meg a népet és az államot; ma is így kell lennie.

1945. márciua 12.
Nekünk tehát azt kell elérnünk, hogy visszakergessük a szovjeteket keletre, s közben igen nagy emberi-, és anyagi veszteséget okuzzunk nekik. Ez esetleg azt eredményezné, hogy a Kreml készségesebbnek mutatkoznék irányunkban. A velük kötendő különbékével természetesen nem érhetjük el az 1941-es célkitűzéseinket: a Führer azonban reméli, hogy Lengyelország felosztása elérhető, hogy Magyarország és Horvátország német felségterület lesz, s visszanyerjük akcióképességünket Nyugaton. Ez a cél természetesen minen fáradtságot megérne. Befejezni a háborút keleten, és nyugaton újra támadni - micsoda gyönyörű elképzelés!

1945. március 30.
Részletes anyagot kapok egy asztrológiai vagy spiritiszta propaganda indításához, többek közt a német köztársaság 1918. november 9.-i úgynevezett horoszkópját, s a Führer horoszkópját is. Azért érdekes, hogy mint a köztársasági horoszkóp, mind a Führer horoszkópja április második felére jósolja a hadi helyzet javulását, ami aztán májusban és júniusban ismét romlani fog, s augusztusban állítólag véget ér a háború. Adná isten, hogy így legyen. [...] A Führer minden reményét az új sugárhajtású gépekbe helyezi.

ezután már nincs sok bejegyzés a naplóban, április 9.-e az utolsó teljes bejegyzés.
ja, és szívesen olvasnék még II. véhás naplókat, ha valakinek van valami ötlete, kérem jelezze kommentben.

A bejegyzés trackback címe:

https://rnrszakosztaly.blog.hu/api/trackback/id/tr821874962

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

a Viking 2010.03.28. 16:06:39

2. vh-s napló? Például Kertész Imre naplója, vagy a Sorstalanság...

Noked-Lee 2010.03.28. 17:04:05

köszi szépen :)
valami tengelyhatalmira gondoltam inkább, érthetetlen oknál fogva. nincs valami magyar vagy német tábornoknak, vezetőnek kiadott naplója?

Kiflee 2010.03.28. 17:51:45

érdekes, hasznos bejegyzés.
Horthynak kiadták az emlékiratait, meg van egy olyan könyv is, hogy Horthy Miklós titkos iratai. nekem van otthon egy második világháborús katonanaplóm (egy tizedesé, aki a donnál esett fogságba), de Neked csak nagy fönntartásokkal adnám kölcsön.

Noked-Lee 2010.03.29. 12:28:11

@Kiflee: ja, a horthyt olvastam, de jobban szeretek naplót olvasni, az emlékiratok már nem adják vissza jól a kort.

Lt. Aldo Raine (törölt) · http://egyetemvaros.blog.hu 2010.03.29. 19:45:38

@Noked-Lee: a szakdogám témája: "Teleki Pál, Bárdossy László és Kállay Miklós külpolitikájának megítélése a memoárirodalomban." Pontosan emiatt van egy csomó emlékiratom ill. van egy összefoglalásom a lövészárok naplókról. Ha gondolod msnen küldöm.
Horthy emlékiratát én is olvastam...

brux_88 2010.03.30. 20:24:30

habzott is a szád szépen, mi Aldo?

Lt. Aldo Raine (törölt) · http://egyetemvaros.blog.hu 2010.03.31. 00:12:28

igen, a kari könyvtár el is felejtheti ezeket a naplókat és emlékiratokat, a vörös ököl egyből lesújtott a fasiszta szennyirodalom eme "remekeire". pfuj.
süti beállítások módosítása