70 éve történt
2010.08.30. 13:32
Kereken 70 évvel ezelőtt született meg Bécsben a döntés, mely alapján Erdély északi felét visszacsatolták Magyarországhoz.
Talán nem fölösleges itt és most a blog olvasóközönsége elé tárni, hogy a Szakosztály rendes tagsága az eseményt revíziós SIKERNEK tartja, s egy olyan történelmi eseménynek, melyhez hasonlót NAGYON SZÍVESEN ÁTÉLNE személyesen valamikor a közeljövőben.
Itt állunk a trianoni határ csengersimai sorompójánál... (2020 - VujityTvrtko)
Az elérzékenyülő Horthy bizonyítja a bizonyos körökben róla élő kegyetlen diktátor-képet...
Persze szokták mondani neves történészek is, hogy ez csak egy lépcsőfok volt a magyarság 1944/45-ben bekövetkezett tragédiájához vezető úton. De ha beleéljük magunkat az akkori magyar vezetés helyzetébe, be kell látnunk, hogy ezt a lehetőséget egyszerűen nem lehetett elszalasztani. (Egyébként is melyik, mindenkori magyar kormány mondana le Erdély bármely kis részének békés úton történő visszaszerzéséről?) Hogy ezt nagyhatalmi segítséggel értük csak el? Ugyanmár, utána lehet nézni, hogy a magyar diplomácia nagyszerűen működött a megelőző pár hónapban, a Romániának küldött szovjet ultimátum után pedig különösen. (De természtesen egyáltalán nem lehet figyelmen kívül hagyni a német és olasz segítséget.) Az elenyésző számú, román civil lakosságot ért atrocitásokról itt olvasható egy nagyon jó írás, amiből sok minden kiderül, többek között az, hogy ezek nem hasonlíthatók össze sem barbárságukban, sem számukban a magyaságra 1944/45-ben zúduló román brutalitással, valamint az is, hogy a genfi egyezmény szerint a partizán törvényesen felkoncolható a helyszínen a regulásris hadsereg tagjai által: http://adatbank.ro/html/cim_pdf948.pdf
A lustábbak kedvéért lássuk a kormányzó bevonulás előtti hadparancsát (kiemelés tőlem)
„Honvédek!
A trianoni igazságtalanság egy újabb része jóvátételt nyert. Indulunk, hogy újból
birtokba vegyük ezeresztendős jussunk egy újabb részét.
Felszabadulást viszünk 22 év óta rabbilincsben élő erdélyi magyar testvéreinknek
és szeretetet a határainkon belül élő, hozzánk hű nemzetiségeknek.
Ezt tartsátok szem előtt, amikor elindultok Isten és a Haza nevében:
Előre a keleti Kárpátok gerincéig!
Gödöllő, 1940. évi szeptember 3. napján
HORTHY s. k.
VITÉZ BARTHA s. k.”
A huszárcsákó meg? ki tudja..... lehet egyszer előkerül...
Szerző: Kiflee
5 komment
Címkék: erdély észak erdély második bécsi döntés erdélyi bevonulás rádióbeszédek 1940 csengersima sorompó horthy hadparancsa átmegyek a királyhágón huszárcsákó bukarest magyar falu gárdisták szökése szovjet ultimátum
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Jamal_Fraser 2010.08.30. 20:37:01
József Attila szavai dukálnak a poszthoz:
,,Szép kincses Kolozsvár, Mátyás büszkesége, nem lehet, nem soha Oláhország éke!''
Kiflee 2010.08.30. 21:00:54
Noked-Lee 2010.08.31. 09:21:44
ja, és "itt állok a bukarestfalvi skanzen főterén..." (2030 - VujityTvrtko)
Kiflee 2010.09.01. 13:22:03