Miután régen nem jegyeztem posztot, arra gondoltam, hogy megannyi rock zenével foglalkozó bejegyzést követően, kicsit más vizekre terelném a szót és figyelmetekbe ajánlanék (vagyis inkább újra felfedeznék) néhány zenét, amely szerintem, Viking szavaival élve a zenei szocializációm során, meghatározó volt. Ezek a “dalok” a maguk korában nagy népszerűségnek örvendtek és szerintem azok számára is élvezhetőek, akik nem igazán kedvelik ezt a stílust. Teszem ezt azért, mert a FEZEN után, melyen az Ossián hatalmas élmény volt, és a Félsziget előtt, melyen ismét jó kis rock koncertek vannak kinézőben, talán nem baj, ha ismerkedünk kicsit más stílusokkal is, természetesen a fogyasztható kategóriában.

Lássuk, akkor a választott muzsikákat (mindenféle sorrend nélkül), jó szórakozást!:

Az első dal egy olasz dj, Mauro Picotto nevéhez fűződik, amely a poszt megírását is ihlette, miután felcsendült meló közben a rádióban. Ő a ’90-es évek második felében és az ezredforduló után örvendett nagy népszerűségnek, az alábbi nóta 2000-ből való, amely 13 hétig vezette a brit slágerlistát:

Másodikként következzen egy német előadó, Sash, akinek 1998-es slágerét, az Ecuadort tenném közzé:

Alice Deejay az egyetlen hölgy a listán, emellett az egyetlen holland (?) is. Tőle az 1999-ben született Better of alone vált világhírűvé:

A következő egy dán duo, a Safri duo, akiket reklámzenék révén is ismerhet a nagyérdemű. Ők egyébiránt a komoly zenéről váltottat az elektronikusra, melyet ötvöztek egy kis bongóval:

Ötödikként ismét egy német előadót hoztam, aki egyébként fellép a Félszigeten is, így beharangozónak sem elhanyagolható ATB egyik korai klasszikusa, a The summer:

Végül, de nem utolsó sorban következzen egyik személyes kedvencem (amit anno zongorán is el tudtam játszani), az olasz Gigi D’Agostino és a The riddle:

Remélem nem okoztam ezekkel a zenékkel álmatlan éjszakákat senkinek, bár tudom, hogy elsősorban Noked-Lee részéről kapom majd az ekézést, mégis úgy gondolom, ennyi jár ennek a típusú zenének is.