Koelhó
2013.09.12. 20:22
Dolgaimat rendezgetve egy két évvel ezelőtti irományom került a kezembe a minap. Témája a Szakosztály egyik "kedvenc" írója, Paulo Coelho. A fogalmazás érdekessége, hogy németül íródott. Gondolom valamiféle házi feladat lehetett a regensburgi nyelvkurzuson az, hogy kedvenc irodalmi művünket kellett bemutatni. A választékos fogalmazás és szóhasználat, valamint Coelho születési évének említése mindenesetre az otthoni munkát támasztják alá. Coelho természetesen soha nem volt a kedvenc íróm, de Az alkimista című művét tényleg olvastam, sőt, akkoriban olvastam újra. A divatíró két és fél év távlatából is jó választásnak tűnik: egyrészt mindenki ismeri, másrészt semmiféle szellemi megerőltetést nem jelentett néhány hátsóborítós közhely elpufogtatása legismertebb regényével kapcsolatban (akkoriban még németül se). Éppen e közhelyek miatt gondoltam úgy, hogy az írás lefordításra és közlésre érdemes. Remélem, hogy értékelni fogjátok ezt az érdekes szellemi erőfeszítést!
"Paulo Coelho 1947-ben született Brazíliában, ma is Rio de Janiero-ban él. Manapság a világ egyik legismertebb írója, műveit különböző nyelveken, milliós példányszámban értékesítik.
Coelho művei egyszerű emberek sorsáról szólnak, de cselekményük szorosan összefonódik a misztikummal és az érzésekkel. Stílusa egyszerű ugyan, mégis választékos. Az embernek gyakran olyan érzése támad, mintha egy mesét olvasna. Utóbbi megállapítás különösen helytálló Az alkimista című regény esetében, amelyet a kritikusok Coelho fő művének tartanak.
Az alkimista egy andalúz fiú, Santiago kalandos és meseszerű történetét beszéli el. A regényt sok kritikus Saint-Exupéry Kis hercegéhez hasonlítja. Santiago megváltoztatja az életét: átvándorol a Szaharán csak azért, mert kétszer ugyanazt az álmot látta. Megtanulja, hogy minden lehetséges, amit az ember a teljes szívével akar. Az idő elteltével egyre bátrabban mer a szívére hallgatni, és egyre nagyobb biztonsággal ismeri fel a sorsára utaló jeleket. Végül a keresett kincset „otthon” találja meg, ám vándorlása során megismerkedik élete asszonyával.
Az alkimista egy szórakoztató filozofikus mese, amely könnyed stílusa ellenére is sok gondolatot ébreszt. Több tízmillió ember is könnyedén eshet tévedésbe – de nem ebben az esetben. Irodalmi ínyencfalat, öt csillaggal."
A kép forrása: Tibi atya (Facebook)
Szerző: Kiflee
13 komment
Címkék: paulo coelho szépirodalom koelhó coelho íjászverseny papírból aranyat kecske szakszerű fejése tektonikus mozgások szexista tetoválás kozák főváros
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Kiflee 2013.09.12. 20:28:23
Jamal_Fraser 2013.09.12. 23:47:27
A regény ismertetője amúgy kiváló lett abból a szempontból, hogy megállná a helyét bármelyik kiadáson, sok ostaba picsa kapna rajta. Más szempontból meg a büdös életben nem olvasnék el egy olyan könyvet sem, melynek ismertetőjében ilyen szavak szerepelnek, mint Santiagó, meg andalúz, főleg, hogy két mondaton belül kétszer szerepel a szív szó :D Brrrr... Pontosan ezért nem olvasok Marquezt se, komolyan mondom azt hittem sírva fakadok azon a cigányleltáron, amit levág a 100 év magány elején.
De amúgy jó, hogy olvastad az alkimistát!
A csodálatos Óz 2013.09.13. 16:00:49
Kiflee 2013.09.13. 16:59:23
@Noked-Lee: a Világlélek megnyilvánulásait, a "Világ Nyelvét" (nem az Ember Nyelvét, te Tudatlan!!!) csak a tiszta és igazán nyílt szívű emberek értik meg. :(
@A csodálatos Óz: egyetértek!
soha nem felejtem, hogy amikor Óz is elolvasta a könyvet, valami ilyesmit mondott: lehet, hogy ólomból nem lehet aranyat csinálni, de ez a Coleho rájött, hogy hogyan lehet papírból! :D
Noked-Lee 2013.09.13. 21:22:00
Jamal_Fraser 2013.09.14. 19:11:17
Noked-Lee 2013.09.14. 20:25:17
valahol meg kéne legyen a félszigetes jegyzőkönyv, de hát jó trehány szarok vagyunk, szóval baszhatjuk.