Bevetésen a Szakosztály III.
2014.04.16. 22:01
Kora délután, nem sokkal a rövid ebédszünetet követően az előző órák megfeszített iramú menetelése ellenére is ruganyos léptekkel haladtak az erdei ösvényen a terepszínű ruhát viselő magyar honvédek. A reggeli felhők eltűntek az égről, napsütéses, kellemes kora őszi idő volt. A menet élén, jó 30-40 méterrel a többiek előtt, Rumka haladt felderítői szerepkörben. Erovics atlétatrikóra vetkőzve, gyöngyöző homlokkal egyedül gyalogolt, mögötte Wass és Erős, leghátul pedig Boba és Wolfsohn haladtak.
- Hadnagy úr, minden tisztelettel, miért nem katonai térképet használunk? Tényleg ennyire megbízhatóak ezek a térképek? – kérdezte aggodalmaskodva Erős, Wass ugyanis a cserkészet számára készített térképek segítségével tervezte meg az akciót.
- Ne aggódj, Samu! Ilyen jó térképet száz év alatt sem készítenének azok a piperkőcök a hírszerzésnél. Ezen minden vakondtúrás ki van jelölve – válaszolt magabiztosan Wass.
- De hiszen ez még a cseh megszállás előtti időkben készült...
- Csak nem megijedtél, tizedes? Ne aggódj, minden gördülékenyen fog menni, ha azt csináljátok, amit én mondok!
- Elnézést uram, természetesen nem kételkedtem a tervei helyességében.
- Az még csak hagyján lenne, de hogy a Franzstadtnak drukkolsz, az tűrhetetlen! – terelte el a szót tréfásan a hadnagy. – Tavaly a Duce csapatát győzték le a Mitteleuropa Kupa döntőjében.
- Bizony, fényes nap volt a magyar futball történetében! 4:2-re nyertünk, fél Pest ott volt az arénában.
- Talán a zsidó futball történetében volt fényes nap… Jó, ha három tiszta vérű magyar ember van a csapatban.
- Jó, ha az országban van annyi, uram! Egyébként már közel sincs olyan sok zsidó a csapatban, mint 10-20 évvel ezelőtt – mondta hirtelen Erős. Majd csipkelődve folytatta: - Szerencsére idén is megnyertük a nemzeti bajnokságot. De kérdem én, a Székesfehérvári MÁV mikor fog feljutni legalább az NB3-ba?
- Ha a vadásztölténygyár csapatot alapít, ahogy rebesgetik, pár éven belül a legfelső osztályban játszhatnak majd. A fegyverkezés okán nagy invesztíciók érkezhetnek a gyárhoz, lesz pénz a futballra. Egyszer talán még Közép-Európa Kupát is nyerünk! – szólt közbe Boba Bence.
Ekkor már Wolfsohn is bekapcsolódott a társalgásba, s fejét túlzott rosszállással ingatta: - Szent István emlékév, új invesztíciók, néha olybá tűnik, mintha még mindig Fehérvár lenne az ország fővárosa, pedig már régen nem az.
- De még lehet – viccelődött Boba. – Ne feledd, egykor minden magyar királyt nálunk koronáztak meg!
- Való igaz. De vajon tudsz-e nekem olyan királyt mondani, aki Székesfehérvárt született? – vágott vissza Wolfsohn. Kérdésére zavart pislogás volt csupán a válasz.
Wolfsohn Pongrác Tolna vármegye szülötte volt, vidéki értelmiségi család sarja. Civilben történelmet és magyar nyelvtant tanított a bonyhádi evangélikus gimnáziumban. Katonai szolgálati idejét kifejezetten élvezte, egy pillanatig sem bánta, hogy – bár rövidebb időre, mint a többségnek -, hátra kellett hagynia korábbi életét. Úgy érezte, ez a legkevesebb, amit a hazáért és a Kormányzóért tehet. Századában az első volt, aki önként jelentkezett a különleges kiképzésre és küldetésre. Wassal nem jött ki igazán jól, de szíve mélyén mégis kedvelte a fanatikus tisztet.
A remek sportember hírében álló Erovics lelassította lépteit és éppen hozzá akart szólni a témához, amikor Wass meglepődve felkiáltott.
- A hétszázát! Iván, neked meg mi bajod van?!
Szerző: Kiflee
1 komment
Címkék: szakosztály a történelemben bevetésen a szakosztály bonnyhádi református gimnázium polip szaporítása fogságban
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
