Lássuk az önkényes válogatás második részét! Kivétel nélkül olyan részletek következnek, melyek olvasásakor újra és újra rá kellett döbbennem, hogy valami egészen különleges remekművet olvasok.

 

11.

„ – A németek néhány hónap múlva kikapnak. És néhány hónapra rá Japán is kikap. Ha most fel kellene áldoznom az életemet, nem a hazámért áldoznám. Hanem Cathcartért meg Kornért. Úgyhogy most egy kis időre szögre akasztom a fegyveremet. Ettől kezdve csak magamra gondolok.”

 

10.

 „ – Rágyújt, kérem? – Mosolygott, amikor Yossarian visszautasította. – Mit gondol – kérdezte ravaszul –, miért érez olyan erős viszolygást attól, hogy cigarettát fogadjon el tőlem?

– Egy másodperce nyomtam el az előzőt. Még mindig ott parázslik a hamutálján.

Sanderson őrnagy kuncogott. – Nagyon eredeti magyarázat. De biztosra veszem, hogy tüstént kiderítjük az igazi okot.”

 

9.

 „Csaknem húsz évet élt le trauma, idegfeszültség, gyűlölet és neurózis nélkül, ami Yossarian számára döntő bizonyítéka volt annak, milyen őrült is valójában. (…) Jól megfért bátyjaival és nővéreivel, és nem gyűlölte apját, anyját, noha mindketten nagyon jók voltak hozzá.”

 

8.

 „ – Túl nagy jelentőséget tulajdonít a háború megnyerésének – csipkelődött a szurtos, gonosz vénember. – Pedig az igazi trükk a háború elvesztésében rejlik, ha azt tudja valaki, hogy melyik háborút kell elveszíteni. Olaszország évszázadok óta veszti el a háborút, és ennek ellenére, nézze csak meg, milyen jól megvagyunk. Franciaország egyre-másra nyeri a háborúkat, és folyton válsággal küzd. Németország folyton veszít és virágzik. Nézze csak meg, mi történt velünk a közelmúltban. Olaszország háborút nyert Etiópiában, és azon nyomban súlyos bajok szakadtak ránk. A győzelem a nagyság olyan esztelen tévhitét plántálta belénk, hogy segítettünk elkezdeni egy olyan háborút, aminek megnyerésére fikarcnyi esélyünk sem volt. De most, hogy megint vesztésben vagyunk, minden kezd jobbra fordulni, és egész biztos talpra is állunk, ha sikerül elérni, hogy legyőzzenek bennünket.”

 

 7.

„ – Nem hibáztatom magát. De ezek a nyolcesztendős szüzek igazában harminckét évesek. És igazában nem is félvér spanyolok, hanem harmadvér észtek.

– Nem érdekelnek semmiféle szüzek.

– De még csak nem is szüzek – folytatta Milo meggyőzően. – Az, amelyiket magának szemeltem ki, rövid ideig egy éltes iskolamester felesége volt, aki csak vasárnaponként hált vele…”

 

 6.

„ – Magában beteges viszolygás él a halállal szemben. Magát sérti az a tény, hogy háború van, és bármely pillanatban szétcsattanthatják a fejét!

– Nemcsak sért, őrnagy úr. Egyenesen bőszít.

– Maga rögeszmésen aggódik az életéért. Maga nem szereti a bigottokat, a hencegőket, a sznobokat és a képmutatókat. Tudat alatt nagyon sok embert gyűlöl.

– Tudatosan, őrnagy úr, tudatosan – igazította ki Yossarian mértéktelen segíteni akarással. – Tudatosan gyűlölöm őket.”

 

5.

„ – Ezek közül a meghívások közül némelyek csuda nagylelkűek, de nem fogadhattuk el, mert indiánok voltunk, és azok az első osztályú szállodák, amelyektől meghívást kaptunk, indián vendéget nem szolgálnak ki. Borzasztó dolog a faji előítélet, Yossarian. Tényleg az. Borzasztó dolog, hogy becsületes, hű indiánokkal úgy bánnak, mint holmi niggerekkel, bibsikkel vagy koszos digókkal. – Félkupica Fehér Főnök lassan, meggyőződéssel bólogatott.”

 

 4.

„ – Mert érdemesebb állva fogadni a halálos csapást, mint térden csúszva élni – vágott vissza Nately diadalmas és magasztos meggyőződéssel. – Gondolom, nem először hallja ezt a mondást.

– De nem ám – mélázott az áruló vénember, és megint elmosolyodott. – De attól tartok, maga vissza felé tudja. Jobb állva fogadni az életet, mint térden csúszva meghalni. Így szól ez a mondás.”

 

3.

 „ – Orr őrült?

– De még mennyire az – mondta Daneeka Doki.

– Leszerelheted?

– De még mennyire le. De neki először kérnie kell, hogy szereljem le. Ez is benne van a szabályban.

– Akkor miért nem kéri, hogy szereld le?

– Azért, mert őrült – mondta Daneeka Doki. – Őrültnek kell lennie, ha még mindig felszáll bevetésre, amikor annyiszor csak egy hajszálon múlt, hogy ott nem maradt. De mennyire leszerelhetem Orrt. Csak neki először kérnie kell, hogy szereljem le.

– Csak ennyit kell tennie azért, hogy leszereljék?

– Csak ennyit. Kérje tőlem.

– És akkor leszereled? – kérdezte Yossarian.

– Dehogy. Akkor már nem szerelhetem le.

– Úgy érted, hogy valami csapda rejlik itt?

– De még milyen csapda – felelte Daneeka Doki. – A 22-es csapdája. Bárki, aki ki akarja magát vonni a harcállományból, az valójában nem őrült.”

 

 2.

„ – Mi az isten hozott ki ennyire a sodrodból? – kérdezte zavartan, bűnbánó derűvel. – Azt hittem, nem hiszel Istenben.

– Nem is hiszek – hüppögte, és vad könnyekben tört ki. – De az az isten, akiben én nem hiszek, az az isten jóságos, az az isten igazságos, az az isten kegyelmes. Az az isten nem az az aljas isten, akinek te itt beállítod őt.”

 

 1.

„ – Katonák – kezdte Cargill ezredes Yossarian századában, gondosan mérlegelt szünetekkel. – Önök amerikai tisztek. Nincs a világon még egy hadsereg, amelynek a tisztjei ezt elmondhatnák magukról. Gondolkozzanak ezen.

Knight őrmester gondolkodott ezen, aztán udvariasan felvilágosította Cargill ezredest, hogy szavait a legénységi állományhoz intézte, és hogy a tisztek a század másik szárnyán találhatók, ott várják. Cargill ezredes kurtán megköszönte, aztán izzó önelégültséggel vonult át a körleten. Büszkévé tette az az önmegfigyelés, hogy a szolgálat huszonkilenc hónapja sem homályosította el alkalmatlanságának zsenijét.”

 

(A közölt részletek a regény alábbi kiadásából: Joseph Heller - A 22-es csapdája. Talentum Diákkönyvtár, 2011.)

A bejegyzés trackback címe:

https://rnrszakosztaly.blog.hu/api/trackback/id/tr616239114

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Jamal_Fraser 2014.06.08. 12:05:54

Vére sikerült belépjek!

Zseniális gyűjtés!!! Magam is terveztem, hogy ki kéne már gyűjteni egy újraolvasás keretében a legjobb szövegeket. Annak idején, amikor olvastam csak fogtam a fejem, hogy úristen, mennyi kreténség és megállás nélkül, töményen. Nekem a no. 1. világháborús könyv. Kösz Kifli!
süti beállítások módosítása