(természetesen fiktív...)

1. nap: Gólyatábor. Juhééé , végre egyetemista lettem! Ráadásul töris, Pécsen, hazánk híres egyetemén, ez már valami. Zánka, gólyatábor, dejóólesz...megismerkedek 1 csomó új baráttal, király! Megérkezés, szobafoglalás...ivás?? Te jó ég, hát erre nem készültem fel...no mindegy, kis borozgatás nem árthat...de a témák nos igen, végre nem a felszínesség dominál, igazi töris témák, aktuálpolitika, kellemes felüdülés az otthoni diszkós és plázás osztálytársak után. Bár néhányan nekem kissé  radikálisak is pl. "Az összes románt a Dunába!", de bizonyára csak mókáznak. Amikor kérdőn rámnéznek én is lelkesen kurjantom el magam, hogy "az összes szerbet is". Erre cinkosan rám kacsintanak, jót röhögünk, igen, isteni a humoruk a srácoknak, fasza lesz, érzem.

2.nap: Este picit elfajult a dolog, életemben először ittam sokat és  - be kell vallanom - jól esett. Bár egy-két ember félelemmel vegyes tisztelettel töltött el (minden! folyadékot futóhomokként nyeltek el), bár utána a mozgásuk a sinus-görbére elmékeztetett, néha nagyobb kilengésekkel. Nem baj, fiatalok, hadd érezzék jól magukat. Csak meg ne ártson nekik. Sajna a nap további része nem volt feltétlenül pozitív. Sokan voltak morcosak, ingerlékenyek - mondjuk ki- másnaposak. Bár sikerült jókat beszélgetni, amikor előhozakodtam félig szlovák származásommal, furcsán néztek rám, néhányan - nyilván viccből - holmi ficoista besúgót kezdtek emlegetni, meg 1-2 kósza "felkötném" is elhangzott, de hát én adtam alájuk a lovat, most jogosan cikiznek ki. Nagy kópék ezek a srácok. Csak remélni tudom hogy velem és nem rajtam röhögnek. Kicsit el is szontyolodom, előkapok egy VBK-t (aki nem tudná vörösboroskóla) és egy litert legurítok. Magam sem tudom hogy sikerült, de ezután némi tisztelettel néznek rám. Az est többi részére nem emlékszem.

3. nap: Nincs undorítóbb mint amikor az ember a saját hányásában ébred. "De ez az ééén hányáááásooom..." Tápázkodik mellelőlem szaktársam. Nos, akkor ezt elkiabáltam, válaszolok neki. A nap jobban indul, csapatépítő programok, vetélkedők várnak minket. Elő kell közösen adnünk egy színdarabot, 1 - mostmár kimondhatom - elvakult srác javasolja, hogy az újvidéki tisztogatás legyen az, de leszavazzák. Így marad Sztálingrád ostroma, igen ez sokkal jobb és férfiasabb. Mondhatom remekül sikerül, ilyen színészi beleélést, mint amikor szaktársam azt imitálja hogy szuronyára húzza a Vörös hadsereg egyik komisszárját, ritkán látni. Szeme kikerekedik, nyakán kitágul és és, és őszinte átéléssél hörgi, "meghalsz te komcsi"! Nagyszerű színészi játék, ez igen!
Sajna a nap további része sem telik el atrocitás nélkül, egyik srácről kiderült hogy igaz, csak felig, de zsidó. Szegényre a többiek félelmetes tájékozottságot eláruló szóáradatot zúdítanak, olyan eposzi jelzőkkel mint "jordán pozitív", valamint gonolom néhány vasutas is akadt köztük, ugyanis többen szerelvényeket emlegettek, valami kis lengyel település felé. Nem semmi, szegény srác - csak hogy stílusos legyek - égett mint a Reichstag. Ez így nem lesz jó, innom kell. Meg is teszem, valahogy csúszik az ocsmány bor. Az estére újfent nem emlékszem, pedig a srácok fáklyás felvonulást akartak szervezni. Fenébe biztos jó buli lett volna...egerek...
 

4. nap: Egyre kevésbé bírom. Ma reggel ébredéskor témázgattunk  picit a srácokkal, majd énekelgettünk. Igen, magyar klasszikusokat, de nem Omega és Bikini, hanem a keményebb vonalról. Számomra ismeretlen zenekarok himnuszai csengültek fel, eléggé radikális tartalommal. Igen, újra indul a vonat, stb. Szóba került Trianon is...csak véletlenül említettem meg, mire a srác velőtrázó sikolyt ereszett, el, majd zokogva a társa mellére borult. "Ne félj, minden rendben lesz"...nyugtatta - "De ugye az egész újra...?" Persze, az etnikai alapú revízió nem menő! ettől picit megnyugodott. Kezd elegem lenni, már napközben is iszom. Egereket látok...gonosz, oláh egereket...

5.nap: Eldurvul a dolog, a csoport fogyasztása egy fejlődő országot tönkretett volna, de még bírjuk valahogy...igen, férfias lerondítani a szlovák határkövet...vesszen a gúnyhatár...egerek, kék-sárga-piros egerek...engem akarnak, szegény magyar srácot...szééééééééééééles a Balaton vizeeeeee...neeee, félek tőletek....öööööerrrrggg...búék!

6.nap: A vonaton ébredek másnaposan...próbálom feldolgozni a dolgokat, lehet hogy soha nem fog sikerülni. Még szerencse, hogy nem vagyok nő, ha terhes lettem volna, csak az első két nap a magzat azonnali elvesztéséhez vezetett volna. Ez kegyetlen volt....
De ahogy oszlik a köd, néha elégedett vigyor terül el az arcomon...igen, volt a doogban feeling..."Ugye nem?" - kérdezem magamtól, "én nem lehetek radikális"..."átmosták az agyam?" - aztán bevillana dolog: A VKB! - ettől lesz radikális az ember!!!! - A tablettásbor rontja meg ifjúságunkat, ez a durva materializmus....üzenjünk neki hadat, életre halálra...ez teszi az embert a sír szélére, ettől lesz mindenki elvakult, soviniszta radikális...halál rá!!
de hmmmm.....de jóóóól esne egy....ahogy végigcsorog a torkomon az olcsó bor és kóla...igheeeeen....akaroooooom.....drágaszágom...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.