Fröccstörténelem
2009.05.09. 22:55
1842. októberében járunk. a lágy napsütés rávilágított az íróasztalon lévő papírlapra, melyen vörösmarty mihály pennája szaladgált szorgosan. az áhítatos csendet egy futárfiú kopogása törte meg, aki egy üzenetet adott el, majd sietve távozott. a rövid levélben ez állt:
"hali,tudom, hogy sok a meló meg minden, de mit szólnál ma este valamihez a pincémben? már van egy kis új bor, meg kéne kóstolni. jön az ányos is, azt mondta, hoz valami új piát.
üdv, bandi"
vörösmarty elmosolyodott. naja, az ányos mindig kitalál valami vackot. de igazából úgyse nagyon haladt. bezzeg a könyvtárban, ott jönnek a gondolatok! így aztán hívatta is kocsisát, hogy a lemenő nap fényében a számtalan kátyut kerülgetve kijusson végre pestbudáról, és megérkezzen a reformkor mindenesének pincéjéhez. érkezésekor fáy andrás és jedlik ányos már az átlagosnál kicsit vidámabb állapotban voltak, és rögtön le is támadták barátjukat.
-képzeld misi, a bandinak megint kiadták egy könyvét, óramutató a címe!
-jójó, nem nagy dolog, -szerénykedett fáy- inkább mutasd azt a szódás cuccot, az sokkal királya.. vagyis izé. köztársaságibb.
vörösmarty őszinte kíváncsisággal figyelte, ahogy jedlik szerzeteshez méltó precízitással bort töltött egy pohárba, majd azt megdöntve szódát öntött hozzá.
-gyerünk, kóstold meg!-nyújtotta a költőfejedelem felé a poharat izgatottan. vörösmarty kicsit bizalmatlanul kortyolt bele az ismeretlen nedűbe, de hamar megbarátkozott az új ízzel.
-váó, srácok, ez simán van olyan jó, mint a sör, amit a kutya labancok isznak!
-ne is mondd, beszéltem széchenyivel, azt mondta, nyugaton tele van minden sörgyárakkal. nézzétek meg, néhány év, és magyarországon is lesz... -csóválta a fejét fáy.
-na és adtatok már neki valami jó ütős nevet? -tért rá a számára izgalmas részre vörösmarty.
-aha, spriccernek neveztem el. -válaszolt jedlik.
-nemár, az tök németes! tudod milyen láma egy nemzet az. talán 100 év múlva más lesz a kép, de most... adjunk valami normális, találó nevet neki! -lelkesedett a szózat szerzője- mit szóltok a svepszhez?
-áh, az gáz. el tudod képzelni, hogy valaki majd bemegy a kocsmába, és azt mondja 'kérek egy svepszet'? -ellenezte a javaslatot fáy.
-az biza igaz. na és a fröccs? merthogy úgy belefröccsen a pohárba a szóda. na?
-nekem tetszik.
-ja, egész korrekt. -helyeselte a társak.
-zsír, akkor mostantól így hívjuk. igyunk is gyorsan egy fröccsöt srácok! -emelte poharát a magyar romantika ikonja.
-nem is tudom, mi már a bandival letoltunk pár pohárral...-aggodalmaskodott jedlik ányos.
másik két barát ekkor egymás szemébe nézett, majd ütemesen elkezdték csapkodni az asztalt.
-PIIINA, PIIINA, PIIINA, PIINA....
-jól van, jólvan, iszom már -mondta bosszankodva jedlik, majd húzóra megitta fröccsét, s példáját a többiek is követték.
a hűs ital gyorsan kifogyott a kancsóból, de szerencsére valaki mindig újratöltötte, mígnem az este végén a magyar nemzet 3 büszkesége elégedetten dőlt hátra (vagy elégedetten dőlt be egy bokorba), tán nem is sejtve, hogy 167 év múlva valaki milyen hálás is lesz nekik ezért...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
