Ciano szemelvények

2009.11.30. 14:10

az elmúlt hónapban felesleges perceimben (oké, a budin) sokat olvasgattam ciano naplóját. pár szóban róla: gleozzo ciano, 1936-43 között olaszország külügyminisztere, egyébként gróf, mussolini veje, és a II. vh idején aktív vadászpilóta, afféle reneszánsz ember. fasiszta reneszánsz, hehe. szóval időközben naplót vezetett, amiben szerintem nagyon jó és korrekt képet fest az országról, külpoitikai viszonyokról, no meg mussolini személyiségéről is. így 1940 körül arra gondoltam, megjelölöm az általam érdekesnek, elgondolkodtatónak, vagy viccesnek tartott részeket, amiket aztán feldobok a blogra, hadd művelődjünk. íme az önkényesen összeválogatott gyöngyszemek:

1940. július 8.
Látogatás a frontra: a Maginot-vonal, Metz, Verdun. A küzdelem nem volt olyan súlyos, mint amilyennek távolból hittem; néhány, a határ és a Maginot-vonal közötti falut kivéve, a többi falun semmi nyoma nem látható háborúnak [hehe, szar franciák]

1940 július 9.
Még mindig a fronton. Lille, Dunkerque, Ostende, Bruges, Flandria. Itt szintén a menekülés számos jele látható, viszont a harcénak nagyon kevés. [nem csoda, csak zabálni, meg bujálkodni tudnak]

1940. augusztus 30. Az aláírás ceremóniája a Belvedereben. A magyarok örömükben képtelenek uralkodni magukon, amikor meglátják a térképet. Aztán tompa zuhanást hallunk, Manoilescutól ered, ájultában az asztalra esett. Orvosok, masszázs, kámfor-olaj. Végre magához tér, de nagyon meglátszik rajta a megrázkódtatás. [hehe-höhö-haha]

1940. november 10.
[...] Neville Chamberlain meghalt. Mindkét együttlétünkről, Münchenben és Rómában, kellemes emlékeim vannak. Egyszerű, közvetlen és humánus ember volt. Mussolini semmi jelentőséget nem tulajdonít az eseménynek, ezt a megjegyzést teszi: "Ezúttal végleg lekésett az autóbuszról." És annyira el volt ragadtatva saját megjegyzésétől, hogy megkért, írjam be a naplómba.

1940, november 15.
[...] A király nem nagyon szereti a színes ingeket, bármilyen árnyalatuk legyen is. Tegnap az Udvarnál ezt mondta nekem: "Ezek a zöld ingbe bújtatott románok igazán nevetségesek. A régi Oroszország szállodaportásaira emlékeztetnek." [nókomment, szarrománok]

1940. november 20.
[...] Németországban túl sokat beszélnek arról, hogy októberre mindennek vége lesz és ez így is van, mert a bécsiek, akik mindig készen állnak a tréfás bemondásokra, ezt mondták: "Igazuk volt, vége az olajnak, vajnak és húsnak."

1940. december 24.
Havazik. A Duce kinéz az ablakon és örül a hóesésnek. "Ez a hó és a hideg nagyon jó.", mondjam "így legalább a mihaszna embereink és ez a középszerű faj javulni fog. Egyik fő ok, amiért az Appeninek erdősségeinek kiírtását kívántam, az volt, hogy Olaszország keményebb hideget, és több havat kapjon." [középszerű faj -korrekt önkritika]

1941. május 14.
Ribbentropp elutazott, [...] mikor négymotoros repülőgépe felemelkedett, Bismarck [a római német követ] így szólt Anfusóhoz: "Reméljük mindnyájan lezuhannak és a nyakukat törik, de nem itt, mert különben nagyon csúnya munka várna ránk." Íme, ilyen a német nemzeti szolidaritás!

1941. május 28.
[...] Roosevelt beszélt. Nagyon erőteljes megnyilatkozás, jól lehet, nem jelzi pontosan, mik a további tervei. Mussolini kikel Roosevelt ellen és azt mondja: "A világtörténelemben még soha nem fordult elő, hogy egy nemzetet béna ember vezetett volna. Voltak kopasz királyok, kövér királyok, jó megjelenésű, sőt hülye királyok, de olyan király még soha nem akadt, akit másoknak kellett támogatniuk, hogy a fürdőszobába, vagy az ebédlőasztalhoz eljusson"

1941. június 26.
A németek valóban figyelemre méltó előretörést értek el, a románok azonban, amint ez előre látható volt, jobbnak látták, hogy visszaveressék magukat. [na, mire gondol most mindenki? igen-igen, szarrománok, szarrománok...]

1941. július 6.
[...] "Jegyezd fel a naplódban" mondja [Mussolini], "előre látom, hogy elkerülhetetlen a konfliktus Olaszország és Németország között. Most már nyílvánvaló, azt akarják tőlünk kérni, hogy határainkat egészen Salernoig, sőt, akár Veronáig vonjuk vissza, ami rettenetes válságot fog Olaszországban előidézni., olyannyira, hogy ez még a rezsimet is magával fogja rántani. Sikerülni fog megbírkóznom vele, de a legsúlyosabb feladat lesz. Ezt ösztönösen érzem és így most komolyan felvetem a kérdést, nem volna-e az angol győzelem kívánatosabb jövőnk szempontjából, mint a német győzelem." [féreg Mussolini]

1941. július 11.
Néhány napi távolléte után meglátogattam a Ducét. Megelégedetten és boldogan tért vissza a pugliai csapatszemléjéről. "A Tridentina-hadosztály nagyszerű. Habozás nélkül állítom, nincsenek tökéletesebb katonák Európában." [bizony, kemény katonanemzet az olasz]

1941. július 20.
[... Mussolini:] "Előre látom, elkerülhetetlen krízis fog keletkezni Németország és Olaszország között. Ezer és ezer üteget kell elhelyeznünk a velencei övezet folyói mentén, mert a németek innen fogják Olaszország elleni inváziójukat megindítani, nem pedig az Alto Adige szűk völgyein át, ahol könnyűszerrel megsemmisíthetnénk őket." [na, talán két-három fegyver nélküli Hitlerjugend hadosztályt igen, de mondjuk négyet...]

1941. október 17.
Odessza bevétele elszomorította Mussolinit, úgy látja, a második helyre szorult Románia mögött. [nyeeee, kis digók]

1941. október 27.
[...] Egy bőséges villásreggelin Ribbentropp neki ment Rooseveltnek. "Utasítottam a sajtót, mindig azt írja, 'Roosevelt, a zsidó'. Egy dolgot kívánok megjósolni: Ezt az embert a saját népe fogja megkövezni a Capitoliumban." [...] Domberg [német diplomata]borgőzösen így szólt munkatársaimhoz: "Legközelebbi gyarmatunk Európában Magyarország lesz. Reményeim vannak, hogy én leszek a kormányzója." Úgy gondolom, fájdalom, a bor ellenére is komolyan beszélt.

1941. november 24.
[...] Göring elmondott nekem, hogy az éhség az orosz foglyok körében annyira elharapózott, hogy ha az ország belseje felé akarják indítani őket, most már nem kell fegyveres erők kísérete; elegendő, ha a foglyok menetoszlopának elejére átható ételszagot ársaztó tábori konyhát helyeznek és a foglyok ezrei és ezrei kiéheztetett állatok csordájaként tülekednek előtte.

1941. december 22.
[...] Mussolini újólag megtámadta a karácsonyt. Meglepi, hogy a németek még nem törölték el ezt az ünnepet, amely "csak egy zsidó születésére emlékezteti, aki a világnak csak elgyengítő és elerőtlenítő eszméket adott, és aki főleg azt eszelte ki, hogy Olaszországot a pápák megbontó hatalmával csalja meg.”

1942. január 15.
[…] Horthy tengernagy így szólt: „A németek bátrak és én ezért csodálattal adózom nekik, de elviselhetetlenek, tapintatlanok és modortalanok.” Kánya még élesebb volt. Bethlen mérlegre tette minden szavát, de amikor a németek beavatkozására fordult a szó. Amellett, hogy fékezni igyekezett magát, oly heves lett, hogy ez már leírhatatlan.

1942, március 15.
[…] Néhányan szintén kihangsúlyozzák itt japánbarátságukat, de csak azért, hogy németellenességükkel tüntessenek. Ezt nem helyeslem. Igazán senki nem vádolhat komoly németbarátsággal, de mégis szívesebb látom a fehér fajt, mint a sárgát… [valószínűleg nagyon helyesen]

1942. április 29.
[…] Amikor Oroszország olajforrásai kimerülnek, térdre kényszerítjük az oroszokat. Ekkor pedig a brit konzervatív elemek, sőt maga Churchill is, ez a voltaképpen érzékeny ember, beadja derekát, hogy mentse szétmarcangolt birodalma maradványát. Imígyen szólt Ribbentrop. És mi lesz, ha mindez nem történik meg? Mivel bírhatnánk jobb belátásra őket? Repülőgépekkel és tengeralattjárókkal, válaszolja Ribbentrop. Az 1940-es receptet vesszük elő. De ez a recept akkor nem vált be, és a lim-lomok közé tették. Most ismét előkotorják, és miután gondosan leporolták, újból fel akarják ajánlani nekünk. […]

1942. május 26.
Mussolinit most kizárólag csak a küszöbön álló líbiai offenzíva érdekli, és határozottan bizakodó. Továbbra is hangoztatja, Rommel „el fogja érni a Deltát”, hacsak fel nem tartóztatják, ”mármint nem a britek, hanem saját tábornokaink” […]

1942. július 6.
[…] A nyugtalanság feszültsége érződik a levegőben az El Alamein előtti megtorpanás miatt. Attól tartanak, hogy a kezdeti támadás leviharzása után Rommel nem lesz képes továbbra is előreküzdenie magát, márpedig legyen az bárki, aki megáll a sivatagban, elveszettnek tekinthető. […]

1942. augusztus 27.
[…] Ribbentrop mérsékelt tónusban beszél, jóllehet, továbbra is bizakodó. A régi napok német „Krieg ist schon gewonnen” (A háborút már megnyertük) megállapítása most „nem veszíthetjük el ezt a háborút” reménykedéssé halkult. […]

1942. szeptember 27.
[…] Ebéd a Háromhatalmi Csoport tiszteletére. Meglehetősen nyomasztó atmoszféra. Az egyetlen figyelemre méltó eset Cavallero baklövése volt, aki hogy behízelegje magát a japán nagykövetnél, a sztálingrádi sikerekről mondott neki híreket. Amikor pedig Cavallero és Horichori angoltudása összekeveredett, az jött ki belőle, hogy Sztálingrád elesett. A hamis hír végigszáguldott a termen mindaddig, amíg a németek, Cavallero nagy szégyenkezésére intézkedtek annak megcáfolása iránt.

1943. január 21.
[…][Mussolini] a tegnapiaknál sokkal nyomatékosabb kifejezésekkel erősíti meg azt az elhatározását, hogy Németországgal menetel együtt egészen a végig. Abban reménykedik, hogy „ötszáz Tigris tank, ötszázezer ember tartalékban és az új német fegyver még megváltoztathatja a helyzetet”. […]

1943. január 29.
[…] Anfuso [budapesti olasz nagykövet] Budapestről igen okos és érdekes levelet ír. Mussolini nagyon dicséri. Még nincsenek kézzel fogható fordulatok, de számos utalásból arra lehet következtetni, hogy Magyarország már megteremtett bizonyos kapcsolatokat az angolszászokkal. […]

1943. január 31.
[…] A nap eseménye: Churchill találkozása a török kormány tagjaival. […] Amikor Mussolinit erről telefonon tájékoztatják, kijelentette, az angolok gyengeségét bizonyítja, „ha Churchillnek vállalnia kell azt a kínos szerepet, hogy a törökök segítségéért könyörögjön” […]

ezután már nem sokáig folytatódik a napló, ugyanis a fasiszta nagytanács júliusi ülésén ő is mussolini ellen szavazott, amiért a német titkosszolgálat elkapta, majd veronában kivégezte. halála óta pedig csupa inzaghi, berlusconi, materazzi uralja olaszországot... kár érte.

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

A bejegyzés trackback címe:

https://rnrszakosztaly.blog.hu/api/trackback/id/tr41563394

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.