A revízióról hideg fejjel

2011.05.19. 00:01

A revízió egy érdekes téma manapság Magyarországon. Egyrészt pulóverekről, autómatricákról, poszterekről láthatjuk Magyarország originál rántotthús-alakját, másrészt viszont még a radikális érzelműek közt is kisebbségben vannak azok, akik a határmódosítás bármilyen formáját megvalósíthatónak tartják.
Én viszont ehhez a kisebbséghez tartozom, és gondoltam, most megpróbálom hideg fejjel átgondolni, milyen esélyeink vannak a közeli-, és távoli jövőben.
A leggyakrabban eldurrogtatott mondat a kétkedők részéről, hogy "ezen már nem lehet változtatni", "ezt korábban kellett volna meglodani", "a 21. század Európájában már csak a nemzetiségi jogokért küzdhetünk", "persze jó volna, de ez a hajó már elúszott 1920/1944/1947/1989 tájékán".
Nos, minden hidegvérrel kijelenthetem, hogy ez baromság. Nem tudom, miből gondolja a magyar lakosság túlnyomó többsége, hogy a határok teljességgel megváltoztathatatlanok. A kevésbé jó memóriájú emberek is emlékezhetnek arra, hogy néhány éve a semmiből jött létre egy ország a szerb őshaza területén, egyetlen csepp vér nélkül. Akkor annyira elképzelhetetlen, hogy mi is lecsípjunk valamit az elkövetkezendő tíz, ötven, száz évben?
Gyakran emlegetett érv továbbá, hogy a magyarság fogy, a határon túli magyarság pláne, a nemzetközi helyzet meg nem olyan, ami esélyt adna egy határmódosításra. Ez vitathatatlan. Az ezzel érvelők azonban mindig abba a hibába esnek, hogy a jelenlegi tendenciákat vetítik előre, holott sosem tudhatjuk, mit hoz a holnap.
A 20. század elején a legtöbb román még amiatt kesergett, hogy fogy a román, Erdély teljesen elmagyarosodik, a román fiatalok beolvadnak, vagy külföldre mennek. A kor statisztikusai is azt vizionálták, hogy az ezredfordulón egy 30 milliós Magyarország uralja majd Közép-Európát, melynek majd 70%-a magyar ajkú lesz. Az akkori tendenciák ugyanis ezt mutatták. Senki nem látta előre a mindössze pár évre rá következő világégést, sem az azt követő számtalan sorsdöntő eseményt. Ugyanígy most sem láthatjuk, mit hoz a 21. század, így kár lenne még temetni magunkat, fordulhat újra a kerék.
Végezetül örökös fegyvertény, hogy egy csomó szomszédunkkal ugyanannak a katonai szövetségnek (NATO) vagyunk tagjai, plusz még EU tagok is, hozzánk hasonlóan. Nem hiszem azonban, hogy ez is vaskos érv lenne: Romániával, és Szlovákiával is szövetségben álltunk a 30-as, 40-es években, mégis sikerült egy elég szép darabot lenyisszantanunk belőlük.
Lássuk tehát, merre lehet keresnivalónk, jöjjön egy kis jósolgatás:
Szerbia:
Részemről Szerbiával szemben érhető el talán a legkönnyebben határmódosítás. A felhalmozott feszültség, és a Balkán örök "puskaporoshordó" jellegének köszönhetően könnyen elképzelhetőnek tartom, hogy a század folyamán (talán még a mi életünkben) a térség ismét háború színhelye lesz (szerb-koszovói, szerb-horvát, szerb-bosnyák, horvát-bosnyák, stb. ellentétek). A zavaros politikai helyzetet kihasználva jó diplomáciával Magyarország visszaszerezhetné a Délvidéket, vagy legalábbis egy részét, akár nemzetközi jóváhagyással is (a szerbek tettek róla, hogy nemzetközi megítélésük tré legyen)
Románia:
No igen, talán ez a legkeményebb dió. A népesedési tendenciák megfordulása esetén talán kieszközölhetővé válna egy népszavazás Észak-Erdélyben, ehhez azonban román szavazatok is kellenének, amit csak csodával határos gazdasági kiemelkedéssel lehetne elérni. Románia komoly konfliktusba várhatóan nem fog keveredni szomszédaival, bár Moldova kérdésében elképzelhető érdekellentét Ukrajnával, Dobrudzsa esetében Bulgáriával. Értelemszerűen nekünk ezt kellene kihasználnunk.
Ukrajna:
Kárpátalja megszerzésére talán az nyújthat reményt, hogy a terület (főképp annak magyarlakta része) Ukrajnához mérten elenyészően apró, az ország számára nem kulcsfontosságú. A magam részéről egyébként azt sem tartom kizártnak, hogy a század folyamán Ukrajnát újra bekebelezi Oroszország, ez esetben nyilvánvalóan szintén kínálkozik egy lehetőség.
Szlovákia:
Gyakran úgy érzem, Szlovákia esetében lenne a legkevesebb dolgunk. Az öreg Slota és mozgalma már párszor fenyegetőzött azzal, hogy betámadják Budapestet, könnyedén el tudom képzelni, hogy a század folyamán az öreg autótolvaj, vagy valamely eszmei követője néhány feles után valóban megpróbálja.
Ausztria, Szlovénia, Horvátország:
Ezekkel az országokkal külön nem foglalkoznék, tekintve a magyar ajkú lakosság kis számát, illetve viszonylagosan jó körülményeit. Persze, ha úgy hozza a sors, szívesen köszönteném a magyar hazában újra a Lajtabánságot, vagy a Muraközt, de ezekel majd foglalkozzunk akkor, mikor a többi irányban már csillapítottuk az éhségünket.
Természetesen tudom, hogy mindez egyelőre fikció. Regényes ábránd, nem több találgatásoknál. De még egyszer hangsúlyozom: senki nem tudhatja, mit hoz a holnap, szóval jobb, ha felkészülünk az ilyen eshetőségekre is.
Ti hogy látjátok?

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

Szerző: Noked-Lee

21 komment

Címkék: erdély kárpátalja felvidék revízió őrség délvidék visszacsatolás szlavónia határmódosítás muraköz lesz még erdély magyarországé

A bejegyzés trackback címe:

https://rnrszakosztaly.blog.hu/api/trackback/id/tr922915543

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

don Fefinho · http://bunkonyilas.blog.hu/ 2011.05.19. 01:33:08

tőlem mehetünk

de micsináááász!

Új hozzászólások

Linkblog

Archívum

Belépés