...mindegy, csak vigyél magaddal!

2011.11.23. 22:48

Az utóbbi időben a szakosztályos körökben újra előkerült a stoppolás (értsd: országúton történő ingyen utazás) tematikája. A Tartuba történő kijutás esélyeit mérlegeltük; végül arra jutottunk, hogy az, finoman szólva is, nehezen kivitelezhető, mind stoppolás, mind autóval történő kivezetés útján. Valóban nem lenne egyszerű menet, ezen kár is vitatkozni, s meghalni bizony, sok más - akár hasonlóan izgalmas - módon is meg lehet. Nyáron még Bruxszal terveztük, hogy párokra oszolva megrendezünk egy "Ki jut előbb stoppal Regensburgból Plzeňbe" versenyt. A győztes páros egyébként stílusosan az lett volna, amelyik előbb iszik meg egy korsó sört a pilseni főtéren egy kocsmában. Különböző okok (de elsősorban időhiány) miatt az eseményt annak ellenére sem ejtettük meg, hogy időközben annak több hozzánk hasonló hülyét is megnyertünk. Érdeklődés esetén esetleg rendezhetnénk a közeljövőben valami hasonlót, kiegészülve akár külsősökkel is.

Persze én megértem, ha velem ellentétben nem mindenkinek szíve vágya, hogy a tűző napon, vagy éppen kemény mínuszokban, olykor a semmi közepén lengetve rábízza magát az emberek (vagy a sors?) jóindulatára. Én eddig, ha emlékeim nem csalnak, soha nem stoppoltam kifejezetten anyagi megfontolásból. Vagy ez volt a legcélszerűbb és leggyorsabb mód eljutni valahova, vagy egyszerűen, mint a Pécsről történő haza- vagy Fehérvárig stoppolások során, egyszerűen a kalandot kerestem. Éppen ezért nem értem, hogy hogyan lehetett minden alkalommal szerencsém, hiszen a vak szerencsének ez esetben a tényleg rászorulókat kellene segítenie, akiknek egy átmulatott éjszaka után nincs pénzük vonatjegyre, vagy akik egy árva vas nélkül állnak ki az út mellé, csak hogy láthassuk szerelmüket.

Bizony, eddig mindig simán megúsztam, és csak jó emlékeim vannak, illetve az emlékek utólag megszépülnek. Nem állítom ugyanis, hogy nem volt bennem a félsz, amikor már vészesen alacsonyan járt a nap, és én még mindig a 81-es út mellett álltam Fehérvár után... Vagy amikor Parajdról Gyergyószentmiklósra tartva két, magyarul nem tudó moldvai románhoz ültem be Gyergyószárhegyen... Végül azonban minden jóra fordult: megszánt egy munkából Komáromba haza igyekvő férfi, és a román fickók sem akarták meginni a véremet. Fehérváron, a fönti eset átélésekor jöttem rá az út menti lóbálás egyik alapszabályára, mégpedig a következőre (idézet tőlem): "Soha ne gondolj bele - legalábbis komolyan - abba, hogy mi lesz akkor, ha nem vesznek föl." Nálam eddig tényleg bejött. A legérdekesebb emlékeim egyértelműen páros stoppolásokhoz kötődnek. 2007 nyarán egy székely lánnyal volt szerencsém bolyongani Gyergyóban és környékén, voltunk Szárhegyen, a Békás-szorosban és Parajdon is. Gergővel Fehérvár felé tartva megértük, hogy december 23-án Cecénél egy rendőrautó állt meg mellettünk és az anyósülésen ülő rendőrnő az adott helyzetben túlzottan udvarias, már-már bátortalan "Elvihetjük magukat?" kérdést szegezte nekünk... Emlékeim szerint akkor már nagyjából térden állva is könyörögtünk volna, ha kell, csak valaki álljon már meg...

Nem akarom azonban túlspirázni a dolgot. Tudom, vannak nálam sokkal nagyobb, igazi csavargók; söt, azt is el tudom képzelni, hogy másnak ez az egész semmi különöset nem adna. Ha néha annak magyarázatát keresem, hogy miért szeretem én ezt csinálni, két alapvető élményhez jutok el: az egyik a már említett gyergyói bolyongás, a másik pedig Jack Kerouac: Úton című naplószerű regénye. Az említett regény a beat irodalom egyik klasszikusa, melynek sikerét a hivatalos kritika a mai napig értetlenül szemléli. A szerző nagyjából saját élményeit örökíti meg az Egyesült Államok (és Mexikó) útjain 1947 és 1950 között folytatott száguldozásairól, utazásairól, melyeket autóval, esetleg busszal, de sokszor stoppolás segítségével vitt végbe. Nem szándékom kritikát írni a könyvről, én szerettem olvasni, még akkor is, ha az általa leírt dolgok mind térben, mind időben, sőt általában eszmeiségben is nagyon távol állnak tőlem. Valami azonban megfogott, talán az az őrület, ahogy az író regénybeli megtestesülése, Sal, rendületlenül keresi Amerika-szerte a semmit, ahogy szinte szent tisztelettel övezi csavargó, hibbant, részben - hozzá hasonlóan - értelmiségi barátait. Mindenesetre egy rövidke részletet azért kiragadok a regényböl:

"Nézd ezeket itt előttünk [a házaspárról van szó, akiknek autójában pénzért utaznak]. A gondjaikat morzsolgatják, számolgatják a mérföldeket, aggodalmaskodnak, hol hajtják a fejüket éjszakai nyugalomra, mennyibe fáj a következő tankolás, milyen lesz az idő, mire odaérnek... Mikor odaérnének aszalódás nélkül is. De nekik kell, mert hamis gonddal, panasszal, sápítozással csalják meg az időt, és nem nyugszik a lelkük, amíg mindenfelől helyeselt és hitelesített gondot nem találnak, sőt hozzávaló pofát, kellőképp boldogtalant, aztán a tükörbe néznek, s már a pofájuk miatt is aggodalmaskodnak. Figyeld! - ´Hát én nem is tudom - majmolta őket - , de talán nem kellene itt benzint felvennünk. Nemrégiben olvastam a Nemzeti Pet-lóreuma Figyelőben [ezt nyugodtan írhajuk a fordító zsenialitásának számlájára], hogy ennek a fajta benzinnek nagy a takony-oktánszáma, sőt azt is hallom, hogy a megengedettnél jóval több a geci benne. Azért én nem tudom, mire véljem, de talán inkább hagyjuk...´ Mindig sírnak valamiért! - Oldalba lökött, hogy figyeljem, én pedig harsányan helyeseltem."

Egy szó, mint száz, én szeretek néha elindulni és egyszerűen csak úton lenni. Ha valaki esetleg legközelebb csatlakozna, szóljon.

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

Szerző: Kiflee

15 komment

Címkék: irodalom ossián kaland stoppolás pénisznagyobbító műtét

A bejegyzés trackback címe:

https://rnrszakosztaly.blog.hu/api/trackback/id/tr243407248

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Kiflee 2011.11.23. 22:50:04

az Ossián-videót sajnos nem tudtam beágyazni. megtenné valaki?

de micsináááász!

Új hozzászólások

Linkblog

Archívum

Belépés

2011.11.23. 22:48

Szerző: Kiflee

Címkék: irodalom ossián kaland stoppolás pénisznagyobbító műtét

Ajánlott bejegyzések:

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek: