Nékem olyan asszony kell
2012.04.09. 23:11
Először is szeretném megkérdezni az ország népétől (egész Magyarországétól, ami ugye mennyország) és a világ közvéleményétől, hogy az senkit nem zavar, hogy annak a geciláda Gyurcsánynak nincs meg a szakdolgozata?! GYURCSÁNY TAKARODJ!! (na, most hogy jobban érzem magam attól, hogy ezt így leírtam - szegény én - rá is térnék a lényegre.)
Hétvégén volt szerencsém egyik itthoni barátomék borházában egy mulatozáson részt venni. Nagyrészt számomra ismeretlen emberek voltak ott, Pozsonytól Kassáig mindenhonnan - ennek a sokszínűségnek külön örültem. De amit eddigi életem során még soha nem tapasztaltam, az a következő volt.
A nyúlpörkölt és jó pár pohár bor elfogyasztása után a hangulat természetesen emelkedni kezdett, szólt a zene, koccantak a poharak. Egyszercsak aztán ezek a fiatalok népzenét raktak be a laptopon és TÁNCRA PERDÜLTEK. Nagy részük aktív néptáncos - ez akkorra ki is derült amúgy számomra - de nekem ez ennek ellenére is elég megdöbbentő volt. Ott ropták benn a borházban, egy talpalatnyi helyen (gyönyörű lányok is), én meg csak irigykedve néztem őket. Mert ugye szép dolog a néptánc és annyira sajnáltam, hogy én két lépést sem tudok. Hiába vettünk részt múltkor Jamallal a Révben (Hungarian Culture House) táncoktatáson, ha mindenre emlékeznék, még az is nagyon messze lenne ettől a szinttől.
Az eddig leírtakból következik, hogy elég sok, számomra egyébként nagyrészt ismeretlen népdalt hallottam szombat este. Egy azonban különösen megtetszett, ezt szeretném most nektek megmutatni.
A szövege egész egyszerűen zseniális, kis túlzással benne van minden, ami az embert az életben úgy igazából érdekli, és azt annyira egyszerűen, de szépen mutatja be, hogy az valami csodás.
Először is ugye a pia:
Én Istenem tégy egy csodát,
Változtasd borrá a Tiszát,
Ha a Tisza borból volna,
Az én szívem de víg volna csuhajja!
Mert ha iszunk, akkor azért legtöbbször jobb kedvünk van, mint előtte. A pénz is csak azért kell, hogy még többet tudjunk mulatozni:
Én Istenem tégy egy csodát,
Százasokból szénaboglyát,
Tetejébe milliókat,
Hadd mulassam ki magamat csuhajja!
Bizony, az alkohol hatására könnyen szerelembe is eshetünk, illetve legalábbis könnyebb kimondani - valós vagy vélt - érzelmeinket. Bizony, eljön az idő, amikor el kell engedni anyuci szoknyáját:
Piros kancsó piros bor,
Mindjárt rám kerül a sor
Iszom a bort, ölelem a babámat,
Öt szeretem nem az Édesanyámat.
De eljön a megkomolyodás pillanata is, és kiderül, hogy mit vár tőlünk az asszony, meg persze az is, hogy ezért cserébe mi mit várunk el tőle. Ez valami hihetetlenül szép:
Nékem olyan ember kell,
Ha beteg is keljen fel,
Hozzon vizet, rakjon tüzet, vágjon fát,
Legyen mivel megfőzzem a vacsorát!
Nékem olyan asszony kell,
Ha beteg is keljen fel,
Keljen fel és főzze meg a vacsorát,
Páros csókkal várja haza az urát!
Íme itt az idézett dal:
Az írás tanulsága pedig - ha valakinek esetleg nem esett le még - a következő: A néptánc és a népdal jó. A rosszat most hagyjuk.
Szerző: Kiflee
7 komment
Címkék: kultúra néptánc mosógépszerelés baranya nagy árpi hungarian culture house kalotaszegi táncok
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
A csodálatos Óz 2012.04.10. 00:58:37
Noked-Lee 2012.04.10. 08:01:38
Kiflee 2012.04.10. 11:59:27
brux_88 2012.04.10. 12:24:12
"szarzete, szarfideszoton, csuhajja!"
a Viking 2012.04.12. 07:18:26
vmalcsik 2012.04.15. 00:26:26
konklúzió: A NÉPDAL NÁCI