A 22 legütősebb duma a 22-es csapdájában (1. rész)
2014.05.27. 14:36
Az elmúlt hetekben befoltoztam egy lyukat irodalmi műveltségem szövetén: végre elolvastam Joseph Heller klasszikusát, a 22-es csapdáját. Ennek örömére közlök egy rövid válogatást, mely a regény legjobb, legfrappánsabb részleteit tartalmazza. A válogatás természetesen merőben szubjektív.
22.
„ – Igen – vallotta be Yossarian kapitány. – Én vagyok Yossarian kapitány.
– A 256. századtól?
– A 256. frontszázadtól – válaszolta Yossarian. Nem tudok róla, hogy létezne még rajtam kívül Yossarian kapitány. Amennyire én tudom, én vagyok az egyetlen Yossarian kapitány, akit ismerek, de csak amennyire én tudom.
– Értem – mondta a lelkész letörten.
– Ez kettőnek a nyolcadik fronthatványa – fejtegette Yossarian –, ha netán az járna a fejében, hogy jelképes költeményt írjon a századunkról.
– Dehogy – motyogta a lelkész. – Nem az jár a fejemben, hogy jelképes költeményt írjak a századunkról.”
21.
„ – Te – szidalmazta elismerően Yossarian –, te rossz képű fusi zseni, te kurvapecér frontlógós, mi a fenének mászkáltál te, akármivel is a pofádban?
– Nem – válaszolta Orr –, nem akármivel a pofámban mászkáltam. Vadalmával a pofámban mászkáltam. Amikor meg nem sikerült vadalmára szert tennem, vadgesztenyével. A pofámban.”
20.
„Cathcart ezredes a jó szerencsének éppen ilyen csapásáért imádkozott, mint Duluth őrnagy halála. Azon gyötrődött, hogy mit tehetne egy fölösleges őrnaggyal; s most, lám, megvan a helye egy őrnagy számára.”
19.
„A texasiról kiderült, hogy jóindulatú, nagylelkű és kedves ember. Három nap múlva mindenki utálta.”
18.
„ – Nincs abban semmi képtelenség, ha az ember életét áldozza a hazájáért – jelentette ki.
– Nincs? – kérdezte a vénember. – Mi a haza? A haza egy darab föld, amit minden oldalról határok vesznek körül, rendszerint természetellenes határok. Az angolok meghalnak Angliáért, az amerikaiak meghalnak Amerikáért, a németek meghalnak Németországért, az oroszok meghalnak Oroszországért. Mármost ötven vagy hatvan haza harcol ebben a háborúban. Bizonyos, hogy ilyen sok haza közül nem mind éri meg, hogy meghaljanak érte.”
17.
„Az efféle emlékkiesés nem szokatlan az orvosi gyakorlatban, erről tudott. Nincs mód arra, hogy tényleg mindent tudjunk, ezt is tudta, sőt azt is, hogy még azt se tudhatjuk, valóban nincs-e mód arra, hogy tényleg mindent tudjunk.”
16.
„ – Mert én tulajdonképpen sarokba szorítottam őket. A hivatalos jelentés úgy szól, hogy engem náci orgyilkos döfött le, aki őket akarta megölni. Ha ezek után haditörvényszék elé állítanak, hülyének nézik őket.
– Ugyan, Yossarian! – kiáltott föl Danby őrnagy. – Van ám egy másik hivatalos jelentés is, és az úgy szól, hogy magát egy ártatlan lány döfte le kiterjedt feketepiaci üzérkedések során, amelybe szabotázscselekmények és katonai titkoknak az ellenség kezére játszása is bennfoglaltatik.”
15.
„Aarfy tekintély volt az igazi szerelem témájában, mert ő már igazán beleszeretett Nately papájába meg abba a kilátásba, hogy a háború után majd kap nála munkát valamiféle adminisztratív területen, amiért összebarátkozott Natelyvel. Aarfy első osztályú navigátor volt, aki azóta sem talált magára, mióta elhagyta a kollégiumot. Zseniális, nagylelkű, első osztályú navigátor volt, aki mindig meg tudott bocsátani a században mindenkinek, amikor dühöngve rátámadtak, hogy megint eltévedt a harci bevetésben, és koncentrált légelhárítás fölé vitte őket.”
14.
„ – És ne is mondd, hogy Isten útjai kifürkészhetetlenek – folytatta Yossarian, letiporva minden ellenvetést. – Semmi kifürkészhetetlen titok nincs abban. Egyáltalán nincs is neki útja. Játszadozik. Vagy inkább tisztára megfeledkezett rólunk. Hát ez az a híres Isten, akiről ti fecsegtek: málészájú vidéki balfácán, esztelen, beképzelt, bárdolatlan bükkfagatyás. Te jó Isten, hát hogyan tisztelhet az ember olyan Felsőbbrendű Lényt, aki szükségesnek látott beilleszteni a teremtés isteni rendszerébe olyan tüneményeket is, mint a takony meg a fogszuvasodás. Mi az isten futhatott végig elvetemült, gonosz, szarban turkáló képzeletén, amikor megfosztotta az öregembereket attól a képességtől, amivel a bélmozgásnak parancsolni lehet. Mi az istennek teremtette egyáltalán a fájdalmat?”
13.
„ – A fenét, én igazi erotikus álomra gondolok. Olyanra, amiben elkap egy meztelen némbert a nyakánál fogva, és elkezdi csipkedni meg csapkodni az arcát, egészen addig, míg tetőtől talpig vérben nem ázik, akkor ráveti magát, hogy megerőszakolja, de könnyekben tör ki, mert olyan nagyon szereti és oly nagyon gyűlöli, hogy nem tud mást csinálni. Nahát ilyen erotikus álmokról szeretnék én beszélgetni. Voltak már magának ilyen erotikus álmai?”
12.
„ – Mindig eszedbe jusson – juttatta az eszébe édesanyja gyakorta –, hogy Nately vagy. Nem Vanderbilt, aki egy közönséges vontatóhajó kapitányának köszönheti vagyonát; nem Rockefeller, aki lelkiismeretlen kőolaj-spekulációkon gazdagodott meg, nem Reynolds vagy Duke, aki abból húzza a jövedelmét, hogy rákokozó szurkot és kátrányt tartalmazó termékeket árusít a gyanútlan vásárlóknak; és főként nem Astor vagy, akinek családja, gyanítom, még ma is szobákat ad bérbe. Te Nately vagy, és a Natelyk soha nem tettek semmit a pénzükért.”
(A közölt részletek a regény alábbi kiadásából: Joseph Heller - A 22-es csapdája. Talentum Diákkönyvtár, 2011.)
Szerző: Kiflee
2 komment
Címkék: kultúra szépirodalom hogy az anyádba nézel ki 22-es csapdája részletek hupákolás szakszerűen májgombócleves türkmén módra erszényes farkas a börzsönyben!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Noked-Lee 2014.05.27. 22:05:32
egyszer elkezdtem olvasni, de félbehagytam. most meg már szétspoilerezted az egészet, szóval nem is fogom elolvasni! :'(
Kiflee 2014.05.28. 09:17:34
sőt, lehetséges, hogy neked azok a részek tetszenek majd, amik nekem nem annyira, vagyis mindenképpen megéri elolvasni. :)