kellemes délután elfoglaltságként tudok ajánlani a szakosztálytagoknak egy aranyos kis játékot, melynek neve: tippeld meg, ki a zsidó!
a játékban összesen 2 életünk van, a harmadik rossz válasz után vége a játéknak, de én egy alkalommal így is 46 kérdésig jutottam. sajnos bede márton és tótavé nem szerepelnek az adatbázisban, de így is el lehet vele lenni.

aki azonban nagyon nem vágja, ki a zsidó és ki nem, annak ezt az oldalt tudom ajánlani: LINK
itt híres színészek, tudósok, történelmi személyiségeket pontoznak 3 kategória alapján, hogy kiderüljön, mennyire zsidó (a 3 katagória ha jól emlékszem: családi háttér, kinézet, viselkedés). érdekesség, hogy a maximális 15 pontból ábrahám, az ősatya csak 13-at kapott. hitler mondjuk nullát. ebből is látszik, hogy elég szigorúan veszi, szerintem 5 pont felett már simán zsidó az illető.
amúgy külön érdekes szerintem a 'fictional characters' menüpont alatt található nevek, mint páldául a hét törpe, gollam, vagy optimus prime
jó szórakozást hozzá!

a minap olvasgattam a bünti-blogot. aki nem ismerné, annyiról szól, hogy a szerző bizonyos viselkedéseket, tetteket részletez, lehord a sárga földig (többnyire jogosan), majd valamilyen büntetést ajánl a vétséget elkövetőkre. néhány napja épp a divatszurkolók voltak terítéken, vagy inkább azok a politikusok, hírességek, akik elutaznak a BL-döntőre, de basznak kimenni egy magyar bajnokira. a vétség nyilvánvaló, az ítélet viszont talán kissé meglepő:




 

(a teljes bejegyzés amúgy itt olvasható)

 Most, hogy már mindenki a foci vb lázában ég, kis gyűjtemény az új szabályokról. A lényeg a következő: "tizenegyes rúgás során a játékosok hiába lövik a labdát a kapuba, ha közvetlenül a lövés előtt megtorpannak. A bíró a szabály értelmében ugyanis azonnal érvényteleníti a gólt, majd sárga lapot ad a lövőnek."

Ez azonban nem minden. Az alábbi érdekes gyűjteményre akadtam, vannak közöttük igazán jók: 

* Szabadrúgást megelőzően tilos a herék megigazítása. Amennyiben a bírónak előre jelzi egy játékos, úgy az szól asszisztensének, aki köteles a zászlója rúdjával a herezacskót komfortos helyzetbe pöckölni
* A szögletzászló bántalmazása kiállítással jár.
* A német válogatott a középkezdés előtt nem buzdíthatja magát az „Éljen a győzelem” kiáltással! Ehelyett a „Mi vagyunk a bűnösök mindenért!” illetve az „Ein Volk, ein Reich, ein Bier” bíztatást választhatják!
* Tizenegyes rúgás előtt, arab ország válogatottjának kapusát tilos a „Shalóm hávér” köszöntéssel, barátságosan üdvözölni.
* Surinami születésű játékost tilos hajon köpni, a „majszolj banánt, amíg takarítják a ketreced!” mondatot követően, mert ezt 4 éves eltiltással büntethetik. A mondat elhagyása esetén a sima hajba köpés csak sárgalapos figyelmeztetéssel jár!
* Csak a középkörben és az ellenfél vezetőedzője részére elhatárolt területen lehet köpni.
* Viperával a kézben tilos skorpióval elrúgni a labdát! (A WWF kérésére – a szerk.).
* Minimum 2 éves eltiltás jár az általában nyílt törést okozó ún. „Mátyus Tackle”-t alkalmazó játékosnak.
* Szigorú büntetést von maga után a „Materazzi Metódus” alkalmazása, amikor a védő, a támadó játékos összes nőrokonát egy áram alatt levő hajsütővassal magáévá teszi verbálisan (ha a szándékolt eset során a göndörítő nincs bekapcsolt állapotban, az kisebb vétségnek számít)
* A cserepadoknál könyvtársarkot kell kialakítani, ahol a lecserélt játékosok el tudnak mélyülni a Lucky Luke, Pókember és Hustler magazinokban
* A svájci válogatott csapatorvosa 2010. június 1-jétől nem olthatja be a játékosait veszettség ellen a mérkőzés előtt, amennyiben afrikai ellenféllel találkoznak.
* A textil zsebkendő használata szintén június 1-jétől kötelező. Aki a gyepre fújja ki az orrát, 10 négyütemű fekvőtámaszt kell csináljon.

forrás: hircsarda.hu

kihasználva, hogy viking remélhetőleg már elhúzott a halál vérveres faszára a festői nepálba, vallási meggyőződésemhez hűen hátbatámadom:

 

 Nem tudom ismeritek-é a braziliátor nevű remek oldalt: vot

Egy szappanopera-generátor, sokszereplős. Sajna az összes rublikát ki kell tölteni, így nagyjából találomra másolgattam be a mozgalmi neveket, ennek köszönhetőek a logikai bukfencek. Az eredmény mégis önmagárért beszél:

1. rész

Óz az 5. hónapban megszüli kisfiát, de a gyerek meghal. Noked-lee a kapott pénzből a családján próbál segíteni. Viking is tisztában van Óz gonoszságával, de a felesége mégis töretlenül kitart apja mellett, pedig az épp most Droid elrablásáőrt felelős. Rettenet Tábornok segítségével Jamal megtalálja a gyilkos fegyvert Lusta szobájában. Noked-lee elmegy az újabb találkozóra, hogy Viking magyarázatot adjon neki.

2. rész

A családja pedig közel van. Kiflee ráébred, igazságtalanul bánt Lusta érzelmeivel, ám meglehet, már késő. Brux esztelen költekezésbe kezd. A szegénynegyedben azzal vádolják a kislányt, hogy nem tisztességes úton keresi a pénzt. Noked-lee édesanyja, Brux lánykorában a vagyonos De La Torre családnál szolgált, beleszeretett Viking De La Torreba és teherbe esett tőle.

3. rész

Noked-lee a szemébe vágja az igaztalan vádat, miszerint Noked-lee 13 évesen elcsábította férjét. Lusta áthelyezi Noked-lee helyét az exportrészleghez, hogy minél messzebb legyen tőle, de Noked-lee éppen ezt akarja elérni. Jamal elkeseredetten szemléli a sorsát és apja akarata ellenére képtelen arra, hogy Kiflee az anyja legyen. Noked-lee visszaadná a vagyont a családnak, még örül is a megváltozott helyzetnek. Lánya, az időközben nővé érett Noked-lee céljai mások: arra vágyik, hogy megismerje vérszerinti anyját, és elégtételt vegyen az anya sérelmeiért.

4. rész

Droid huszonnégy órát ad, hogy Lusta mentse az életét. Noked-lee Lusta szerelme lesz, és lassan megismeri legbelsőbb gondolatait is. Brux elfogadja barátai segítségét. Noked-lee közli vele, hogy anyja otthon maradt, mert rosszul érzi magát, de hazatelefonál, majd kihallgatja Noked-lee beszélgetését Vikingval, akiről kiderül, hogy két éve szabadult a börtönből. Brux nagyon a szívére veszi Óz öngyilkosságának hírét.

5. rész

Rettenet Tábornok nem szíveli ugyan a fiút, de amikor megtudja, hogy Noked-lee terhes, megígéri, hogy segít tisztázni a férjét. Noked-lee titokban követi Óz útját egy találkozóra. Noked-lee nagyon aggódik érte, ám a lány késő este megérkezik. Ezzel kockára teszi a kapcsolatát ami közte és Rettenet Tábornok között alakulgatott. Brux Lusta és Noked-lee összeboronálásán fáradozik.

6. rész

Brux elintézi, hogy Droid néhány napig Lusta lakásán lehessen. Lusta visszavonja a válási beadványt. Ha Brux örökölni akar, együtt kell élnie a sorsjegyárus lánnyal az Olmo házban. Viking mindent tisztázni akar apja előtt. Noked-lee erőszakoskodik Óz felett, aki erénye védve majdnem megöli a fiút.

7. rész

Lusta még éppen a kapunál csípi el feleségét. Noked-lee segíti a szegényeket anyagilag, s ez gyanút kelt a környéken. Noked-lee érkezésének a Di Carlo családba messzemenő következményei vannak, amelyekből a legfontosabb, hogy megismeri élete szerelmét, és rájön, hogy nem árva, ahogyan azt eddig hitte. Droid megint próbál közelebb férkőzni Brux köreihez. Mikor a férfi nem hajlandó átadni a felvétel összes másolatát, pisztolyt szegez rá.

8. rész

Brux és Rettenet Tábornok doktor ismét találkozik. Droid egyik embere poloskát helyez el a Droid villájában. Viking azt hazudja neki, hogy amennyiben szembeszegül vele, asszisztense a kazettát eljuttatja a tévécsatornákhoz. Noked-lee beleegyezik a dologba. Brux és Lusta megbeszélik, hogy este elutaznak Ramallóba, a holttest kihantolása miatt.

9. rész

Húsz évvel később, amikor Limába költözik, két vágya van: megtalálni a szüleit és megtalálni az igaz szerelmet. Droid erőszakkal elhurcolja Noked-lee lakásáról harmadik felet. A két szerelmes végre egymásra talál. Lusta azzal fenyegetőzik, hogy azonnal elköltözik a házból. Az utolsó pillanatban a tárgyalóterembe belépő Noked-lee átadja a bírónak Óz ujjlenyomatát viselo pisztolyt és az arzént tartalmazó üveget.

10. rész

A feladata, hogy gondozza Brux édesanyjának hűtlen férjét. A két család valamikor közös üzleti vállalkozásba fogott, ám Noked-lee De La Torre megelégelte, hogy osztozniuk kell a bevételeken. Rettenet Tábornok - Lusta unszolására - úgy dönt, hogy mindaddig a felesége mellett marad, amig az talpra nem áll. Brux közli az anyjával, hogy ha nem járulnak hozzá a házasságához, elköltözik otthonról. Lusta és Noked-lee összebeszélnek, hogy másnap reggel titokban elutazzana

És ez megy szépen tovább, jó szórakozást hozzá!

Félreértés ne essék nem gúnyolódni akarok a videón lángoló emberen, csupán példaként megjeleníteni azt a halált melyet Salvador Dali festhetett volna csak meg.

Ui.: Érdemes megfigyelni még a készítők színvonalas, mélyfilozófiai kommentárjait mellyel már szinte egy Cannes-i filmfesztiválon népszerűsíthető művészfilmmé válik a felvétel.

Aki szokta olvasgatni a blogot, az bizonyára tudja, hogy néhanapján nem csak agymenéseket írok, hanem néhanapján olvasmányaimból kiemelek néhány szemelvényt, amit érdekesnek, különösnek, viccesnek tartok. És igen, ezek elég gyakran kapcsolódnak a II. világháborúhoz. Nincs ez másként most sem, manapság ugyanis a budin Gordon Williamson könyvét olvasgattam, amiben Waffen-SS (most kell belépni!) katonák visszamlékezéseit jegyzi le. Ezekből idéznék (jó)párat.:

Erwin Bartmann (1. SS-páncéloshadosztály)
A veszteségeink gyorsan nőttek, ezért minden emberre szükség volt. A tüzérségi támadás után következett az ellenség gyalogsági rohama. A lőszer kifogyófélben volt, ezért minden lövést meg kellett fontolnunk. Aztán a szuronyainkat készenlétben tartva vártunk. Hirtelen megjelentek a szovjetek, de a kezüket a magasba emelték, és azt kiabálták felénk, hogy ne lőjünk. Elegük volt. […] Azt hiszem, azon a napon mindkét oldalon boldogok voltunk, hogy sikerült túlélnünk a harcokat.

Jan Munk (5. SS-páncéloshadosztály)
Az ukrajnai lakosság szerintem nagyon kedves volt, és nem vettük észre, hogy gyűlöltek volna bennünket. Gyakran megosztottuk az élelmiszert velük: cserébe tojást, sült krumplit és uborkát kaptunk. Mindez megengedett volt, de az orosz nőkkel bármilyen szexuális kapcsolatot szigorúan tiltottak. Ezt nem volt túl nehéz betartani, mivel egyetlen vonzó külsejű nőt sem láttam. [Naja, a német nők biztos szebbek]

Az indulásra szólító parancs 1943. július 11.-én érkezett. Kora este indultunk útnak, éjszaka utaztunk. Másnap az egész napot átaludtuk. Mindennap másképp mutatkoztunk, melynek az volt a célja, hogy az ellenséget megtévesszük: az első nap az összes fegyverünket megmutattuk, másnap elrejtettünk mindent. Aztán mindenki ingujjban ült az utazás alatt, a következő napon zubbonyban, majd terepruhát öltöttünk magunkra. A kocsikon még az alakulat jelét is találomra váltogattuk. Az orosz partizánok biztosan beleőrültek, mikor tisztázni akarták, melyik alakulatot látták.

1943. november 2-án éreztük, hogy valami történni fog, mert énekelni és zajongani hallottuk az ellenséget. Magyarán szólva megkapták a vodkaadagjukat, ami a támadás előtt öntött beléjük bátorságot. Este 6 óra körül hírt kaptunk a támadás előkészületeiről. Akkoriban egy osztag parancsnoka voltam. Kiküldtem a katonáimat a bunkerből, és elfoglaltuk állásainkat a lövészárkokban. Mindenki kiment kivéve egy román katonát. Valaki összekeverte, és elvette az acélsisakját (ami pedig ott maradt, kicsi volt a fejére). Ott akart maradni, és őrizni a bunkert. Elmondtam neki, mi a véleményem a dologról, és odaadtam a saját sisakomat.

A német ellentámadás alatt és után sok orosz hadifoglyot ejtettünk. Arra használtuk őket, hogy a lőszerkészletet vigyék, illetve ez alkalommal a hordágyakat is ők cipelték. Ahhoz, hogy eljussunk a kötözőállomáshoz, át kellett haladnunk egy kopár, sík mezőn. Az oroszok tüzérségi lövedékeket irányítottak erre a területre. Minden egyes alkalommal, amikor egy lövedék becsapódott, a két orosz, akik a hordágyon cipeltek engem, egyszerűen ledobtak, és fedezéket kerestek. […] Szóltam a lábamnál igyekvő orosz hadifogolynak, hogy ha még egyszer zökkenni fog a hordágy, lelövöm. Még kétszer kellett rászólnom az út során. […] Végül elővettem a pisztolyomat, és a feje fölé lőttem. Ezután minden rendben ment.

Véleményem szerint az orosz katonákra úgy tekintettek vezetőik, mint marhákra a mészárszéken. Állandóan támadniuk kellett, mindegy, mekkora veszteségek árán. Mondok erre egy példát. Egyszer valamelyik erdőben harcoltunk. Láttuk az oroszokat a harckocsi-elhárító löveggel előbújni a fák közül. […] Mikor tüzelni akartak, lelőttük őket. Kisvártatva újabb csoport jelent meg. Egyáltalán nem lehetett sürgős nekik, mivel úgy mozogtak, mintha vasárnapi sétán lettek volna. odamentek az ágyúkhoz. Mi pedig ugyanazt csináltuk, mint korábban. Még egy csoport jött, őket is lelőttük, mielőtt elmenekülhettek volna. az ilyen hozzáállást mi egyszerűen képtelenek voltunk megérteni. Olyan volt, mintha szántszándékkal álltak volna a puskáink elé.

Hála Istennek nem hagyott el a szerencsénk, és [1945.] április 4.-én összetalálkoztunk egy SS-Standertenführerrel, aki tudott velünk kezdeni valamit. Himmler aláírásával ellátott okmányai akkora hatalmat adtak a kezébe, hogy bármit megtehetett. A következő két hét során utunkba akadt egységektől mindenféle katonai eszközt elkoboztunk, melyeket különböző tanyákon rejtettünk el, hogy a későbbiekben a Wehrwolf egységek (olyan gerillacsoportok, akik a háború befejezése után is folytatták a harcokat) fel tudják használni.


Ewald Krassmann (9. SS-páncéloshadosztály)
Egyszer egy fogságba esett kanadai pilótát szállásoltunk el a rádióskocsinkban, két napig úgy bántunk vele, mintha közülünk való lenne. Ugyanakkora fejadagot kapott, ugyanolyan ellátásban részesült, és ugyanazokban a veszélyekben volt része, mint nekünk. Mivel tudott egy kicsit németül, elég jól elboldogultunk. A későbbiek során el tudtuk szállítani az egyik hadifogolytáborba. Mielőtt elszállították volna, azt mondta nekünk, örült annak, hogy nem az SS-nél volt fogságban. Erre megmutattuk neki szürke egyenruhánkat, gallérján az SS-rovásírással. Az arca először elvörösödött, majd elsápadt. Azoknak az embereknek a fogságába került, akiktől a legjobban félt –és még csak észre sem vette.

Manfred Thorn (1. SS-páncéloshadosztály)
[1944.] Július 22.-én a zárótűz teljes két órán át tartott. Az előttünk harcoló gyalogságnak nem volt fedezéke. A melegtől és a füsttől a legénység majdnem megfulladt a harckocsikban: a hőmérséklet elérte a 45 fokot. A bombázás lerombolta a falut, és odalettek a vízkészleteink is. Nem tudtunk inni és tisztálkodni. Szerencsénkre sok almaborra akadtunk annak a háznak a pincéjében, ahol meghúzódtunk. Kénytelenek voltunk borban mosakodni.

Rudi Splinter (10. SS-páncéloshadosztály)
Aztán az utca másik végéből géppisztollyal lőttek ránk. A parancsnok intett nekem és két társamnak, hogy intézzük el a támadót. Kézifegyvereinkkel nyitottunk tüzet, és gyorsan elhallgattattuk. Megjelent egy fehér zászló. Nem beszéltem angolul, de tudtam, hogy mondják azt: „Kezeket fel!”. Mindannyian ezt kiáltottuk. Alig hittem a szememnek, mikor előmerészkedtek a szövetséges katonák. Egymás után bújtak elő fedezékeikből, összesen 80-an. Egyikük tiszt volt, aki pisztolyt viselt, és ragaszkodott hozzá, hogy angol tisztként ne kelljen átadnia személyes fegyverét. Arrogáns viselkedésével már majdnem meggyőzött, de társamat nemigen tudta meghatni: odalépett a tiszt elé, elővette éles tőrét, és elvágta a pisztolyövét.  A tiszt elsápadt rémületében. Azt hitte, hogy a társam a hasába akarta döfni a kést.

 Karl Körner (503. Schwere SS-Panzer Abteilung)
A Bellersdorftól Strausberg felé vezető úton 11 Sztálin harckocsi sorakozott fel. A falu szélén további 120-150 ellenséges harckocsi állt, amiket éppen akkor töltöttek fel lőszerrel és üzemanyaggal. Tüzet nyitottam rájuk: kilőttem az első és utolsó harckocsit. Emiatt torlasz keletkezett, és a többi harckocsi nem tudott megfordulni a keskeny úton [Hoppá, mégis működik a Svarci-féle tankvakítás?] Legénységül beindította a motorokat, és züzelőállást próbált felvenni. Eközben folyamatosan lőttem rájuk. A lőszerrel is üzemanyaggal megrakott teherautók felrobbantak, az oroszok pedig kiugráltak járműveikből, és a falu irányába rohantak fedezéket keresni. Mind a 39 lövedékemet kilőttem, aztán visszavonultam. Abban az ütközetben 39 harckocsit semmisítettem meg egyedül. Addigra, mikor visszarendeltek bennünket Berlinbe, több mint 100 ellenséges harckocsit lőttem ki, és 26 tankelhárító löveget semmisítettem meg

Friedrich-Karl Wacker (16. SS páncélosgránátos-hadosztály)
Ha általában kell beszélnem a kelet-európai lakosságról, akkor elmondhatom, hogy a magyarok nagyon barátságosak voltak velünk. Emlékszem az egyszerű parasztokra, akiknek csak sárból készült padló volt a lakásukban, de mégis behívtak, és megvendégeltek minket. Azt hiszem, ha a két rossz között kellett választaniuk (mármint köztünk és az oroszok között) azért választottak minket, mert mi voltunk a kevésbé rosszak. [Az nem kifejezés, kedves Karl!]

1944. júliusában az Egyesült Államokban voltam hadifogoly. […] Az amerikaiak jól bántak velünk, és az étel is jó volt. Úgy viccelődtünk és viselkedtünk az őrökkel, mint a gyerekek. Még horogkeresztes zászlót is sikerült készítenünk, amit 1945. január 30.-án éjjel a tábor legmagasabb épületére felhúztunk. [ De édik…]

Ernst Barkmann (3. SS-páncéloshadosztály)
Sok évvel a háború után egyszer összefutottam egy orosz ellenfelemmel, akivel az 1945-ös magyarországi és bécsi harcok idején harcoltam. Jól elbeszélgettünk, és valahogy megértettük egymást. Elmondta, hogy a háború alatt századparancsnok volt, sőt, még egy Sztálin II-es harckocsi parancsnokaként is harcolt. Én az egyik Párduc parancsnokaként vettem részt a háborúban. A véletlen műve volt, hogy annyi év után találkoztunk. Egy asztalnál ültünk, egymással szemben. […] csak a háború két kiszolgált katonája voltunk, akik egymással szemben ücsörögtek egy bárban, és akik rengeteg vodkát megittak együtt aznap.

Wilhelm Fecht (12. SS-páncéloshadosztály)
Egyáltalán nem tudom dicsérni a nyugati szövetségesek viselkedését. A Hitlerjugend hadosztály tartalékos zászlóaljából 20 olyan katonáról tudok, akiket angolok lőttek agyon Soltauban, mielőtt a háború véget ért. Továbbá a francia Leclerc tábornok amerikai egyenruhában a Charlemagne hadosztály [francia önkéntesekből szervezett SS-hadosztály] 13 katonáját lövette agyon. Leclerc azt kérdezte tőlük, miért viselnek Waffen-SS egyenruhát. Ők pedig visszaszóltak neki valamit azzal kapcsolatban, hogy ő miért hord amerikait. Ez elég nyomós ok volt arra, hogy agyonlőjék őket.

 Ma este egy újabb sötét titokról rántjuk le a leplet. Ugye mindenki ismeri Droid-ot, a Szakosztály mentális pörölyét, a gyilkos szóviccek kiagyalóját. Szűkebb berkekben köztüdott azonban Droid tisztaságmániája. Középkori inkvizítorként purgálja ki a koszt és zsírfoltokat a szennyezett felületekről...gyanús

A másik pedig: mindenki ismeri Mr. Proper figuráját. A kigyúrt, joviális pedofil-mosolyú tisztítószer reklámarcot. Csodálom hogy még senkinek nem tűnt fel a dolog!

Írta: Lusta

Illusztrálta: Jamal

mivel minden időmet elveszi a tanulás, a meló a magángazdaságomban, a barátnőm és az időigényes hobbijaim (lovaglás, vívás) - meg amúgy is szörnyű a stílusom - , ezért most saját írás helyett csak két rövidke anekdotával jelentkezek. bár a kettő közül a második valószínűleg igaz és nem híres emberhez fűződik, tehát lehet nem is megfelelő a stíllusmeghatározásom...

1. Sztálin és a sakk

Sztálinnak sok bokros teendője közepette volt egy nyugodtabb napja. Ekkor odaszólt a segédtisztjének:

- Oleg, hozza elő a készletet, és üljünk le sakkozni.

A titkár előkeresi a sakkot, és udvariasan megkérdezi:

- Én a fehérrel vagy a feketével játszom, Sztálin elvtárs?

- Maga az életével játszik.

2. Kulcsodi öregasszony-bölcselet (Kulcsod egy kis falu a Csallóközben)

"... ne csudálkozzatok, hogy ilyen marha szél van! Eeeement a sok hamu, egyszerre fölengedték azt a sok repülőt, perszehogy fölkeverik a levegőt!!"

Nem tudom, ismeritek-e, nekem barátom mutatta tegnap:

parkocka.hu - egy igyazán kellemes karikatúraoldal

Egy kis ízelítő:

régóta a bögyömben van már ez a lónyál, szóval gondoltam, dobok róla egy posztot.
szóval. citromos gösser. bevallom, először egy előítéletektől hemzsegő, utánajárásoktól mentes bejegyzést akartam írni, de aztán gondoltam, mégiscsak autentikusabb, ha a saját bőrömet viszem vásárra, és veszek egyet, mielőtt lehordom. pontosabban vetetek barbival, mert nem akarom, hogy buzinak nézzenek a spar-ban.
így ma megkóstoltam, és lássatok csodát: nem volt rossz. elviselhető -bár erősen túlcukrozott- aroma, limonádé-íz, és... igazából ennyi. szóval mint üdítő, én úgy 7 pontot adnék neki, valahol a boleróból kevert borzalom, és a lift-lötty közé tenném. ja, csak hogy ezt sörnek mondják? nos, mint sör, egy kibaszott nagy nullát kap. ez nem sör. még csak nem is hasonlít hozzá. a vicces az, hogy még a készítők se mertek ekkora pofátlanságot a cimkére nyomtatni; ott valami "sörkészítmény", vagy "sör és üdítő keveréke" megfogalmazás szerepel. az ízben nyomokban sem lehet felfedezni a sör markáns ízét, az alkoholtartalmától (2%!!!!) pedig valószínűleg még egy májbeteg olasz sem tudna becsípni. egy fél óráig napon hagyott sió baracklében több alkohol erjed, mint ebben a löttyben. így minden egészséges gondolkodású emberben felmerül a két kérdés: kik isszák ezt? és főképp: miért???
nos az első kérdésre talán könnyeben megadom a választ. nem reprezantatív kutatásom szerint a citromos gösser törzsfogyasztói rétegét pre-pubertáskori emo-kezdemények, 14 éves kispicsák, sznob eltés régészek, valamint steiner kristóf alkotják. ők azok, akik valósággal rajonganak a citromos gösser (awhh... fincsih (L)) ízvilág.. hehe ízvi... hehehehe íz.... muhahahahahahaha. najó. hehe. most komolyan. ízvilágáért (hehe). igen, már megint ők. joggal kérdezheti a nyájas olvasó: miért "megint"?
nos azért, mert ez a feminim réteg nem bírja a normális, tökös piákat. ezzel alapvetően nincs is baj. azért vannak az édes pezsgők, koktélok, és társaik, hogy azok se maradjanak szomjan, akik nem bírják a férfiasnak mondott italokat. de ők nem bírják ki, hogy ne majmoljanak minket gyenge utánzataikkal. ezért -mivel a jó szekszárdi borokat képtelenek meginni, bekeverik kólával. így elmondhatják, hogy boroztak. a jó kis pálinkák helyett meghonosították a tekilázás szánalomra méltó szokását. és most -kapaszkodjunk meg a karfában- a sörözést is elveszik tőlünk.
és külön fájdalom, hogy milyen termék teszi ezt! egy kotyvalék, ami sörnek nem sör, üdítőnek szar, alkoholtartalma csak arra elég, hogy lekapcsoljanak a kékek, ha vezetsz, kiszerelése kicsi, és betétdíjas. akkor mégis vajon miért hódít ez egy degenerált szubkultúra körében? miben jobb ez, mint a pécsi sörgyár által piacra dobott filléres radler? nos, az egyetlen érv ami mellette szól: hogy drága. elég drága ahhoz, hogy a lányok megvegyék a siófoki palace-ban, és másnap elmondhassák, hogy besöröztek.
a konklúzió is nagyon egyszerű: a híres antifa bölcselkedő, TGM soraival búcsúzom: aki szereti a citromos gössert, "az emberellenes, nemzetellenes, és hülye!"
(ja, és zárásként egy tipikus hozzászólás a témában:)

amióta meghallgattuk paksi klasszikusát, mind tudjuk, hogy -bár nyilvánvalóan magyarul van- egyfajta kozmikus, átfogó üzenettel bír, mely a föld bármely lakójának ugyanazt jelenti. de a mai naptól ezt bizonyítani is tudom. ennek eszköze -talán meglepő módon- a webforditas.hu c. weboldal lesz. mindenki tudja, hogy a netes fordítóprogramok nem sokat érnek, és ezt 3 példában be is bizonyítom. kultikus szövegeket fordítottam le benne angolra, majd angolról visszafordítottam magyarra, de de az ekkor kapott szöveg alig emlékeztetett az eredetire, lássuk is:

3.
a) hol a fa -eredeti
hol a fa főnök? ott van a bozótba, szedd összefele! szedd szedd má össze a bozót... de mit csinálsz? hát hogy az anyádba nézel ki megint, te szemétláda! na, álljál föl, azt gyerünk a bokorba!

b) hol a fa -fordított
hol a fafőnök? ott van a bozótba sorozd azt összefele! sorozás ez sorozza azt má együtt a bozót... de mit teszel? jóval annyira megint vigyázol az anyádba, te szemétláda! Ó, feláll, ez gyerünk be a bokorba!


mint láthattuk, a fordítóprogram nem nagyon tudott megbírkózni a kihívással. de lássuk mi a helyzet a 'repatarurgyán" c. számmal:
 

4.
a) repatarurgyán -erdeti
Felpörgött éjjel után sápadt hajnalom,
Tápotut ügyen-utyán hápadt ajnalom.
Lep után havánhódan...
Gyerünk!

Repatarurgyán semmit hány,
de at ungyán hány!
Gyerünk!

Nem akarok ennyit!
Neforget helyán údán sápadt hajnalom
pörgött után huján sápadt hajnalom
Neforgot uján udán herpadt hajgalom
Emurgot uján húdán 
Gyerünk!

b) repataurgyán -fordított
A sápadt hajnalom, amit egy éjszaka után túráztattak
Tápotut ügyén-utyán hápadt ajnalom.
Covers havánhódan...
Gyerünk!

Repatarurgyán semmi mennyi,
de ungyánnél mennyi!
Gyerünk!

Nem akarok ennyire sokat!
Neforget helyán az údán ápadt lett a hajnalom
pörgetett huján a sápadt hajnalom
Neforgot uján udán herpadt hajgalom
Emurgot uján húdán
Gyerünk!

mint látható, alig van eltérés a két szöveg közt, ami egyet jelenthet: a paksi endre által beszélt magyar áll a legközelebb a bábel előtti ősnyelvhez, melyet még ádám és éva beszéltek! kérvényezem tehát, hogy azonnal indítsanak kurzusokat, amiket ezt a ritka, de kétségkívül mesteri dialektust el lehet sajátítani!
 

...

remélem azért nem lesz ez általános tendencia, és nem twitteresedik el a blog, de mentségemre szóljon: az én bejegyzésemnek van is értelme. hogy mi?
nos, ez a videó.
tessék végignézni, hanggal az igazi!
 

 Bizonybizony, a hívatlan buliterminátor, a katasztrófaturizmus szintű kockázattal készülő szenes-tudósító képi anyagok felelőse, TLT ma betöltötte a 22-t...gratulálunk hozzá...

 -

Kollégák, gondoltam megörökítem a Szakosztály tagjainak utóbbi időben gyakran előforduló szófordulatait. Igazából unatkozok. Ezek a mondókák relatív többségben vannak a többi használt nyelvi eszközhöz képest, íme:

Brux: Béke cimbi!

Lusta: Kongatnám!

Noked-lee: Fákkjeeeee!

Viking: Szasszer, magyar LIGAKUPA!

Kifli: ...ha nem esik az eső.

Rettenet tábornok: -

Óz: Azért Lédi Gagától a Bed romác az jó szám!

Jamal: Sanyi, magyar KUPA!

Droid: Káákszákö! (közben az ujja a szemedben...)

      Egy régi kincsre bukkantam tegnap. Mikor 6-os voltam, kb 12 évvel ezelőtt, Gangsta Zoleet hallgattam, kivülről tudtam a szövegeit. Egyik régi kedvencemet találtam meg ma a tecsőn. Tökéletesen mutatja a magyar popipar kultúrfölényét gyakorlatilag az egész világgal szemben. AZ előadók pedig igazi gentleman-ek. Jó szórakozást.

Ogli G forevör. Akit érdekel amúgy a parázsvita folytatása a Fekete Vonat nevű együttessel, annak ajánlom: 

https://www.youtube.com/watch?v=WN4NKOrlQ_U&feature=related

elbűvölő tekintet, magabiztos, Horthyt idéző testtartás...ez egyértelmű...de hogy mi/ki lett ebből az ártatlan, a világ mocskától mentes kicsiből, azt talán nem mindenki tudja első blikkre...várom a tippeket...

agyiszinten találtam ma a képet, szerintem azt az igazi ronda, bizarr, morbid humort képviseli, amit mind (kivéve macit) kedvelünk. íme:

Ugye mindenki emlékszik a Mika Janira? Ide járt töriszakra. Annak idején nagyon szépeket vitatkoztunk a nacionalizmusról, nemzetről, októberi rendőrvérengzésről. Nos nem értettünk egyet.

Mindezek mellett szeressük együtt az MTK-t!

No comment... 

Írta: Viking

Illusztrálta: Jamal

 olybá tűnik a probléma nem újkeletű...többhelyütt már táblákkal jelzik, figyelmeztetik az óvatlan medvéket,ezen felül az esetleges bearfákkerek túlkapásait próbálják ezekkel a táblákkal korlátozni, megszűntetni...reméljük több eredménnyel...állítólag a queen dalainak újrafelhasználásával is próbálják a problémát minél jobban a minimumon tartani...

 e képpel csatlakoznék Noked-lee paintszimpatizáns mozgalmához is...

 szeretlek sanyi!

Már egy ideje motoszkál bennem a dolog, mégpedig az, hogy egy új jelöltet szeretnék javasolni a tiszteletbeli tagok közé, aki pedig a képen látható úriember. Vot:

    Aki pedig nem ismerné, ő nem más, mint a legendás Paksi Endre. Egy igazi férfias ragadozó, Baywatch-ba illő mellszőrrel. A fodrászra költött pénz meg nyilván megegyeszik egy kisebb szabolcsi település sokéves költségvetésével. Ja, a lényeg. Endre az Ossian zenekar frontembere, számtalan meghatározó dal szövegírója, szellemi atyja. Ez már önmagában is értékelendő teljesítmény, de miért is propagálom ennyire? Paksi ugyanis kemény, rokk. A rock&roll zenekarok általában "tudnak élni", gondoljunk csak Bon Scott-ra aki konkrétan halálra itta magát. Szomorú. Endre azonban más. Amellett, hogy írói álnéven fantasy regényeket írt, nem egy buta, műveletlen rocker, ő egy művész, egy költő, aki a magyar mellett az ómordori nyelvet is kitűnően bírja. Ezt bizonyítani is fogom nemsokára. 
   Minden zenekarnak van olyan koncertje, ami más, mint a többi, különleges. Valahogy minden összejön, a közönség is fantasztikus, a zenészek is csúcsformában játszanak, ilyen pl az Iron Maiden 2001-es Rock in Rio fellépése, vagy a Nirvana frenetikus koncertje az 1992-es Reading fesztiválon. Valami ilyesmi lehet az Ossian egy 2000 környékén lenyomott debreceni fellépése. Itt "korán érkeztek" és a "cimbora" (de nem cimbi HÁHÁHÁHÁH) vagyis Endre "elfáradt". Vagyis berúgott. De hogy, te jó ég. Gyakorlatileg egy nyelvet felejtett el teljesen, ami valljuk be, nem kis teljesítmény. Ennek szemléltetése: Másnapos dal - Repatarurgyán <= kötelező meghallgatni, aki nem ismeri.

A fogadtatás meglehetősen vegyes volt. Valaki elküldte Endrét az anyjába, míg mások üdvözölték a merész produkciót. Sokakban felmerült a kérdés,hogy Endre itt vajon milyen nyelven énekel? Mert nincs az az ég, hogy magyarul. Sokan, sokféleképpen próbálták értelmezni a szövegetet, mindenki talál benne a maga számára aktuális, neki tetsző gondolatot.  Érdemes megnézni ezt, én sírva röhögtem rajta: paksielemzés - félelmetesen jó.

Szerintem azonben igazak azok a pletykák, mi szerint Paksi tényleg ómordori nyelven szól a közönséghez, bár a megértést némileg nehezíti az erőteljes barlangi troll akcentus. Az ínyenceknek közlöm a csodálatos verset, a koncerten elhangzott verzióban.

 Némi szótárazás után kiderül, hogy a rövid költemény a kortárs Uruk-hai költészet vergődésének ostorozása, a szöveg pedig "irodalmi igényességű".
Vagy a másik gyönyszem: Márhívó (Pokolnál hangosabb) 

Nem semmi. A dolog háttere állítólag Endre egy korábbi személyes élménye, amikor egy dombra felállva Vasudvard kapuja előtt dölyfös dalt szavalt.

Végezetül pedig egy megamix: Paksi-megamix Külön kedvencem ez a rész:
"Ne az Acélszívet Endrém...DE MOST JÓ LESZ!!...de azt már játszottuk háromszor..."

Összegezve, bár sokan leszólják ezért Paksit, szerintem inkább üde színfolt, merész produkció, méltó arra hogy az R'n'R tiszteletbeli tagja legyen, hiszen aki így képes leinni magát, és utána végignyom egy koncertet az nem semmi. Elképesztő...