a bordó éjszaka
2008.12.15. 23:43
sötét, hűvös októberi este volt. a sápadt holdfény sejtelmes árnyakat vetített a kihalt magasház köré, mely sötét toronyként meredt az égnek, mint egy letűnt kor poros csontváza. a környéken csend honolt, csak távolról szűrődött oda az autók zaja, vagy a kóbor kutyák csaholása. a nyugalmat egy gyorsjárású fiatal lépésének neszei törték meg. a sudár, sármos fiú tekintete azonban gondterhelt volt. zsebében egy szál leszakított rózsával, szívében pedig virágként nyíló reménnyel vonult a hangulat eszpresszó felé. reménnyel, hogy a régóta ostromolt lány talán ma megadja magát. a lány már a kocsmában várta. a hirtelen támadt zaj és fények először bántották a fiú érzékszerveit, de hamar feloldódott és elmerült a társalgás könnyed és felszínes folyamában. könnyed és felszínes. máskor talán megveszett volna ezért, most azonban többre vágyott. nem, nem is többre, inkább mélyebbre. a merengő ifjút telefonjának csörgése rántotta ki az álmodozás bódító mézéből. jóbarátai keresték, s holléte felől érdeklődtek. gyors társalgás után főhősünk megtudta, hogy cornerban várnak rá a bajtársak. míg nem is olyan rég a hűvös szelet személytelennek, és komornak tartotta, most megváltásként tekintett a frissítő fuvallatra. mintha valami új, valami igazán lényeges történés eljövetelét hirdette volna. persze a lány is vele jött. ez nem lehet véletlen -gondolta a srác, majd gyorsan elhesegette a gondolatot magától. az úton beszélgettek, de a rutinkérdéseket rutinválaszok követték. az ifjú kétségbeesetten próbálkozott borral virággal, a lány tartózkodó maradt. nem hűvös, vagy elutasító persze, de pont úgy viselkedett, ami egy férfi számára kevés. a meredek utcákonfel kapaszkodva a látvány feledtette a fáradságot. a város, mely közelről szürkének és barátságtalannak tetszett, a magasból dicsőséges, erőtől duzzadó látszatot keltett. a kocsma nem volt túl nagy. pár asztal, egy billiárd, az ifjú először járt itt. ilyenkor többnyire kissé feszengve szokta érezni magát, de önmagát is meglepte azzal, hogy ez most másképp történt. hogy a meleg színek, a hangulatos faasztalok, vagy inkább a társaság baráti üdvözlése váltotta ki ezt a hatást, maga sem tudta. mindenesetre örömmel üdvözölte a jelen lévőket, a flegma nagyvárosit, a mindig vidám északit, a kissé gusztustalan nyugatit, és az akkori ivó-legendát. az este egyrészről pocsékul folytatódott. a lány lassan már tekintetével sem jutalmazta, figyelmét inkább egy több hónapos újságnak szentelte, majd hamarosan bejelentette távozását. a fiú hirtelen úg érezte, borzasztó dilemma előtt áll: kísérje haza a lányt, és kapaszkodjon az utolsó szalmaszálba is, vagy maradjon a barátaival. ekkor azonban kinézett, és rájött, hogy a kérdés voltaképpen pofonegyszerű. az ablakon kívül az éjszaka pökhendien terpeszkedett a városon, a csillagok pedig csak amolyan tessék-lássék szórták fényüket, mintha minden mindegy lenne. míg az ablak melegebbik oldalán barátai oldották a hangulatot vidám történetekkel, a pultoslány pedig sűrűn töltögette tele a megürült korsókat. és ahogy az alkohol egyre mélyebbre ásta magát a tudatába, a beszélgetés fonala is mind komolyabbá vált. ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy szóba került a kultúra. az öt fiatal mindegyike beismerő vallomást tett: a szellemi élet bányáinak még csak felszínét kapargatták eddig, nem vették az időt, energiát, hogy feltárják a mélységben rejlő titkokat. ezen változtatni kell, született a gyors egyetértés. a nagyvárosi ifjú javasolta, hogy ez a társaság alapítson egy szorosabb szervezetet, melynek fő célja az önművelés volna. szavai könnyedek, és esetlegesek voltak. a meglökött billiárdgolyók zavartalanul gurultak tovább, a zenegép fennakadás nélkül játszotta a számot, a szavakra senki nem kapta fel a fejét. senki sem tudta, mily folyamatok elindítója lesz később ez a pár mondat. az öt fiú azonban vérszemet kapott. az ötletek valósággal tódultak, a lelkes fiatalok egymás szavába vágva javasoltak újabb és újabb szabályokat, először csak könnyedén, viccelődve, majd lassan belátva tetteik súlyát, megfontolva és papírra vetve. pár óra telt csak el azóta, hogy a fiú belépett az ajtón oldalán a lánnyal, mégis emlékezetében mintha évek teltek volna el azóta. most újra kilépett a sötétségbe, de már más emberként. a kósza gondolatai elvekké kovácsolódtak, barátai bajtársakká léptek elő, élete céllá vált. így született a RnR szakosztály.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
szmoker choice 2008.12.20. 01:35:07
Noked-Lee 2008.12.20. 16:01:43
bár az igazsághoz közelebb áll, hogy berúgtunk, és kitaláltunk egy klubot, így legalább olyan, mintha valami komoly dolog történt volna. :)