A sörsátorban már kellőképpen forró hangulat várta a művészt - nem merem azt írni, hogy zenekart. A hisztérikus sikítozás az egekbe csapott, amikor megjelent a színpadon Kozsó! Magához képest szolidabb lett (pl. itt egy 1996-os felvétel) de még így is egy jelenség. A hosszú haj nem túl előnyös és az is látszik, hogy hősünk már benne van a korban, eléggé nyúzott az arca. Az energiája viszont leveri Paksot, a vulkánként lövelli magából a szeretetet. Régi, jól ismert számokat hozozz magával (szó szerint). Viszont igazán profin és őszintén nyomta, bár durván playbackelt, úgy tombolt és hergelte a népet, hogy a tehetségkutatók jol bevált mondatát idézzem "a produkció bármelyik európai színpadon megállta volna a helyét". A jól bevált slágerek mentek, olyan eposzok, mint az "Érted fáj", "Ne sírj" és a társaik. Az érzelmi töltés és a dalok mondanivalója egyaránt félelmetes. Húsbavágóan aktuális, mélyre nyúl, szétfeszít, felszabadít, az egekbe röpít. Közben végig bíztatott minket, hogy bulizzunk, mintha nem lenne holnap. A dalszövegekra visszatérve nagyjából a következő szavakból épültek fel: fáj, ölel, csók, hiányzik, könny, fáj, fájdalom, szomorú, meghalok és így tovább. Fenomenális. Hallgatva és egy klippet (pl. ezt) nézve nehéz elképzelni, mit gondolt, amikor ezt megírta, összehozta.

Ha jól emlékszem 3 szám után újjab löketet kapott a buli, ugyis innentől már ketten nyomták. A társa pedig nem más, mint - a korábban az Operettszínház művésznője - Keira. Nos, az egyébként dekoratív és (nyilván) lenyűgöző hangú (a CD-ről jól szólt) hölgyemény is megér egy misét. Nagy összegben mernék rá fogadni, hogy korábban rúdtáncos volt, az meg persze csak rosszindulatú pletyka, hogy egyéb szálak is fűznék Kozsóhoz. Innentől nem volt megállás, volt kétszer a "Bad man" (újrahangszerelve - remixelve) valamint a legütősebb szerzemény, a legendás "szomorú szamuráj". Mivel csak egy órás volt a koncert, csupán kétszer játszották el (EFOTT-on 3x). Közben buzdított minket, a kezeinket követelte, a tapsunkra szomjazott, valamint a közönséggel is kezelt, Igazából köztünk is szívesen énekelt volna, de elmondása szerint akkor nem látta volna mindeni. Ez pedig elfogadhatatlan lett volna. Ezen kívül propagálta a szeretetet, a szexet, a teaházát, valamint a Facebook adatlapját is. Keira pedig a mongol és burját sámánokat megszégyenítő mozgáskultúrával vonaglott és "vokálozott". Azt meg majdnem elfelejtettem, hogy december hatodkán jelenik az új album, ami igazán hiánypótló lesz a magyar zenei piacon, lévén, hogy 2005 óta nem adott ki lemezt Ámokfutók. Nyilván felrobbantja majd eladási mutatókat, Kozsó pedig nyugodtan megvehet majd egy szerény déltengeri szigetet a bevételből.

    Összességében fergetes volt a koncert, kétszer is visszatapsoltuk. Az pedig méltó lezárása volt a bulinak, hogy amikor másodszor jöttek vissza, így szólt ki a zenésztárshoz (értsd az ENTER-t nyomó technikushoz) "Akkor a 11-es számot kérném". Nyilván ez csak a zenei alapot jelentette, nem pedig a playbacket...

Kotschnor "Kozsó" Zsolt, nagy voltál! Ez az ember tud valamit...A kép pedig önmagáért beszél: