Mi folyik ott Keleten? - Belarusz
2012.05.17. 14:50
Kb. egy hónapja új lakótársat kaptunk, a fehérorosz Ihar Szlucsakot. Tekintve, hogy a szobatársam is oda valósi, elkezdett jobban érdekelni a dolog, mi is folyik ott stb. A cikk egy rövid összefoglalás lesz az országról, az ottani helyzetről. Nagyjából összegzem mi az, amit olvastam róla, kiegészítve Ihar információival.
Fehéroroszország egy kb. 10 milliós ország, amit gyakran jellemeznek Európa utolsó diktatúrájaként. De vajon tényleg így van ez? Mik a belorusz rezsim főbb jellegzetességei?
Bár politikai jogok erőteljesen korlátozva vannak, a belorosz hatóságok kontrollja nem terjed ki az tárasdalom teljes egészére - tehát nem totalitárius.
A választások viszont se nem szabadok se nem igazságosak. A hatalmi ágak sincsenek szétválasztva, a főbb döntéseket vagy az elnök maga vagy az elnöki hivatal hozza meg. A rezsim igen komoly erőfeszítéseket tesz az ellenzéki média teljes elhallgattatására. Szólás- és sajtószabadságról szó sincs. Ihar szerint az internet is cenzúrázott.
Az ellenzéki pártok szerepe a minimumra van korlátozva, ki vannak zárva mindenféle politikai döntéshozásból. Nem választhatóak, így nem is kerülhetnek a parlamentbe. Az ellenzéki aktivistákkal sem bánnak igazán kesztyűs kézzel, gyakran ítélik őket pénzbüntetésre, elzárásra, súlyosabb esetben akár több év börtönre. A 2010-es választások után tovább szigorították a rendszert, sok ellenzékit lecsuktak.
Hogy pozitív dolgokról is említést tegyek, az utazás nincs korlátozva, az emberek szabadon mehetnek külföldre.
Mindent összevetve tehát ténylegesen diktatúráról van szó, de nem egy Sztálin-féle totalitáriusról.
Néhány szó az elnökükről, Lukashenkoról.
Sokak számára váratlanul nyerte meg a választásokat 1994-ben, a Kreml ugyanis a másik jelöltet, Vyacheslav Kebichet támogatta.
Lukashenko diktárorrá igazából 1996-ban vált, amikor módosította az alkotmányt úgy, hogy a tényleges hatalom az elnök kezébe kerüljön. A régi parlamentet feloszlatták, az új tagjait pedig maga válogatta össze. Lukashenko korlátlanül újraválasztható, ilyen téren sincs korlátozás. A fehérorosz titkosszolgálat pedig tesz róla, hogy igazi ellenzéki mozgalom ne bontakozhasson ki. Hatalma nagyjából korlátlan, ténylegesen diktárornak tekinthető.
Amikor Lukashenko hatalomra került, a legtöbben azt várták, hogy a szovjet stílusban irányított állam hamar tönkremegy, magával rántva az elnököt. Mégsem ez történt.
Ennek több oka is volt. A szovjet-típusú tervgazdálkodás, ami sikertelen volt magában a Szovjetunióban, Belaruszban relatíve működőképesnek bizonyult. Mezőgazdaságilag pedig az egyik legfejlettebb tagköztársaságnak számított. Bár a gazdasági helyzet nem éppen irigylésre méltó (az infláció különösen súlyos) a túlélés sikerült.
A másik, fontosabb eleme pedig a jelentős külföldi (főleg orosz) segítség. Elemzések szerint Lukashenko hatalma azon alapszik, hogy a sikeresen navigál az oroszok és a Nyugat között. Teszi ezt olyan értelemben, hogy fenyegeti az EU-t, hogy összeolvad Oroszországgal, a Kremlt pedig azzal zsarolja, hogy a nyugati hatalmak irányába fog orientálódni. A módszer működik, bár a jelenlegi állás szerint az orosz "irány" lesz a meghatározó. A Nyugat állandó emlegetésével sikeresen tud több pénzt kizsarolni az oroszoktól, akiknek szintén megvannak a saját gazdasági érdekeik az országban.
Emellett Lukashenko ügyesen "feji" meg az EU-t és az USA-t, hiszen az általuk nyújott pénzügyi segély (amit persze az ottani ellenzéknek szánnak) közvetetten az ő zsebébe vándorol.
Lukashenkonak szintén megvan a saját személyi kultusza (bár messze nem akkora mint Rákosinak volt). Imádja a sportot - sokáig ő volt az Belarusz Olmipiai Bizottság vezetője. Tekintve szegény származását, szeret az egyszerű emberek barátjaként tetszelegni, gyakran fotózzák ahogy éppen kombájnt vezet, vagy a bányászokkal beszélget. Megmaradt "egyszerű embernek". A stílusa sem éppen kifinomult, durván kimondja amit gondol. A diktátorságról pedig annyit, hogy szerinte erre igenis szükség van, mert az alternatíva az instabilitás lenne.
Belorusz ellenzék
Igen, azért van ilyen is. Egy részük természetesen emigrációban, míg mások otthon küzdenek, hogy a helyzet változzon. Ez utóbbi csoportba tartozik a lakótársam, Ihar Sluchak is. Róla bővebben itt lehet olvasni.
Az ellenzék számára sok perspektíva sajnos nincs, a rendőrség nagyon aktív ilyen téren. Ihar mégis azt mondja, van egy kis remény, meg kell próbálni együttműködni a rendszerrel és fokozatosan, kitartó munkával el lehet érni apró eredményeket.
Ihar kezdeményezése a leginkább a nyelvhasználat terén volt sikeres. A belorusz nyelv diszkriminációja már a szovjet időkben elkezdőtt, és egy rövid periódust (függetlenné válás) leszámítva a mai napig tart. A belorusz nyelvet csak a kevés iskolában oktatják, az oroszt propagálják mindenhol. A jelen helyzetben az a veszély fenyeget, hogy idővel teljesen eltűnik. Ihar és a társasi igyekeznek ezt megakadályozni, fordításokat készítenek, belorusz nyelven publikálnak stb. A legújjabb ötlet pedig a "matricázás" - ennek keretében támogatják az olyan KKV-kat, akik hajlandóak a fehérorosz nyelvet használni. Ezt szimbolizálja az "Itt belorusz nyelven is kiszolgálnak" matrica.
Az eddigi legjelentősebb eredményük pedig az volt, hogy hosszú "levelezés" után az bíróság beleegyezett, hogy a beküldött iratokra azon a nyelven kell választ adni, amin megfogalmazták őket. Korábban egyszerűen az orosz használtak minden esetben.
De volt, amikor Ihar a saját bőrén tapasztalta meg, hogy milyen ellenzékinek lenni. Egy konferenciát szerveztek, ami a Belügyminisztérium reformjáról szólt volna, de a találkozó előtti este Ihart elkapta a rendőrség és mondvacsinált indokkal (huliganizmus) lecsukták 3 napra. Elmondása szerint egy "ártalmatlan" kezdeményezésről volt szó, a konferenciára az hatalom emberei is meg voltak hívva. A cél az lett volna, hogy közösen próbáljanak valami okosat kitalálni, de ezek szerint ez is "sok" volt. A gyülekezés szabadsága ami igazán problémás, bármilyen jellegű nagyobb összejövetelt (pl sportesemény) szerveznek, mindíg ott van a karhatalom.
Mi lehet a jövő? Sajnos a kilátások nem túl biztatóak, Ihar sem éppen optimista. Ahhoz túl nagy az elnyomás, hogy bármi igazán nagyot lehessen alkotni, a külföldről jövő segítség pedig kevés és az erőteljes orosz orientáció miatt nem is igazán járható út. Marad tehát az lassú, kitartó munka, az adott szűk kereten belül minden lehetőséget megragadni. Sok sikert hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Kiflee 2012.05.17. 22:59:03
Luusta 2012.05.18. 09:45:56
en.wikipedia.org/wiki/Frantsishak_Skaryna_Belarusian_Language_Society - ennek a szervezetnek az aktív tagja - az belorusz nyelv diszkriminációja ellen küzdenek
vmalcsik 2012.05.18. 16:03:30
Luusta 2012.05.18. 17:56:00
A Fehéroroszország gazdaságilag jobban járna az egyesüléssel, az tény, voltak is erre kísérletek a '90-es évek közepe fele. De ez nem hiszem hogy be fog következni. Az egyesülés esetén az oroszoknak át kénne vállanlni Belarusz igazán tetemes államdósságának legalább egy részét, ami nem nagyon vonzó perspektíva. Másrészt ha összeolvadának, akkor Lukashenko csak egy "kormányzó" lenne, mert Putyinnak azért sokkal nagyobb a töke. Ő meg így jól elvan a saját országában.
A hokit meg megértem, jogos az érv:D De ennyi erővel Etiópia is működőképes, mert remek hosszútávfutóik vannak.
vmalcsik 2012.05.18. 20:17:50
Jamal_Fraser 2012.05.22. 14:03:45