Fú, hát az egész úgy kezdődött, hogy lenn hesszeltünk a völgyben, de baszki egyszercsak az ég vörösre váltott és ilyen durva villámok csaptak át a fejünk felett. és akkor megérkeztek a yardok, de baszki 3 méteresek voltak, és az egyik kezük robot volt, és lángoló turulmadarakat lőttek mindenkire, csórikák meg ott égtek porrá. Aztán meg valami nazgulok csaptak le a táborra, frankón mint a Gyűrűk Urában. A Schneider erre adott valami tabit, amire meg hirtelen elöntötte a tenger az egész fesztivált. Nagyon fullos volt lebegni a hideg tengerben, miközben valami Bob Marley szólt, mi meg egy összetört szivárvány szilánkjaiba kapaszkodtunk, azt elvoltunk csillbe. Aztán felmásztunk egy jéghegyre, ami tele volt pingvinnel, a Fabrizio vagy egy óráig beszélgetett az egyikkel a drogliberalizációról. de akkor megint megjelent egy robotzsaru, a szájából vér folyt ki és valami olyat kérdezett, hogy fogyasztottam-e kábítószert, de miközben beszélt, a feje egyre nagyobb lett, szóval úgy beszartam, hogy inkább elszaladtam.
Hát én így emlékszem a razziára.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.