skizofrén nemzet
2009.02.28. 22:02
még egy kis politika, vagy történelem, kinek mi.
egy régi cikk a magyar hírlapból, Perger Istvántól. csak, mert nagyon jó.
PERGER ISTVÁN: Skizofrén nemzet
Amelyben évezrede küzd kelet és nyugat. Amely egyszerre büszke kereszténységére és keresztényeket pusztító kalandozásaira. Amely lovasnomád volt, és amelyet lovasnomádok pusztítanak. Amely egyik legnagyobb királyának tartja azt, aki nyugatra és északra fordul, amikor délről közeleg a végzet. Amelynek hősei a szlovákok, románok, szerbek, horvátok hősei is. Amelynek hősei, akik a Habsburgok oldalán küzdöttek a török ellen, és akik a török oldalán küzdöttek a Habsburgok ellen. Amelynek része a horvát, tót nemes, de nem része a magyar jobbágy. Amelynek vértanúi németek ellen harcoló németek, délszlávok ellen harcoló délszlávok. Ország, amely évszázadokon keresztül befogadó és türelmes, és amely bűnhődik ezért. Ahol nemzet és állam határai nem esnek egybe. Ország, amelyet önmaga vesz körül. Amely királyság király nélkül. Amelynek területi követelése csak szövetségeseivel szemben van. Amely százezreket áldoz fel egy őt elpusztítani szándékozó birodalomért. Amely asszisztál tehetséges etnikumai lemészárlásához, kitelepítéséhez. Ahol mindenki tud a holokausztról, de szinte senki nem tud több tízezer délvidéki magyar elpusztításáról. Ahol elnyomottból elnyomó lesz, üldözöttből üldöző. Vörösből fehér, fehérből vörös. Nyilasból kommunista, kommunistából kapitalista. Ügynökből ellenálló. Ország amely közép létére keletnyugatból nyugatkelet lesz. Ahol szobrot emelnek Sztálinnak. Ahol nyersanyag nélkül építenek nehézipart. Ahol ellenforradalomnak, illetve a történelem legtisztább forradalmának nevezik, amikor egy nemzet hősiesen küzd a szabadságáért, és amikor a csőcselék lincsel. Ahol a legtöbbeknek legjobb életszínvonalat hozó rendszert idegen szuronyok segítik hatalomra, és azok tartják meg, s amelynek vezetője egyszerre lehet a XX. század egyik legnépszerűbb és egyik leggyűlöltebb személyisége. Ahol akkor van pangás, amikor a világ felgyorsul. Ahol a nagy temetések nagy tüntetések. Ország, amely akkor nyeri vissza szabadságát és szuverenitását, amikor már nem lehet igazán szabad és szuverén. Amely akkor lehet szerves része Európának, amikor az már nem a világ közepe. Amelyet olyan országok tanítanak emberi jogokra és toleranciára, amelyek emberkereskedelemből és kalózkodásból gazdagodtak meg, amelyek kisebbségeiket beolvasztották és százezreket mészároltak le vagy űztek el vallásuk miatt, amelyek kiirtották őslakosságukat és milliókat dolgoztattak rabszolgaként. Ahol mást jelent nép és nemzet, ország és haza. Ahol magyarkodó, aki Trianonról beszél, akinek fontos a zászló, a Himnusz, a nemzet. Ahol bizonyos körökben divat kiállni a tibetiekért, de a legkevésbé sem divat kiállni a határon túli magyarokért. Ahol nem átallanak magyarokat lerománozni, leszlovákozni, leukránozni, lejugózni. Ahol tabutéma a jövő legnagyobb etnikai problémája. Nemzet, amelynek szláv, román, német nevű nacionalistái nem különbek a magyar és német nevű szlovák és román nacionalistáknál. Ország, ahol nemzetféltőknek és hazafinak tartják magukat azok, akik megpróbálnak másokat kizárni a nemzetből. Ahol nemzeti oldalnak nevezik magukat a nemzetet megosztók. Nemzet, amely azt hiszi, hogy Himnusza pesszimista. Nép, amely sírva vigad. Amely nem szenvedett többet, mint a szerb, a német, a román, az orosz, az ukrán, a zsidó, a szlovák, a horvát. Skizofrén nemzet.
What the hell is Rock'n'Roll?
2009.02.15. 11:26
szakmai körökben gyakran felmerülő kérdés, hogy van-e mindenkiben rock and roll? vannakvajon, akik elnyomják? vannak vajon, akik megjátszák? ahhoz, hogy ezeket az égető kérdéseket meg tudjuk válaszolni, tisztázni kellene, mi is az a rákenroll? a wikipedia szerint zenei stílus, de ez nyílvánvalóan hülyeség. a neurotic száma óta azt is tudjuk, hogy a rockandroll az nem egy tánc. no de akkor mégis mi? amikor részegen ezt kérdezgetem, csak egy választ tudok elfogadni: egy életérzés. alaposan elcsépelt, és fellengzős kifejentés ez, de mégis talán ez áll a legközelebb a valósághoz. hiszen például tehet-e valami RnR-osat egy discos ribanc, vagy egy feka rapper? naná, hogy tehet. de mi is számít olyan rockandrollosnak? alapvetően megegyezhetünk abban, hogy a rockandrollos viselkedés alapköve a polgárpukkasztás. az, ami beleillik az egyszerű nyárspolgári gondolkodásba, az már semmiképp sem lehet rockos dolog. hogy egyszerű és lájtos példáknál maradjunk: utcán táncolni, énekelni, szökőkútban fürdeni, bokorba ugrálni rockandroll, villamosra várni meg mondjuk nem. vagy mégis? ha mondjuk a pécsi sétatéren vársz villamosra, hogy hazavigyen (mint az már egyszer velem megesett, bevallom, kissé ittasan), az már mindjárt rockosabb kicsit, tehát fontos, hogy minden cselekedetet kontexusában vizsgáljunk. valamint fontos, hogy legyünk nyitottak a duplaerr minden formájára. ismér egy példát mondanék: s. tamás csoporttársunkat valószínűleg sosem fogjuk látni félmeztelenül szenesben pogózni (b. balázs, és v. gábor csoporttársunkkal eltérően), viszont fokossal vaddisznóra vadászni simán van ekkora rock'n'roll. eddigi példáimból tehát úgy tűnik: ez a csodás esszencia mindenkiben megvan. mindenkiből mást és mást hoz ki, más tettekben nyilvánul meg, és más mennyiségben tör elő, de ott lappang mindenkiben. de járjuk rendesen körbe a kérdést, és vegyünk egy szélsőséges példát: van-e rockandroll n. mariann egyetemi oktatóban? súlyos, fogas kérdés. kinézi-e bármelyikünk, hogy n. mariann élete folyamán valaha lázadt valami ellen? vajon volt valaha részeg? adta már ki magát olasz cserediáknak, hogy bejusson egy buliba? pofozott már fel bkv-ellenőrt, firkált már padra, vagy vette ki részét bármi más minimális rockandrollból? esetleg csurig van vele, csak egész életében elnyomta? nos, összességében úgy gondolom, hogy nem. benne egyszerűen nincs. talán van az emberiségnek egy szűk, és szerencsétlen csoportja, ami mentes minden rákkendrolltól. szomorú belegondolni, de én ezt tartom logikusnak. és ti?
kinek hazudnak?
2009.01.24. 13:29
a szlovák-magyar államszintű bohóckodást valószínűleg senki sem veszi túl komolyan. az államilag jóváhagyott magyarverés és a magyar gárda létezése közé tett egyenlőségjel viszont már erős volt, hogy csak a közelmúltra utaljak és ne térjek vissza az alattomos, önmagát megverő - meggyalázó, fogyatékos, magyar-világösszeesküvő magyar lányhoz. a baj az, hogy ezeket az ostobaságokat a magyar emberek egy része is elhiszi. ez pedig nem a szlovákok hibája.
persze senkinek sem érdeke, hogy szítsuk az indulatokat, éljünk békében egymás mellett úgy, mint az előző 100 évet megelőző 900 évben tettük. hisz Voltaire óta minden klasszikus műveltségű ember - és néhány olyan félművelt is, min én - magáévá teheti a bölcs mondást: először ember vagyok és csak utána francia, szlovák, esetleg magyar. a francia gondolata nekem jobban tetszik egy kis változtatással: ember vagyok és magyar. a nemzetiség szerintem majdnem ugyanolyan evidencia, mint emberi mivoltunk. saját esetemben ez mindenképpen így van.
éppen ezért érintette rosszul selymes, felebarátaim iránti szeretettel teli lelkemet, amikor a napokban újra szembesültem azzal, hogy szlovák felebarátaim bizony hazudnak. félreértés ne essék, nem a szlovák nemzet egészéről van szó, hanem a közszereplők, azon belül is az értelmiségiek egy kis csoportjáról, a történészekről. egészen pontosan két középkortörténész hazugságairól. szándékos hazudozásaik alól mindössze az menthetné föl őket, ha szakmai hozzáértésükbe kötnénk bele. azt azonban nem tudom elképzelni, hogy a legjobb, legnevesebb történészek közé sorolt egyének ne értenének latinul, németül, magyarul, esetleg szlovákul és emiatt értelmeznék rosszul a forrásokat. nem, itt a források szándékos félremagyarázásáról, illetve figyelmen kívül hagyásáról van szó. mindkét általam olvasott műből kiviláglik, hogy azokat elsősorban nem valamiért, hanem valami ellen írták. célirányosan azért, hogy saját igazukat védjék a "magyar történelem" ellen.
már a könyvcímek magukért beszélnek: szlovákia a nagymorva korban és a középkori szlovákia. a gond ezekkel az, hogy nincs hozzátéve terület, illetve területe szó. helyesen tehát valahogy így hangozna: a mai szlovákia területe a középkorban. ugyanakkor horvátország esetében kiemeli a szerző, hogy a mai horvátország területén(!), pedig horvátország Tomisláv hatalomra kerülése óta létezett, korábban, mint a magyar királyság. ugyanezt próbálja - mármint szlovákia létezését - bizonyítani Lázár deák sokunk számára ismert térképével is, amikor abból kiragad egy részletet és mellé ezt írja: szlovákia legrégibb térképe Lázár deáktól. ebből egyáltalán nem világlik ki a valóság, vagyis az, hogy az említett deák a történeti magyarországról készített térképet és abban ugye, benne foglaltatott a mai szlovákia - jogosnál picit nagyobb - területe is. a tájékozatlanabb szlovák olvasó ebből arra következtethet, hogy a derék deák készített egy térképet szlovákiáról. holott a középkorban az északi felföld a magyar királyság teljes mértékben integráns részét alkotta, szó sem volt a terület megkülönböztetéséről, nem még részleges vagy teljes különállásáról, főképp nem annak a területnek az esetében, mely leképezné a mai szlovákiát (esetleg a nyitrai dukátus részleges különállását lehetne ellenpéldának fölhozni, mely különállás azonban részleges és időben is eléggé behatárolt volt). szlovákia a középkorban nem létezett, sőt először mint teljesen önálló terület 1939. március 14-én jött létre. és itt érkeztünk el egy súlyos problémához - idézett szlovák történész nem csak önmagának hazudik, ez ugyanis nem lenne baj. sok ember teszi gyarló módon ezt. a baj az, hogy ő könyve által sok más embert, szlovák embert megtéveszt. akik aztán később az esetlegesen hallott igazságot vélik - az ő szemszögükből teljesen érthetően - hazugságnak, vagy csak részben igaznak. ezek a történészek tehát bíznak a régi, "sokszor kell ismételni a hazugságot és igaz lesz" tézisben, sajnos jogosan. ezt lehetne közönnyel is figyelni, akkor azonban az előbb említett tétel szerint a végén nekik lenne igazuk.
a magyar és szlovák történészek közötti, általam észlelt különbségekre mutatnék még rá. egyetlen magyar történésznél sem tapasztaltam még, hogy arcátlan módon magyarosította szlovák vagy szláv emberek nevét. a szlovák történészek zöme viszont nyugodt szívvel írja le a szlovák helyesírás szerint Hunyadi János, Dózsa György, Széchenyi István és a többi magyar személyiség nevét (Ján z Huňadu, Juraj Dóža, Štefan Séčeni). ennyi erővel mi is írhatnánk Stúr Lajost, Král Jánost, stb. fönti jelenségre magyarázatot még nem hallottam, de kíváncsi lennék, mint mondanak. lehet azt, hogy annyira magukénak tartják őket, hogy szinte már szlovákok? mindenesetre számomra ez a dolog is történelemhamisításnak tűnik. "elveszik" nagyjainktól magyar identitásukat, ugyanúgy mint a magyar királyságtól a magyarország megnevezést. szlovákul ugyanis az 1920 előtti magyarországot nem maďarsko-nak, hanem uhorsko-nak nevezik. vagyis Hunyadi és Széchényi nem magyarok, hanem "uhorok" voltak - nyugodtan le lehet írni szlovákosítva a nevüket. Csák Máté biztos szlovákként való ábrázolására, arra, hogy a tatárokat az egyik szerző több alkalommal csak ferdeszeműeknek nevezi és a többi hasonló dologra már nem térek ki.
aki hazudik az csal, aki hazudik az lop. lopnak tőlünk, de lopnak önmaguktól is. lehetne még egy csomó közhelyet írni, hogy miért ne hazudjanak a szlovák történészek. egyszerűen azért, hogy ne csapjanak be egyszerű embereket, és mert élhetnénk akár békességben is. és ez rajtuk is múlik.
Egy gólya naplója
2009.01.09. 10:34
(természetesen fiktív...)
1. nap: Gólyatábor. Juhééé , végre egyetemista lettem! Ráadásul töris, Pécsen, hazánk híres egyetemén, ez már valami. Zánka, gólyatábor, dejóólesz...megismerkedek 1 csomó új baráttal, király! Megérkezés, szobafoglalás...ivás?? Te jó ég, hát erre nem készültem fel...no mindegy, kis borozgatás nem árthat...de a témák nos igen, végre nem a felszínesség dominál, igazi töris témák, aktuálpolitika, kellemes felüdülés az otthoni diszkós és plázás osztálytársak után. Bár néhányan nekem kissé radikálisak is pl. "Az összes románt a Dunába!", de bizonyára csak mókáznak. Amikor kérdőn rámnéznek én is lelkesen kurjantom el magam, hogy "az összes szerbet is". Erre cinkosan rám kacsintanak, jót röhögünk, igen, isteni a humoruk a srácoknak, fasza lesz, érzem.
2.nap: Este picit elfajult a dolog, életemben először ittam sokat és - be kell vallanom - jól esett. Bár egy-két ember félelemmel vegyes tisztelettel töltött el (minden! folyadékot futóhomokként nyeltek el), bár utána a mozgásuk a sinus-görbére elmékeztetett, néha nagyobb kilengésekkel. Nem baj, fiatalok, hadd érezzék jól magukat. Csak meg ne ártson nekik. Sajna a nap további része nem volt feltétlenül pozitív. Sokan voltak morcosak, ingerlékenyek - mondjuk ki- másnaposak. Bár sikerült jókat beszélgetni, amikor előhozakodtam félig szlovák származásommal, furcsán néztek rám, néhányan - nyilván viccből - holmi ficoista besúgót kezdtek emlegetni, meg 1-2 kósza "felkötném" is elhangzott, de hát én adtam alájuk a lovat, most jogosan cikiznek ki. Nagy kópék ezek a srácok. Csak remélni tudom hogy velem és nem rajtam röhögnek. Kicsit el is szontyolodom, előkapok egy VBK-t (aki nem tudná vörösboroskóla) és egy litert legurítok. Magam sem tudom hogy sikerült, de ezután némi tisztelettel néznek rám. Az est többi részére nem emlékszem.
3. nap: Nincs undorítóbb mint amikor az ember a saját hányásában ébred. "De ez az ééén hányáááásooom..." Tápázkodik mellelőlem szaktársam. Nos, akkor ezt elkiabáltam, válaszolok neki. A nap jobban indul, csapatépítő programok, vetélkedők várnak minket. Elő kell közösen adnünk egy színdarabot, 1 - mostmár kimondhatom - elvakult srác javasolja, hogy az újvidéki tisztogatás legyen az, de leszavazzák. Így marad Sztálingrád ostroma, igen ez sokkal jobb és férfiasabb. Mondhatom remekül sikerül, ilyen színészi beleélést, mint amikor szaktársam azt imitálja hogy szuronyára húzza a Vörös hadsereg egyik komisszárját, ritkán látni. Szeme kikerekedik, nyakán kitágul és és, és őszinte átéléssél hörgi, "meghalsz te komcsi"! Nagyszerű színészi játék, ez igen!
Sajna a nap további része sem telik el atrocitás nélkül, egyik srácről kiderült hogy igaz, csak felig, de zsidó. Szegényre a többiek félelmetes tájékozottságot eláruló szóáradatot zúdítanak, olyan eposzi jelzőkkel mint "jordán pozitív", valamint gonolom néhány vasutas is akadt köztük, ugyanis többen szerelvényeket emlegettek, valami kis lengyel település felé. Nem semmi, szegény srác - csak hogy stílusos legyek - égett mint a Reichstag. Ez így nem lesz jó, innom kell. Meg is teszem, valahogy csúszik az ocsmány bor. Az estére újfent nem emlékszem, pedig a srácok fáklyás felvonulást akartak szervezni. Fenébe biztos jó buli lett volna...egerek...
4. nap: Egyre kevésbé bírom. Ma reggel ébredéskor témázgattunk picit a srácokkal, majd énekelgettünk. Igen, magyar klasszikusokat, de nem Omega és Bikini, hanem a keményebb vonalról. Számomra ismeretlen zenekarok himnuszai csengültek fel, eléggé radikális tartalommal. Igen, újra indul a vonat, stb. Szóba került Trianon is...csak véletlenül említettem meg, mire a srác velőtrázó sikolyt ereszett, el, majd zokogva a társa mellére borult. "Ne félj, minden rendben lesz"...nyugtatta - "De ugye az egész újra...?" Persze, az etnikai alapú revízió nem menő! ettől picit megnyugodott. Kezd elegem lenni, már napközben is iszom. Egereket látok...gonosz, oláh egereket...
5.nap: Eldurvul a dolog, a csoport fogyasztása egy fejlődő országot tönkretett volna, de még bírjuk valahogy...igen, férfias lerondítani a szlovák határkövet...vesszen a gúnyhatár...egerek, kék-sárga-piros egerek...engem akarnak, szegény magyar srácot...szééééééééééééles a Balaton vizeeeeee...neeee, félek tőletek....öööööerrrrggg...búék!
6.nap: A vonaton ébredek másnaposan...próbálom feldolgozni a dolgokat, lehet hogy soha nem fog sikerülni. Még szerencse, hogy nem vagyok nő, ha terhes lettem volna, csak az első két nap a magzat azonnali elvesztéséhez vezetett volna. Ez kegyetlen volt....
De ahogy oszlik a köd, néha elégedett vigyor terül el az arcomon...igen, volt a doogban feeling..."Ugye nem?" - kérdezem magamtól, "én nem lehetek radikális"..."átmosták az agyam?" - aztán bevillana dolog: A VKB! - ettől lesz radikális az ember!!!! - A tablettásbor rontja meg ifjúságunkat, ez a durva materializmus....üzenjünk neki hadat, életre halálra...ez teszi az embert a sír szélére, ettől lesz mindenki elvakult, soviniszta radikális...halál rá!!
de hmmmm.....de jóóóól esne egy....ahogy végigcsorog a torkomon az olcsó bor és kóla...igheeeeen....akaroooooom.....drágaszágom...
utópia
2009.01.07. 14:46
nokedli aznap morcosan ébredt. utálta, amikor felesége, zita túl hangosan féülködik reggelente. a számos fiatalító műtétnek meglett azonban az eredménye; neje 50 felett járva is maximum húsznak nézett ki. nokedli átfordult a másik oldalára, és ránézett a naptárra. 2041. június 17. mikor kikelt az ágyból, egy fürge inas rögtön adoniszi testére terített egy perzsa szövésű fürdőköpenyt, ahmedinedzsád elnök ajándékát. nokedli kilépett az erkélyre, és belekóstolt az ecuadori kávékülönlegességébe. a több száz méteres magasságból nyugodtan szemlélte a várost. mivel az erkély pont a végeláthatatlan nyomornegyedeknek háttal állt, így gyönyörű látvány tárult a szeme elé. a mélyben minden utcasarkon hatalmas transzparensek álltak: éljen soká vezérünk, nokedli! mellette pedig ő volt látható, ahogy egy fehér lovon ülve, kivont karddal büszkén tekint előre. kedves tőlük, hogy nem felejtették el a szülinapom, gondolta a vezér. bár az is igaz, hogy tarkónlövés járt volna érte. a bordóinges rohamosztagok most is járőröztek, és jaj volt annak, aki nem vett ajándékot. no nem mintha szüksége lett volna rá. mözsi palotájában mindig mindene meg volt, bár mostanában megváltozott valami. a 8 fogásos ebédek helyett inkább mikróban megmelegített mirelitpizzát kívánt, a többszázéves borok érintetlenül hevertek pincéjében, mert inkább koccintóst kortyolt a baldachinos vízágyát egy ütött-kopott kollégiumi heverőre cserélte le. hiába, öregszik, és egyre nosztalgikusabb lesz. ennek kapcsán eszébe jutottak a fiatalkori évek, az a sok barát, az a sok emlék, az a sok sör... milyen más volt akkor a világ. mikor még csak egy füstös kocsmában ülve szőttek gyermeteg terveket a hatalom megragadására, miután egy jobb, igazságosabb rendszert fognak megvalósítani. mélázását az erkélyre kilépő vezérkari főnök szakította meg:
-vezérem, jelentem, hogy a támadások mongóliában megindultak. a légierő hajnalban bombázta ulánbátort, valamint a 45., és a 61. magyar hadsereg elkezdte a szárazföldi benyomulást is. de mit mondjak a közvéleménynek?
-mondja azt, hogy a tatárjárás 800. évfordulóján végre eljött az idő, hogy bosszút álljunk a mongol pusztításért. ja, és ne ejtsenek foglyokat. -mondta rideg hangon, majd nagyot szürcsölt kávéjából.
-ó, fantasztikus gondolat, vezérem, értesítem a sajtót.
-a többi frontot van valami érdekes?
-nos, ma hans vejnemöjnen megalapította a finn bábkormányt, a laoszi front továbbra sem mozdul, jelentős előretörés volt viszont havanna környékén.
-remek, mint tudja, kuba egy ugródeszka számunkra, küldjenek oda még 300ezer embert.
-értettem uram, máris intézkedek.
hol is tartott a gondolatmenete? ó igen, azok az egyetemi évek. vajon hitte bármelyikőjük, hogy céljaikért egyszer nem csak küzdeni fognak, de meg is tudják valósítani? vajon mit gondolnának most, ha itt lehetnének? arra a késő októberi napra gondolt. mikor a cselekvés napja végre eljött, és kirobbant a forradalom. szegény brux, hiába túzte ki a két R-es lobogót a parlamentre, nem tudhatta, hogy egy mesterlövész rejtőzik a közelben. ő lett a mozgalom első igazi mártírja. sajnos azonban volt második is. pedig májer csak egy percre szállt ki a golyóálló autóból. a frissen kinevezett miniszterelnököt egy korábbi csoporttársa lőtte le "sic semper tyrannis!" felkiáltással. svarciról mindenki tudta, hogy legitimista, de azt nem sejtette senki, hogy képes lelőni a köztársaság vezetőjét. ezen tett miatt vált szigorúbbá az állami felügyelet, s váltak korlátozottabbakká a szabadságjogok. majd nem sokkal ezután robbant ki a kif-lee botrány. a szakosztály kötelékébe tartozó ifjút kémkedés közben elkapták szlovákiában, és slota elnök úr kimondta rá a halálos ítéletet. a marha. ez volt ugyanis a casus belli, miután a magyar csapatok újra bevonultak a felvidékre. a keleti front pedig egy újabb áldozatot követelt: kolozsváron egy eltévedt magyar golyó (bár egyesek kételkedtek lui galambescu magyar származását illetően) megölte a mozgalom másik nagy ikonját, magát az uralkodót, lustát. mélységes gyász nehezedett az országra. lustát egy tisza holtágba temették, a sírjába 2000 román katonát nyilaztak bele. a halotti tor után azonban a gyász csak mélyült: óz valószínűleg nem bírt ellenállni annak, hogy a toron ingyen volt a pia, így hajnalban egy halom üres üveg között találtak rá holtan. a hányásával az utolsó perceiben még felírta a falra: na ugye, hogy nem vagyok pina! mire az egyre keményebb és diktatúrikusabb államhatalom megszilárdult, csak ketten maradtak tehát. azonban mikor nokedli jamalra nézett, egyre gyakrabban érezte úgy, hogy az nem teljesen őszinte vele. az elkapott tekintetéből kapzsiságot, és hatalomvágyat olvasott ki. a gyanú félelembe, a félelem paranoiává fajult. érezte tehát, nincs sok idő. így egy évvel a hatalomrajutás után a törvényszéki orvosszakértő megállapította, hogy jamal tarkónszúrta magát egy jégcsákánnyal, és meghalt. temetésén nokedli megrendítő beszédet mondott, s a nemzet nagyjai közé sorolta. egyedül maradt tehát. immáron évek óta kizárólag az ő akarata érvényesült nem csak az országban, de csaknem a világ minden táján. a világ persze nem lett igazságosabb. a RnR Birodalom sokak szerint a történelem legkorruptabb államává vált, az éhínségek, járványok mindennaposok voltak, orwell 1984-e pedig megvalósult az államszervezet terén. felesége persze csak félelemből ment hozzá, mint ahogy az is a félelemnek volt köszönhető, hogy minden bl döntő előtt egy héttel saját maga írta meg a végeredményt, mely természetesen minden alkalommal hasonló volt. nokedli végignézett a mözsi felhőkarcolókon, majd tekinete elrévedt. vajon tényleg ezt akarta? egy világot, ahol mindenki retteg tőle, ahol minden évben a machester a bajnok, ahol mesés körülmények közt élhet elszigetelve a világtól, amit nem is ismer? felhajtotta a kávéja maradékát, és hagyta, hogy az inas megtörölgesse a szája szélét, majd elmosolyodott: igen, naná, hogy ezt akarta!
.
2008.12.29. 16:58
Utólag is boldog karácsonyt és rockandrollos új évet kíván -majdnem- mindenkinek a RnR szakosztály!
szerintem
2008.12.21. 16:53
először is megjegyzem, hogy emlékeim szerint kedden alakult meg a szakosztály. én az előzményekről semmit nem tudtam, de higgyük el, hogy voltak. Kutasi specializációs órája elmaradt, az ezt követő hirtelen kialakuló időtöbbletet felhasználva mentünk föl Mäjerrel a cornerbe. persze csak egy sörre. aztán jött Brux (vagy már ott volt?), később Óz, míg utoljára Noked-Lee érkezett meg a későbbi Nagy Ötök tagjaiból. az egy sörből természetesen több lett, lassan besötétedett és a társaság kezdett téren és időn kívüli állapotba kerülni. a beszélgetés és a sör (druszám lehet bort ivott) folyt tovább, késő este lett, s öten maradtunk. ekkor a társalgás pécsre, a városra, a kultúrára (!), szabadidőnk hasznosabb eltöltésének módjaira terelődött (tisztelet a számomra ismeretlen "terelőnek"). végül Mäjer fejéből pattant ki a gondolat: alapítsunk így öten egy társaságot és szervezzünk közös programokat. az ötlet egyöntetű támogatásra lelt. már csak egy név kellett. föltételezhetően a szakon egyébként igen gyakran használatos - főként Noked-Lee és Jamal részéről - "van benne rock and roll" mondás által inspirálva a csoport hivatalos neve Rock´n´Roll szakosztály lett. mindnyájan úgy gondoltuk, hogy bennünk is van. aznap éjjel, mint azt a hazaút is bizonyította, valóban volt. miután a forradalom kirobbantása elmaradt és az autó sofőrje sem akart mártírt gyártani, mindenki hazajutott. az alapítás aktusa csak emlékeinkben él, ugyanis az alapító dokumentum állítólag már másnap elveszett (köszi). vele együtt örökre eltűnt az a tizenkét pont is, melyet együtt szövegeztünk.
az időközben hét fősre bővülő (Lusta és Jamal) társaság megőrizte eredeti arculatát. közben új alapító okirat született, mely minden bizonnyal kiállja az idők próbáját. az alapítás és megszerveződés körüli homály reméljük sok fejtörést okoz majd a jövő történészeinek.
a lényeg pedig, hogy mindenkiben legyen és maradjon legalább annyi rock ´n´roll, amennyi az alapításkor volt. hajrá fiúk!
Beavatás
2008.12.16. 00:24
Azon a bizonyos októberi estén otthon ültem...Gépeztem, olvasgattam, számomra ugyanolyan este volt mint a többi. Nem sejtettem semmit, hogy tőlem nem messze egy apró kocsmában micsoda dolgok mentek végbe. Csak később értesültem az "Alapításról". Szívem hevesebben kezdett verni és bizony gyarló módon én is azt éreztem, mint a kamaszfiúk, amikor az idősebb "nagymenőket" figyeli...bárcsak közéjük tartozhatnék. Merész elképzeléseim, mint kiderült, nem volt teljesen alaptalan. Meghívtak maguk közé...engem és a szak egy kíválóságát, a fehér rabszolgatartót.
Belépésünk napja a mai napig elevenen él emlékezetemben. Aznap ugyanis gólyabál is volt. Éreztem, hogy nem egy szimpla napnak nézek elébe. Már az ebédet is a szakosztály tagjával, a mindíg elegáns és ördögien ravasz Rókával fogyasztottam, ami közben szó-szót, sör-sört követett. Utána gyors átöltözés, majd irány a rókalyuk. Itt Májer barátunk kicsípi magát, csokis Axe, tükörsima arc, semmi esélyt nem hagy a nőknek, mintegy tudatja velük, hogy ma este egykapura fog menni a játék. Minden kő a helyén, indulhat a móka, irány a 100 éves borozó, aminek hallatán mindíg kellemes emlékes sejlenek fel. Kis késéssel, de mindenki befut. Bizony legendás férfiak gyűltek itt össze. Ki ezért, ki azért, de mindannyian prominens személyisek. Ma este én is bekerülhetek...Izgultam kicsit, hiszen egyhangú szavazásnak kellett döntenie, de bíztam magamban és az ő jóindulatukban. Végül késéssel ugyan, de a másik tagjelölt is befut. Tetőfokára hág az izgalom, de meglepetés nem születik, mindketten bekerülünk a kiválasztottak közé, felvesszük mozgalni nevünket, majd áldomást iszunk. A hangulat egyre jobb,fokozatosan oldódom. Komoly filozofálások folynak, sok világmegváltó gondolat merül fel, valamint a klasszikus, avagy kié legyen 2008 "Arany Punci" díja. És így tovább...
Jó ide tartozni....
a bordó éjszaka
2008.12.15. 23:43
sötét, hűvös októberi este volt. a sápadt holdfény sejtelmes árnyakat vetített a kihalt magasház köré, mely sötét toronyként meredt az égnek, mint egy letűnt kor poros csontváza. a környéken csend honolt, csak távolról szűrődött oda az autók zaja, vagy a kóbor kutyák csaholása. a nyugalmat egy gyorsjárású fiatal lépésének neszei törték meg. a sudár, sármos fiú tekintete azonban gondterhelt volt. zsebében egy szál leszakított rózsával, szívében pedig virágként nyíló reménnyel vonult a hangulat eszpresszó felé. reménnyel, hogy a régóta ostromolt lány talán ma megadja magát. a lány már a kocsmában várta. a hirtelen támadt zaj és fények először bántották a fiú érzékszerveit, de hamar feloldódott és elmerült a társalgás könnyed és felszínes folyamában. könnyed és felszínes. máskor talán megveszett volna ezért, most azonban többre vágyott. nem, nem is többre, inkább mélyebbre. a merengő ifjút telefonjának csörgése rántotta ki az álmodozás bódító mézéből. jóbarátai keresték, s holléte felől érdeklődtek. gyors társalgás után főhősünk megtudta, hogy cornerban várnak rá a bajtársak. míg nem is olyan rég a hűvös szelet személytelennek, és komornak tartotta, most megváltásként tekintett a frissítő fuvallatra. mintha valami új, valami igazán lényeges történés eljövetelét hirdette volna. persze a lány is vele jött. ez nem lehet véletlen -gondolta a srác, majd gyorsan elhesegette a gondolatot magától. az úton beszélgettek, de a rutinkérdéseket rutinválaszok követték. az ifjú kétségbeesetten próbálkozott borral virággal, a lány tartózkodó maradt. nem hűvös, vagy elutasító persze, de pont úgy viselkedett, ami egy férfi számára kevés. a meredek utcákonfel kapaszkodva a látvány feledtette a fáradságot. a város, mely közelről szürkének és barátságtalannak tetszett, a magasból dicsőséges, erőtől duzzadó látszatot keltett. a kocsma nem volt túl nagy. pár asztal, egy billiárd, az ifjú először járt itt. ilyenkor többnyire kissé feszengve szokta érezni magát, de önmagát is meglepte azzal, hogy ez most másképp történt. hogy a meleg színek, a hangulatos faasztalok, vagy inkább a társaság baráti üdvözlése váltotta ki ezt a hatást, maga sem tudta. mindenesetre örömmel üdvözölte a jelen lévőket, a flegma nagyvárosit, a mindig vidám északit, a kissé gusztustalan nyugatit, és az akkori ivó-legendát. az este egyrészről pocsékul folytatódott. a lány lassan már tekintetével sem jutalmazta, figyelmét inkább egy több hónapos újságnak szentelte, majd hamarosan bejelentette távozását. a fiú hirtelen úg érezte, borzasztó dilemma előtt áll: kísérje haza a lányt, és kapaszkodjon az utolsó szalmaszálba is, vagy maradjon a barátaival. ekkor azonban kinézett, és rájött, hogy a kérdés voltaképpen pofonegyszerű. az ablakon kívül az éjszaka pökhendien terpeszkedett a városon, a csillagok pedig csak amolyan tessék-lássék szórták fényüket, mintha minden mindegy lenne. míg az ablak melegebbik oldalán barátai oldották a hangulatot vidám történetekkel, a pultoslány pedig sűrűn töltögette tele a megürült korsókat. és ahogy az alkohol egyre mélyebbre ásta magát a tudatába, a beszélgetés fonala is mind komolyabbá vált. ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy szóba került a kultúra. az öt fiatal mindegyike beismerő vallomást tett: a szellemi élet bányáinak még csak felszínét kapargatták eddig, nem vették az időt, energiát, hogy feltárják a mélységben rejlő titkokat. ezen változtatni kell, született a gyors egyetértés. a nagyvárosi ifjú javasolta, hogy ez a társaság alapítson egy szorosabb szervezetet, melynek fő célja az önművelés volna. szavai könnyedek, és esetlegesek voltak. a meglökött billiárdgolyók zavartalanul gurultak tovább, a zenegép fennakadás nélkül játszotta a számot, a szavakra senki nem kapta fel a fejét. senki sem tudta, mily folyamatok elindítója lesz később ez a pár mondat. az öt fiú azonban vérszemet kapott. az ötletek valósággal tódultak, a lelkes fiatalok egymás szavába vágva javasoltak újabb és újabb szabályokat, először csak könnyedén, viccelődve, majd lassan belátva tetteik súlyát, megfontolva és papírra vetve. pár óra telt csak el azóta, hogy a fiú belépett az ajtón oldalán a lánnyal, mégis emlékezetében mintha évek teltek volna el azóta. most újra kilépett a sötétségbe, de már más emberként. a kósza gondolatai elvekké kovácsolódtak, barátai bajtársakká léptek elő, élete céllá vált. így született a RnR szakosztály.