A közeljövőben szándékomban áll veletek megosztani egyáltalán nem szakszerű és még kevésbé elfogulatlan véleményemet  a most folyó szlovákiai kampányról. Addig viszont tessék ezzel a szösszenettel beérni.

Sokszor kérdeztétek, hogy miért olyan népszerű a felvidéki magyarok között az új magyar-szlovák pártot alapító egykori MKP-pártelnök, Bugár Béla. Nos, őt nem csak a magyarok szeretik, hanem bizony még a szlovák választók közt is némi népszerűségnek örvend. Ennek nagy részben oka könnyed, szellemes, ugyanakkor műveltségre alapozott és határozott stílusa, melynek köszönhetően Bugár mindig jól megállta helyét a különböző politikai vitákban. Nem mellesleg magas szinten bírja a szlovák nyelvet. Talán említettem már azt is, hogy mindeddig ő az egyetlen magyar politikus, aki vitát tudott nyerni (tehát több telefonos szavazatot kapott, mint szlovák ellenfele) az egyik szlovák tévé politikai műsorában.

Ezúttal egy 2006-os vitaműsort ajánlok mindenki figyelmébe. Ekkor Bugár még az MKP elnöke volt és a Sito c. műsor egyik részletében Ján Slotával vitatkozik éppen (a harmadik vitapartner a kereszténydemokraták - KDH - elnöke) A videó 1:58-nál válik érdekessé. Ekkor Slota kap lehetőséget a kérdezésre. Azt kérdezi Bugártól - elég hosszan megfogalmazva - , hogy nem kellene-e az MKP-nek fölszólítania a magyar kormányt, hogy az kérjen végre bocsánatot a szlovák nemzettől és államtól a többszáz éves elnyomásért (zsarnokságért), a csernovái tömegmészárlásért, a Magyar Tanácsköztársaság bolsevista hordáinak támadásáért, az 1938-as magyar támadásért Dél-Szlovákia elllen, s az ennek keretében történt több ezer szlovák felakasztásáért és likvidálásáért.

A lényeg ezután jön. Bugár szót kér, majd ezt mondja [3:03]: Elnök úr, mielőtt válaszolnék, engedj meg egy megjegyzést (ezek lazán tegezik egymást). Ha ez mind igaz lenne, amit mondtál, akkor Te ma JÁNOS lennél, és nem JÁN! A végét talán nagyjából érteni is lehet. A közönség reakciója Bugár visszavágása után jól hallható, talán többen voltak az őt megtapsolók, mint a fujjolók. Nos, ezért - is - népeszerű Bugár. Ezután még vitatkoznak picit, de a lényeg ez lenne.

Elöljáróban leszögezem, hogy ma reggel ébredés után komolyan elkezdtem kételkedni épelméjűségemben. Emlékeztem ugyanis nagyon furcsa álmomra, melyben a szakosztályos összejövetelek gyakori témája jelentkezett igen életszerűen.

Óz, Brux és jómagam egy városban voltunk, az is lehet, hogy Pécsen. Már sötét volt, valószínűleg késő, ugyanis szomjunkat eloltottuk már - utóbbit csak abból gondolom, hogy eléggé részegek voltunk. Egyszercsak elmentünk egy bolt előtt, amelyikben az 1938 és 1941 közötti magyar határrevíziókat bemutató térképeket árusítottak. Ekkor én elég hangosan megjegyeztem, hogy ha eljön hozzám a szlovák barátom, akkor ebben a boltban meg fogom neki mutatni az igazságos magyar határokat. Azért gondolom, hogy mindezt hangosan mondtam, mert szavaimat meghallotta két mellettünk elhaladó gyalogos, mégpedig két fiatal fickó, akik gúnyosan röhögni kezdtek.

A két alakról rögtön lerítt - öltözködésük, hajviseletük alapján -, hogy az általunk "hippiknek" tekintett fiatalok közé tartoznak. A harsány röhögés természtesen felingerelt minket és odaszóltunk nekik, valami olyasmiket, hogy "mit röhögtök", "idióták", "gyertek vissza, ha akartok valamit", stb. Ők nem ijedtek meg és felszólításunkra visszajöttek hozzánk. Egyébként két tagbaszakadt srác volt. Miután odajöttek, elkezdtünk vitatkozni, nyugodtan, viszonylag kultúráltan az országcsonkításról, a határrevíziókról és a második világháborúról. Egy ideig úgy tűnt, talán nem is parttalan a vita, egyszercsak azonban Óz, megunva a szócséplést, "Büdös hippik!" felkiáltással nekiesett a két gyereknek és pillanatok alatt egy jól irányított rúgással valamint ütéssel mindkettőt leterítette. Arra sajnos már nem emlékszem, hogy ezután mi történt, de valószínűleg jól megverhettük őket. Bár ki tudja, az is lehet, hogy Óz támadása után már nem is nagyon kellett. Az utolsó dolog, ami meg van, az az, hogy arra gondoltam, hogy na tessék, már megint Óz részegsége miatt kerülünk kalamajkába.

Remélem nem kiabálom el, de úgy tűnik, holnapra sikerült végre összehozni a sorsdöntő szakosztálygyűlést, amelyen kiosztásra kerülnek az őszi szemeszter rangos díjai (a Golden Pussy és Golden Dick, ha valaki nem lenne vele tisztában).
Ezek közül én most a nagyobb hagyományokkal bíró, és komoly megaláztatást jelentő Golden Pussy-t venném górcső alá (tudtátok, hogy a górcső eredetileg mikroszkópot jelentett?), egy-egy mondatban latolva az esélyeket. lássuk, vajon ki nyeri a díjat?

Vajon Brux, akinek egy pécsi hétvége eltöltése még mindig szörnyű rémálommal ér fel?

Vagy Jamal, aki ugyan súlyos milliókat vágott zsebre az ősszel, a pénz korlátlan hajszolása néha a bulik rovására ment?

Esetleg Kiflee, aki nem csak hogy képes volt tökegyedül szilveszterezni, de égetőesn sűrgős faszvakarása miatt még ura és királya látogatásán se tette tiszteletét?

Netán Noked-Lee, 

Netán Óz, akivel kedd-szerda kivételével lehetetlen volt találkozni, és még a saját szülinapján is inkább korán ágyba bújt?

Vagy Viking, aki irreális gondolattól vezérelve minden ok nélkül hagyta ki az eddigi egyik legjobb Kari Játékokat?

Azt hiszem, a díj semmiképp sem kerül érdemtelen kezekbe, a végeredményt pedig legkorábban pénteken olvashatjátok a blogon!

Pécs ismét bebizonyította, hogy megérdemelne egy kis napalmot, ugyanis a városban uralkodó hóhelyzet annyira  felidegesített, hogy kényszert éreztem arra, hogy  kiírjam magamból. Először is az utakon tapasztalható állapotok baszták fel az agyamat, annak ellenére, hogy semmilyen közlekedési eszközt nem veszek igénybe a városban, de az, hogy a 6-os számú főúton nem képesek végigmenni egy kibaszott hótolóval, az már igencsak a pofátlanság határát súrolja! tényleg, erről jut eszembe, látott már valaki hókotrót Pécsen? tudom, tudom, hogy drága a benzin, meg a hó is hirtelen jött (több mint egy hete ez folyik mindenhonnan) és nem volt felkészülve a közútkezelő, de 3 nap alatt illett volna valamit tenni az ügy érdekében! mondjuk a smogriadóra  nézve részmegoldásnak érzem ezt a módszert, hiszen nem ül autóba, akinek nem muszáj!

A gyalogos közlekedésben, ha lehet, még balkánibb a helyzet (már ha ott lenne számottevő hó). Valószínűleg a városban annyira kevés a munkanélküli, hogy kb. 300 Ft-os órabérért nem mennének el egy kis hólapátolásra, meg amúgy is drága a lapát! mellesleg a letaposott hóban ott maradnak a cipőnyomok, amik a nagy hidegben meg fognak fagyni és jönnek a boka, combnyak stb. törések és a nyuggerek majd álvékolhatnak, hogy ez is a Zorbán Viktor miatt van! Valószínűleg az ebből kifolyólag támadt egészségügyi kiadások nem jelentenek nagyobb összeget, mint a hó eltakarítása, szóval akár meg is érheti a városnak! Azonban ebben a megoldásban is fel lehet fedezni a pozitívumot, hiszen a nyuggerek akár a nyakukat is kitörhetik, ami az állam malmára hajtja a vizet, mivel nem kell több nyugdíjat folyósítani szegény exbányászoknak! Bezzeg, a Kádár alatt az oroszok elbántak helyettünk a hóval is! Hiába, régen minden jobb volt!

látom kicsit leült a blog, szóval addig is jöjjön egy egyszerű tény, melyet jamal fedezett fel.

massimo moratti igazából a 70 éves égő áron!!!!!!

Majdnem 70, egészen pontosan 69 évvel ezelőtt a Don mellett a magyar hadtörténelemben csak a mohácsi csatavesztéshez és az Isonzó-völgy vértengeréhez mérhető katasztrófa történt. Több tízezer magyar honvéd és munkaszolgálatos halt meg néhány hét leforgása alatt. (Nem beszélve a szintén több tízezer sebesültről és hadifogságba esőről, akiknek jelentős részük később szintén meghalt.)

"Most elrendeljük a körvédelmet, és azután dicső pusztulásunk következik. Mondjátok meg majd odahaza, hogy a III. hadtest hősiesen harcolva pusztult el. Ígérem, hogy fogságba élve nem kerülök. Stomm vezérőrnagy üdvözletét küldi a kegyelmes úrnak. Várjuk tehát a páncélosokat, és ezzel finita la comedia." (Sárkány Jenő, a III. hadtest vezérkari ezredesének telefonjelentése 1943. január 14-én) 

Gondoljunk rájuk!

 önző gecik vagyunk, így nem szoktunk más blogokat reklámozni, de fefinnyák ezen posztja szerintem megér egy kattintást. hiánypótló!

ez is saját gyártmány, nehogy lesmittelje valaki!

a múltkoriban megnéztük jamallal a halálos iramban - ötödik sebesség c. remekművet, amiből nem csak azt tudtuk meg, hogy egy sportkocsival simán elhúzható egy 10 tonnás acélszéf, de más tanulság is leszűrhető. ez pedig a következő:

Ivás jó, másnap rossz.

Ebben a posztban a híres-hírhedt orosz politikusról, Vlagyimir Vlagyimirovics Putyinról lesz szó, Droidnak szerenék vele egy kellemes orgazmust okozni. Putyint az ellenzék és a nyugati sajtó rendszeresen ekézi, bizonyos azonban körökben rendkívül népszerű. Ennek okait fogom kicsit körbejárni.

 Igaz, tavaly decemberben nem ment minden olajozottan, pártja, az Egységes Oroszország győzött ugyan a parlamanti választásokon, az abszolút többség viszont nem lett meg. Ráadásul mostanra csupán a csalás mértéke a kérdéses, nem a léte - pl. a rosztovi régióban a részvételi arány több mint 140%-os volt.

Mindezek ellenére az idén tavasszal esedékes elnökválasztáson  egyértelműen ő a legnagyobb esélyes, nincs igazán komoly ellenfele.

Mivel jár majd Putyin győzelme? A legutóbbi módosítás értelmében a következő elnökségi ciklus hosszát felemelték 4 éveről 6-ra, így Vlagyimir Vlagyimirovics majdhogynem életfogytig bebiztosítaná magának az elnöki pozíciót.

Miért ilyen népszerű Putyin? Erre a kérdésre a válasz eléggé sokrétű. Sokat emlegetett a teória, hogy Oroszországank erős vezetőre van szüksége, aki megfelelően képes irányítani az országot. Visszaszorítva a korrupciót és az oligarchákat, valamint méreteinek és adottságainak megfelelően képviselni azt a nemzetközi porondon.
"Az oroszok szeretik a férfias vezetőket. Nekik Nagy Péterre van szükégük és nem Gandhira." - írja Chris Hutchins

Putyin bizonyos szempontból megfelel ezeknek a követelményeknek. Jelcin (az öreg rocker) alatt bizony eléggé kaotikus álllapotok uralkodtak Oroszországban. Putyin elnökége alatt (2000-2008) újból politikai stabilitás köszöntött az országra, valamint sikeresen zárta le a csecsen háborút. Elnöksége alatt az orosz gazdaság kimászott a válságból, 9 évig folyamatos növekedést mutatott. Szintén nagy figyelmet fordított Oroszország energetikai politikájának fejlesztésére, amelynek köszönhetően az ország energetikai szuperhatalommá vált.

Amikor is az törvények értelmében nem indulhatott a 2008-as elnökválasztáson, nem fejezte be a politikai karrierjét, hanem Medvegyev segédjévé vált a hatalom megőrzésében. Bár voltak kisebb súrlódások és vitás pontok, a "tandem" révén Putyin továbbra is Oroszország egyik leghatározóbb politikusa maradt. A rosszindulatú(?) véleményeket kettejükről jól jellemzi a következő kép:

Az érem másik oldala a sokat emlegetett populizmusa, valamint a korlátlan hatalomra való törekvés. Egyik legtöbbet vitatott intézkedése, hogy a kezébe vette a kormányzóválasztást is - a korábbi demokratikus módszer helyett az elnököt (őt) illeti a kineveztés joga. A sajtó és a gyülekezés szabadsága szintén problémás elem, sok bírálat érte már emiatt. Külpolitikájában, különösen a Kaukázus lakóival szemben sem sokat finomkodott..

Borisz Nyemcov ellenzéki politikus szerint "Putyint ugyanúgy várja már a történelem szemétdombja, mint a többi diktátort".

Nagyjából eddig tartott az írás komoly része, most jön a vidámság. Putyin azért is népszerű, mert ő (és a propagandagépezet) tesz róla. Putyin mindent megcsinál, hatalmas pózőr. Búvárkodik, énekel, ha kell elegáns, ha kell szelíd, emellett borzasztó férfias. Feketeöves dzsúdós, igazán kimunkált izomzattal rendelkezik. A közvélemény-kutatások szerint Putyin különösen népszerű a nők körében. Ennek alátámasztására néhány kép:

Nagy Férfi, nem vitás. Itt pedig a híres videó következik, ahol a csinos orosz lánykák énekelnek arról, hogy az ideális férj az olyan, mint Putyin. Erős, nem ver meg, nem részeges, mi kell még...

Van még pár remek kép:

Ilyet csak Bruxtól láttam eddig, de Vlagyimir Vlagyimirovics itt is példát mutat.

Adja magát az őzikés párhuzam.

Megasztár, X-faktor...ugyanmenjetek már....

Néhány idézet róla - forrás: oroszline.hu

• Nagy tisztelője vagyok Putyinnak. Ő a politikus etalonja. (Vlagyimir Bucska Tiraszpoli városi tanácsi képviselő szept. 30-n a Lenta PMR hírügynökségnek)
   
• Putyin el tudja rendezni a dolgokat úgy, hogy mindenki összefogva azt tegye, ami jó az országnak. Csodálom a logikáját, a következtetéseit, a javaslatait. Kijön az ember a részvételével megtartott értekezletről, és azt gondolja: nem véletlenül került ez az ember hatalomra. (Rafgat Altinbajev a Szövetségi Tanács egyik bizottságának elnöke okt. 3-án a Vlasztynak adott interjújában).
   
• Rendkívül módon örülök, nagyon büszke vagyok arra, hogy láthatom az igazi vezetőt, a legmagasabb szintű professzionalistát, a nagyszerű beszélgető partnert Vlagyimir Vlagyimirovics Putyint. (Mihail Dusin, Buj város területi dumájának képviselője márc. 4-én az Egységes Oroszország konferenciáján).
   
• 4.Őszintén szólva azt gondolom, hogy Putyin is az az ember, akit a sors és Isten küldött az ország számára nehéz órában a mi nagy közös nemzetünknek. (Vlagyiszlav Szurkov, az elnöki hivatal első vezető-helyettese júl. 9-én egy Groznij városi tv-csatornának).
  
  Nem gyenge....

De nem csak komoly, hanem vicces tények is vannak Putyinról (130 ilyen van: itt) Kis ízelítő:

"A Putyin által viselt ing a legjobb orosz tankok páncéljánál is keményebb"

"Azzal a késsel, amivel Putyin evett, egyetlen szúrással meg lehet ölni egy vámpírt."

"Putyin kutyája legalább négyszer mentette meg a világot."

Végére pedig egy vidám és jellemző történet, amiben Putyin a jóságos és erős népmesei hősként tűnik fel, a bátrakat megjutalmazza, a gonosz sanyargatókat pedig megfenyíti:

...De nem csak a fiúcska járt jól. Putyin felkereste a helyi kórházat is, ahol megkérdezte az orvosokat is, mi mindenre vágynak. Ultrahangra, mammográfra, EKG-ra és új fogászati rendelőre, mondták. Erre Putyin a fogorvosi székbe ültette a megyei kormányzót, Jevgenyija Szavcsenkót és a régi fúrógéppel a kezében megfenyegette.

"Ha nem cseréli ki ezt a berendezést, visszajövök és ezzel fogok itt gyógyítani" - viccelődött Putyin. "Megígérem, mindent értek!" - viccelődött a kormányzó.

A sokat által gyűlölt, idejétmúlt figurának tartott Putyinról leperegnek a vádak, továbbra is kirobbanthatatlan az orosz politika irányításából, a propaganda pedig tesz róla, hogy ez így is maradjon.

A város története

Mint ismeretes, Dunaújváros már a római korban is lakott volt Intercisa néven. Korábban azonban az volt az általános vélemény, hogy a település elsősorban katonai célokat szolgált. Ennek ellent mondanak a legújabb kutatások, melyek azt igazolják, hogy Intercisa voltaképpen egész Pannonia provinciának a szellemi, gazdasági, művészeti központja volt. Marcus Aurelius Kr.u. 176-ban tett látogatásakor így ámuldozott a várost látván: "Ó, ha birodalmunk első nagy királya, Romulus látta volna, miképp növi túl városát a Danubius-menti metropolis, tán hozzá sem fog Róma építéséhez!"
A város a népvándorlás korában ideiglenesen kiürült ugyan, de a hun korban ismét komoly szerephez jutott. A neves kutatók ma már nagyjából erre a területre helyezik a Hun Birodalom központját, sőt, sokan úgy tartják, Attila sírja is egy -Dunaújvároshoz közel fekvő- Duna-holtágban található.

A magyar honfoglalók 896-ban érték el a város területét, a város és a táj festői szépsége pedig őseinket is megragadta, így a település hamarosan a Megyer törzs szállásterületének székhelyévé vált. Dunaújváros a Magyar Királyság megalapulása után tovább fejlődött. Első Királyunkat, Szt.Istvánt is itt koronázta meg az esztergomi érsek, mely hagyományt teremtett: minden egyes Árpád-házi királyunkat e városban koronázták, és temették el. Érdekesség továbbá, hogy az egyik legelső magyar nyelvű írásos forrásunkban (a tihanyi apátság alapítólevelében) is megemlítik a város nevét ("a dunaujvaaruu rea meneh hodu utu rea"). A koronázási rituálén kívül is fontos szerepet töltött be a település: szinte az egész középkorban ez volt a Magyar Királyságban a legnépesebb, és leggazdagabb civitas (szabad királyi város). A reneszánsz beköszöntével Dunaújváros is új arculatot nyert. Mátyás király kedvenc városa volt, így minden évben több ezer aranyat fordított a város fejlesztésére, szépítésére (a dunaújvárosi bazlika is ekkor nyerte el mai formáját). A nagy itáliai művészek is többször megfordultak a királyi székhelyen, Bonfini "kelet Firenzéjének" nevezte.

A töretlen fejlődésnek a török kor vetett véget. Történészek szerint II. Lajos Dunaújváros védelmében sietett az oszmán sereg elébe, a tragikus kimenetelű mohácsi csata után Szulejmán előtt megnyílt az út az ország szívébe, Dunaújvárosba. Bár a városban csak maréknyi magyar védő maradt, így is több hónapos, elhúzódó ostrom vette kezdetét. A nagyjából 70 ezres török ostromlókat egészen 1527. március 29.-ig tartotta fel a Szondi György vezette 300 fős védősereg. E hosszú ostromban a város nagyon komoly károkat szenvedett, így egy jó időre el is veszítette központi szerepét. A 16. század végére azonban Dunaújváros ismét éledezni kezdett, köszönhetően annak, hogy a Porta is felismerte a település remek adottságait. A város hamarosan a szandzsák központja lett, és pezsgő, fejlődő várossá vált. Güdrün Izrim török utazó 1644-ben így ír róla: "Valóságos új Sztambul épült a Duna partján, melynek falai oly hatalmasok, épületei oly kimunkáltak, s lakói oly pallérozottak, hogy túlragyogja bármely várost a gyaur (keresztény) világban!"

A visszafoglaló háborúkat a város minden sérülés nélkül úzta meg, ugyanis a török őrség nem volt hajlandó ostromba bocsátkozni, hiszen tudták, hogy ez az általuk is csodált Dunaújváros pusztulását hozná. A Habsburg vezetés azonban nem tartotta megbízhatónak a város lakosságát, így mostohán bánt a településsel: még szabad királyi városi rangját is elvette. Valószínűleg ez volt az utolsó csepp a pohárban: a dunaújvárosi születésű Esze Tamás Rákóczi segítségét kérte, minek köszönhetően kirobbant a szabadságharc, melynek egyik legfőbb központja mindvégig a Dunaújváros maradt. A kuruc hatalom hanyatlása után az osztrák kormányzat még inkább neheztelt a településre, így büntetésből tudatosan elhanyagolta, visszafejlesztette, a koronázó városi titulust is más városoknak (Petrozsény, Kazincbarcika, Kiskunhalas, stb.) adományozta. Nem lehetett azonban visszafejleszteni a nemzeti gondolkodást, mely a reformkorban már teljesen átjárta a várost. A korszak nagy gondolkodói gyakran találkoztak Széchenyi dunaújvárosi birtokán, hogy országgyűlési céljaikat, terveiket előre egyeztessék. Kevesen tudják, de Dunaújváros a forradalomban is megelőzte az országot. A felbőszült helyi lakosok már március 14-én este elzavarták a várost felügyelő császári őrséget, és a város falaira a piros-fehér-zöld lobogót tűzték ki. Dunaújváros a szabadságharc idején is teljes mellszélességgel állt ki a magyar kormányzat mellett, rengeteg véráldozatot hozva. Petőfi 1849-ben 'A dunaújvárosiakhoz' c. versében így ír: "Csak nem fajult el még az újvárosi vér! / Minden kis cseppje drágagyöngyöt ér!". A városbeliek lelkesedésének, és a jól kiépített erődrendszernek köszönhetően Dunaújváros volt az utolsó erőd, amit az osztrák erők elfoglaltak, ám a várkapitány (Klapka György) így is elérte a védők szabad elvonulását. A megorlást és elnyomást azonban újabb virágkor követte. A kiegyezést követően hatalmas gazdasági, kulturális fellendülés követetkezett. A szecessziós lakóházak mind ebben a korban épültek, tuatszámra nőttek ki továbbá a semmiből protestáns és katolikus templomok egyaránt, melynek köszönhetően a várost ekkor már "az ezer torony városának" is nevezték.

Az első világháború ismét nagy áldozatokat követelt a várostól. A 14. dunaújvárosi huszárszázad szinte végig az első vonalban harcolt: megütközött az oroszokkal a Kárpátokban, portyázott a románok ellen mélyen a frontvonal mögött Kelet-Dobrudzsában, számos rohamban vett részt Isonzónál az olasz fronton, gyakran óriási veszteségeket elszenvedve. A Tanácsköztársaság ideje alatt Dunaújváros az ország egyik ellenállási centrumává vált, Kun Béláék rezsimje sosem tudta megtörni a település antikommunizmusát. Ezek után nem meglepő, hogy ez a város vált a Nemzeti Hadsereg központjává. A trianoni béke szerint eredetileg Jugoszláviához csatolták volna, ám szabadcsapatok révén sikerült népszavazást kieszközölni, amin a lakosság tulnyomó része a Magyarországhoz való csatlakozás mellett tette le a voksát. Ezért a kormányzat a "civitas fidelissima", azaz a "leghűségesebb város" címmel tüntette ki Dunaújvárost. A két világháború között a város a Horthyváros nevet viselte, és kvázi második fővárosként szolgált. Dunaújvárosban folyt többek közt a Turán II-es harckocsi, és a hírhedt Vécsey-gránát sorozatgyártása is. A világégés szele azonban a "kelet Firenzéjét" sem kerülte el; 1944-45 telén szívós harcok folytak a német-magyar és szovjet erők között. A város végül csak 1945. március 8.-án került orosz kézre, de április 16-án szovjetellenes felkelés robbant ki a városban, melyet csak egy héttel a német kapituláció után sikerült leverni.

Ilyen múlttal nem meglepő, hogy a kommunista vezetés nem tartotta fontosnak, hogy a várost fejlessze, megyeszékhelynek is az ekkoriban alapított Székesfehérvárat tette meg, melynek sem mérete, sem fejlettsége, sem "történelmi múltja" nem indokolta a lépést. Mint az a történelemben mindig is volt, Dunaújváros lakói 1956-ban is a magyar szabadság úttörői voltak, a forradalom leverése után helyi lakosok egészen márciusig partizánháborút folytattak szovjet erők ellen "dunai láthatatlanok" néven. A várost a kormányzat a Kádár-korban is elhanyagolta, ám talán épp ez volt a szerencse: Dunaújvárost így teljesen megkímélte a szocreál építészet, és még napjainkban is történelmi műemlékekbe botlunk szerte a városban. A rendszerváltás óta Dunaújváros újra fejlődésnek indult, statisztikusok szerint a 21. század végére teljesen átveszi a fővárosi szerepkört Budapesttől. A település ismert jobboldali dominanciájáról, eddig mindig jobboldali polgármestert választott (1990-1998: MDF, 1998-2002: MIÉP, 2002-2010: Fidesz, 2010- : Jobbik).

Dunaújváros jelene

Látnivalók
A rendkívül gazdag történelmi múltnak köszönhetően bőségesen akad látnivaló Dunaújvárosban, a város körbejárására érdemes egy egész hetet szentelni. A túrát a római emlékek megtekintésével érdemes kezdeni, az ókeresztény sírkamrák, vagy a római kori óváros romjai egyaránt remek látványosságok. Ha Dunaújvárosban járunk, semmiképpen ne hagyjuk ki a török kori fürdőt, mely Európa legrégebbi ma is üzemelő fürdője. A főteret egyértelműen a monumentális Szt. László bazilika uralja, de szépségben nem marad el tőle az árnyékában megbúvó (Árpád-kori) Szt. Margit templom sem. A város központjában órákig lehet kóborolni anélkül, hogy ráunnánk az ódon középkori utcácskákra, mindenképp szakítsunk időt viszont a századfordulón épült szecessziós stílusú új városmagra is, ahol többek közt Magyarország legnagyobb Horthy-szobrát tekinthetjük meg. A további kötelező látnivalók (a vár, az érseki palota, a milleneumi Hősök tere, stb.) mellett Dunaújvárosban szinte mindig akad egy-egy fesztivál, tárlat, koncert, amikre a világ minden pontjáról érkeznek látogatók.

Szellemi élet
Mint az ímént említettem, a város bővelkedik kulturális programokban. Hagyományosan Dunaújváros a házigazdája a mindenkori Magyar Filmszemlének, és több színházi találkozónak is, így a turisták által rendkívül kedvelt úticél. A város 2010-ben Európa Kulturális Fővárosa volt, messze jobban teljesítve, mint Essen vagy Isztambul. Vallási ünnepek környékén azonban a város veszélyessé válhat. A katolikus és protestáns elemek egyaránt rendkívül fanatikusan ragaszkodnak vallásukhoz, így gyakran utcai háború alakul ki a vallási nézetkülönbségek miatt. A 2007-es Gyümölcsoltó Boldogasszony napján kitört véres vallási zavargások óta sokan "keleti Belfastként" is emlegetik a várost.

Sport
Bár Dunaújvárosról talán a többségnek a jégkorong jut eszébe, az újvárosiak szinte minden sportágban rendkívül sikeresek, így kijelenthető, hogy a település tulajdonképpen Magyarország sportfővárosa. A helyi futballklub egyedülálló módon 2010-ben például a bajnokságot, a magyar kupát, és (a Videotont 4:0-ra legyőzve) a magyar ligakupát is megnyerte, a magyar válogatott jelenlegi keretének pedig csaknem fele dunaújvárosi születésű. A kosárlabda, kézilabda, és az U17-es floorball csapat szintén rendszeresen szerez bajnoki címet és dicsőséget a városnak.

Ipar

A szellemi élet mellett Dunaújváros az ország talán legfontosabb ipari centruma is. Miután nemrégiben Kaposváron bezárt a cukorgyár, a Dunaújvárosi Cukorgyár az egyetlen ilyen üzem ma hazánkban. Itt üzemel a Magyarország energiaszükségletének nagy részét fedező Dunaújvárosi Atomerőmű, de -nevével ellentében- itt gyártják a Győri Keksz termékeit is.

 Egy kedves szilveszteri történetet osztok meg veletek, ami velem illetve pontosabban szólva a barátommal esett meg. Az ember öregszik (valamint szeretné azt hinni, érik is) így idén az év utolsó napján nem én voltam a legrészegebb. A következő sztori viszont eléggé ledöbbentett, pedig láttam már cifra dolgokat,

Olyan hajnali fél 3 körül, amikor kimentünk a bulinak otthont adó bár elé, azt vettük észre, hogy egy M. barátunk egy jól megtermett vizslát nyugtat/ölelget. Ez nem is lett volna különösebben meglepő, hiszen szegény állaton látszott, hogy a petárdázás miatt nagyon meg van rémülve. Akkor jót röhögtünk, de elintéztük ennyivel. Később arra lettünk figyelmesek, hogy M. és a kutya már az benn a bárban "enyelegnek". Végtelenül aranyosak voltak, M. kezdetben még csak guggolt mellette, később (mivel már nem volt szomjas) már ült. Közben folyamatosan beszélt hozzá (a la Vanyus Sanyiéknál). A tiszta segítő szándék, a mély és érdek nélküli szeretet megnyilvánulása volt ez.

Mi ekkor már nagyon röhögtünk, szinte biztosra vettük, hogy M.-ben a csodálatos kutyadoki manifesztálódott és hogy ő a Suttogó. Az idillt a bár tulaja szakította meg, ugyanis kizavarta őket, de M. nem adta fel és tovább vigyázott rá.

A történet innentől lesz igazán vicces/szürreális. Fél 4-kor ugyanis megjelent a "hazasegítő", régi lakótársam, Boby apjának személyében. Haverommal minden különösebb gond nélkül elhelyezkedtünk a hátsó ülésen és vártunk...

-M. bzzzeg, gyere már!!
-Jóó, megyek már! Gyere kutya, gyere...
-M...???
-Jó kutya, gyere kutya...na akkor jössz, vagy maradsz? Gyere!!!

A következő pillanatban megtörtént az újévi csoda, a jól táplált vizsla ott figyelt a Fiat Doblo hátsó ülésén. M. már nem volt szomjas, neki a helyzet természetes volt. Boby és faterja bokorarccal néztek, de nem szólt egyikőjük sem. Sokk hatása alá kerültek. Tartott egy 3 percig, mire mindenki összeszedte magát és elindultunk. Az út maga nyugodt, de egyben mozgalmas is volt. M. folyamatosan beszélt a kutyához, egy percig nem hagyta támasz nélkül, valamint prófétaként a saját balsorsát is megérezte. De nem tört meg, Kozsóként ontotta magából a szeretetet.

-Jól van kutya, itt biztonságban vagy...nincs semmi baj, hazaviszlek...anyám engem kinyír, de neked jó lesz...anyám nagyon le fog baszni, de nem érdekel, ne félj semmitől...

Így is lett. A Mekinél szálltunk ki, mi különösebb gond nélkül hazaértünk, M. azonban (mint később megtudtuk) 2 óra alatt tudta le a 20 perces utat. A vége azért happy end lett, reggel visszavitték Ságvárra a kutyát, ahol a gazdája kitörő örömmel fogadta. Nem így M szülei, de ez már járulékos veszteség. Aznap este példát kaptunk a feltétel nélküli szeretetből, köszönjük M!

Szakosztálytársak, és tisztelt olvasóközönség!
Idén is eljött az év vége, ami immáron egyet jelent a Kúl Listám nyilvánosságra hozásával. Mint az ismeretes, ez a cool-faszság valami elmebeteg liberális lista, ahol rendre koszos hippiket, és füves művészeket választanak meg a legmenőbbnek (minő meglepetés, idén felkerült karsay dorottya is!). Ezzel szemben áll az én listám, mely bemutatja, kik voltak számomra a legkúlabbak 2011-ben. Íme:
 

24. Szaniszló Ferenc
Bár idén már nem foglalkoztuk annyit az öreggel, mint tavaly, szépen tagolt stílusát is csak ritkán elevenítettük fel- Azonban volt szerencsém látni a december 23-ai Világpanorámát, amiben olyan káprázatos hidegvérrel, olyan feddhetetlen logikával ekézi a románokat, szlovákokat és szerbeket, hogy nem lehetett kétséges: ott a helye az idei listán is.

23. Király András
Listánk következő helyezettje is előkelőbb helyen állt tavaly, de hát kegyetlen az élet: Andrásunkat a ballib média úgy medarálta, hogy még mindig nem állt talpra. Hogy mégis felkerült a helyezettek közé, az prófétai jóslatának köszönheti: a görög munkamorált látva évekkel előre megjövendőlte a Hellász válságát. Gazdasági látnok, nem vitás.

22. Giró Szász András
A szóvivők gyöngyének karrierje igencsak felívelt 2011-ben. Szinte nem volt olyan híradó (legyen szó RTL klubról, vagy N1-ről), melyben ne mutatták volna a lazán borotválatlanul hayott, mégis megnyugtató ábrázatát. Nevében ráadásul egy népszerű gyorskaja is el van rejtve, kúl!

21. Raffay Ernő
Több Raffayt, kevesebb Ormost! Ez kellene legyen a 2012-es év történészi mottója, ugyanis az öreg Ernő idén már második könyvét jelentette meg szabadkőművesség témakörben, egyik ráadásul a 'Háború a katolikus egyház ellen' alcímet viseli. Mindenképp szimpatikus!

20. Bajzát Péter
A PMFC aranylábúja igazából egyetlen meccs miatt került fel a 24-es listára; ez pedig a Vasas elleni 5:1 volt, melyet volt szerencsénk élőben látni. Péterünk valóságos sporttörténelmet írt, ugyanis a Pécs öt góljából ötöt lőtt. Az NB1-ben tizenéve nem volt ilyen teljesítmény, így Bajzát helye a listán szinte kötelező. Haj! Rá! Pécs! Hajrá Pécs!

19. Kozsó
Az örök szomorú szamuráj tavaly is szerepelt a listán, és bizony idén is tett érte. Mint ismeretes, nagy bulit csinált TEF-en, ahol azt is bevallotta, hogy az agyvérzéséből nekünk köszönhetően épült fel, hiszen annyi energiát, és szeretetet kapott tőlünk. Majd mindezt megfejelte azzal, hogy összejött a nála 10? 20? 30? nagyon sok évvel fiatalabb "énekesnőjével", aki biztosan nem volt korábban rúdtáncos. Ha ez nem kúl, akkor semmi.

18. Gubík László
Talán ez a név kevésbé ismert a listán. Nos, ő az a fiatal, aki elsőként igényelte a magyar állampolgárságot a Felvidéken, tudván azt is, milyen következményekkel jár majd ez. Bátorságáért, rendíthetetlenségéért mindenképp érdemel egy helyezést.

17. Dörner György
Az Új Színház körüli botrányok kapcsán mindenki megismerhette Dörner György nevét, aki igaz magyarként állt a liberális viharban. Bruce Willis magyar hangja, a 'Nem nyugszunk bele' legjobb szavalója, Csurka István jóbarátja, az Új Színház igazgatója. Kúl.

16. Vasi
Mindannyiunk imádott Dulifulija ugyan rontott tavalyi helyezésén, ez csak és kizárólag annak köszönhető, hogy nem tudta, hogy Kaposváron már megszűnt a cukorgyár, sőt, még azt sem, hogy hol koronázták az Árpád-házi királyokat. De ezzel együtt is imádnivaló vakarcs, csak így tovább!

15. Pörzse Sándor
Az idén ősszel nagyon rákaptunk a Barikádra, és ebben bizony nagy szerepe van a sármőr főszerkesztőnek, aki annyira remek munkát végzett az idén, hogy még egy neves hetilap címlapjára is felkerült! Bár korábbi jóslatom (hogy összejön Dúró Dórával) eddig nem teljesült, talán majd jövőre. Adjon az isten kúl jövőt!

14. Paksi Endre
A magyar metál egyik elpusztíthatatlan ikonja idén is téma maradt társaságunkban. Endre ráadásul lefogyott, és az általam nyáron elolvasott krimije is jókora lökést adott a kúl-faktorához. Az acélszív tehát valóban soha nem áll meg, sőt, a pokolnál is hangosabban ver!

13. Budaházy György
A magyar belpolitika egyik jeles eseménye volt az idén, hogy az évek óta előzetesben csücsülő Budaházyt végre hazaengedték háziőrizetbe. Gyuri pedig azóta újra belevetette magát a közéltbe, még egy neves hetilap címlapjára is felkerült! Bár a feje és a hangja még mindig elképesztően buta, írásban egész jó gondolatokat tud összehozni. Hajrá!

12. Belkovics Róbert
Bár a felvételei régiek, mi csak idén fedeztük fel. A telefonbetyárkodás koronázatlan királya elmebeteg módon képes hülyíteni az embereket, és egyszerűen nem létezik jobb móka, mint másnaposan az ő faszságait hallgatni. Hollók. Hollók vannak?

11. Néveri Ferenc Igor
A -sajnos már megszűnt- Nemzeti 1 televízió végtelenül jóképű hírolvasója mindenképp helyet követel magának ezen a listán. Az április 20-ai adás különösen ütősre sikeredett, de Igor laza félmosolya a többi híradásnál is jelezte, nem túl objektíven áll a hírekhez. Reméljük, még látjuk 2012-ben is.

10. Rudolf Gergely
A magyar válogatott számára kicsit felemásra sikerült ugyan a 2011-es év, Rudolf számára azonban egyértelmű sikertörténet volt. Halomra lődöste a (szép és fontos) gólokat, és gyönyörű gólpasszokkal szolgálta ki a társakat. Kívánunk 2012-re egy kúl klubcsapatot, amivel aztán határ a csillagos ég!

9. V. L.
Sajnos már csak megkésve ismertük fel korábbi tanárunk nagyságát, mikor már nem tanított minket az ókori Görögország rejtelmeire. No nem Thuküdidész lefordítására gondolok, hanem sokkal inkább a zsigerből jövő hímsovinizmusra, no meg antikommunizmusra. Igazi hérosz, és aranyköpésgyáros. Mert valóban. Mit ér a nő a férje nélkül?

8. Kalapács József
Tavaly még lemaradt a listáról, idén már nem tudtam nem figyelembe venni azt a belülről eredő ősmetált, ami szinte körberagyogja ezt a hol gyönyörű, hol szörnyen öreg rockerembert. Bár valószínűleg már nem sosem lesz olyan szép, mint a Fagyott világ-ban, vagy a Metál az ész-ben, de most is szét van gyúrva, és Jobbik megemlékezésen zenélget, ami alap, hogy kúl.

7. Képíró Sándor
A per ideje alatt már világossá vált bennem, hogy az öreg csendőrszázados helyet kap a listán, akkor még nem tudtam, hogy ez az elismerés sajnos posztumusz díj lesz. Képírónak azonban így is szeretném elismerésemet kifejezni. Hiszen mi is szeretjük a Magyar Királyi Csendőrséget.

6. Csurka István
Az elnyűhetetlen exíró nagyot lépett előre mind a kúl-listán, mind a szakmai életben 2011-ben. Személy szerint alig várom a várom a színdarabjait az Új Színházban. Ha hasonló hangvételűek lesznek, mint a Magyar Fórumban megjelent -valóságtól teljesen elrugaszkodott- cikkei, remek szórakozásnak nézhetünk elébe. Csak nehogy addig megpuccsolják az Orbánt.

5. Molnár F. Árpád
Még tavasszal találtam rá erre a kétségkívül elmeháborodott figurára, azóta pedig megvan a napi röhögés-adagom. Nehéz kijelenteni, mi a viccesebb. A mindenre kiterjedő összeesküvéselméletei, a harcos kiállása orbánpatkánnyal szemben, vagy az, hogy zokniszandálban pózolva képes elhitetni egy féltucatnyi félkegyelművel, hogy tényleg ő az ellenállás utolsó bástyája. Hihetetlen alak.

4. Szíjjártó Péter
Bizonyára sokan vannak, akik Szíjjártó Pétert egy egyszerű Fidelitas-os klónnak, egy büdös nagy nímandnak tartják, és igazuk van de tévednek. Péter valójában egy hatalmas bábjátékos, zsinóron rángatja a teljes Fidesz frakciót, szürke eminenciásként terelgeti magát az Orbánt is. Hatalmas elme, kőkemény ellenfél. Valójában tőle szart be az IMF.

3. Ismeretlen antiszemita
Bármily fájó, a lista bronzérmesének még a nevét se tudom. Egy index-videóban szereplő bácsiról van szó, aki gyönyörűen levezeti, hogy a devizaválságért a felelős "a Párt, a kommunisták, és a liberálisok! Főleg a liberálisok! A liberális bankemberek...nem akarom mondani, hogy zsidók". Szavai szállóigévé váltak, ő maga pedig ikonná. Tökéletes nagypapa-alkat.

2. Burzsoá Nyugdíjasok
Mint oly sokszor, ez esetben is túl későn ismertük fel a művészeti nagyságot. A Burzsoá Nyugdíjasok ugyan már feloszlott, számaik azonban halhatatlanok. Mikor a 'Bunkó pestiek' vagy a 'Hajtóvadászat öregekre' című számukat hallgatom, úgy érzem, mintha szívem legmélyéről szólnának az aranytorkú énekesek. Köszönjük az élményt!

1. Mucsi Zoltán
Végezetül az ember, aki talán a legnagyobb hatással volt ránk az elmúlt évben. Ő az, aki szitokszóvá minősítette a 'román' jelzőt, és aki a káromkodást oly hitelességgel, oly könnyed változatossággal míveli, amihez hasonlót kevés ember tud csak ebben az országban. Akinek nem tetszik, annak meg a drótos tót kurva anyját!

Mivel az elso ket honapot kenytelen voltam net es  gep nelkul eltoltenem (!!!) napjaban tobb orat probaltam radiot hallgatni. Tanulsagkent azt szurtem le hogyaz a brit zene ami valaha led Zeppelint, Iron Maident, Motorheadet, Black Sabbathot, Deep Purplet, Judas Priestet, Def Leppardot adott a vilagnak, csak egy-par nagyobbat emlitve, az most az unalomig majmolt  Bruno Marsh-t es Adele-t hallgatja, akiket kifejezetten nem szeretek mivel univerzalisan minden egyes tetves, gecilada kereskedelmi radio orankent 1-2 szamot eltekintve az oveiket porgeti unalomig, mellette meg befigyel Jessie J meg Rihanna.

Most komolyan ennek kell 250 milla megtekintes?

Ezt pedig azert Mert a Breaking Dawn betetdala :D:D

Nos vegul pedig Adeletol ez a gyonyoru szam amely tokeletesen jellemzi a fura lelekallapotu enekesnot, aki kepes 2 honap alatt fleszedni 20 kilot es napi 3 doboz cigit elszivva azt allitja igy erzi jol magat, majd amikor Toth Verai sulyrekodokat donget vegul csak nekiall lefogyni.

Tessek szepen hallgatni egy kis Kerrang Radio-t, legfokeppen vasarnap este, a keves kozul az amit erdemes.

 gondolom nem én vagyok az egyetlen, akiben a tegnap történtek kicsit ismerős érzéseket ébresztettek. kossuth tér, takarodj, elkúrtad, hazaáruló, úgy tűnik 5 év alatt sem sikerült sok újdonságot kitalálni. 
az LMP alapvetően ügyesen csinálta a tegnapi akciót. tele voltak velük a hírek, bátor, tökös legényekként jelentek meg. és hát ki ne szánná meg ezeket a szegény tarisznyás borotválatlan békés fiatalokat, amikor a rendőrök épp a furgonba pakolják be őket.
gyurcsány és az mszp frakció olyan szinten pofátlan volt, hogy azt elmondani se nagyon lehet. képzelem, ahogy az öreg fletó kapja a fülest, hogy a kékek viszik az elempéseket. húha! gyorsan oldalba böki a molnár csabát: -te, ha sietünk, még minket is bevarrhatnak egy órára! majd rohan az egész mszp, hogy gyorsan-gyorsan mindenkiből mártír legyen. utólag az elempések is elküldték a vérveres picsába gyéefféket (persze finomabban), mert hát ők is látják, hogy a nagy demokratikus ellenállás ott bukott el, hogy megjelent ez a retardált.
a kormány szokás szerint ritka balfaszul reagálta le a történteket. ha egy csepp eszük is lenne, és nem erőből akarnának megoldani mindent, akkor hagyják szépen csüngeni a korláton a zöld kollegákat, és a kutya se foglalkozott volna velük, de tényleg. de nem, nekik meg kellett mutatniuk, ki a milán, meg is lett az eredménye.
a jobbik véleményem szerint okosan viselkedett. nincs könnyű helyzetben a párt, mert egyrészt hangsúlyozniuk kell, hogy a fidesz hülye intézkedéseivel nem ért egyet, másrészt ezzel a demokrata-liberális-baloldali-posztkommunista-hippi tömörüléstől is távol kell tartania magát, de ez egyelőre sikerült. 
a média és a külföld kétszínűsége tulajdonképpen boritékolható volt. a 2006-os rendőri túlkapások idején, vagy a 2009-es gárda-oszlatás kapcsán nem jött breaking news a bbc-n (mellesleg: kit kérdezett meg a bbc tegnap, mint szakértőt? eörsi mátyást, naná), nem sipákolt a helsinki bizottság, nem tolongtak a jogvédők, és nem kiabálták tele a külföldi sajtót, hogy itt biza kőkemény diktatúra van. pedig itt ugyebár nem volt vízágyú, nem volt könnygáz, nem volt vipera. bartus lászló szerint azonban mégis "végleg bekeményített orbán terrorista diktatúrája". tudom, már közhelyszerű a kérdés, de hol volt a sok demokrata élharcos néhány éve? ja igen, emlékszem, a parlamentben röhögcséltek révész mártíriuszon, vagy éles lőszer bevetését javasolták.
szóval, kedves "demokraták", akármekkora balfasz az orbán kormány, nektek kuss a nevetek.
szebb jövőt!

 BOLDOG KARÁCSONYT! :)

 Na elso sorban hadd szogezzem le, nem lesz kulon blog a brit melorol, tovabba meg kell szoknotok hogz ekezet nelkul irok es ay y-t es a z-t osszekeverem az arganz billentyuzetem miatt.

Nohat keremszepen volt az ugy hogy kis hazamat elhagytam 2o11 okt0ber 8-an es azota vagzok ennek az idegen entitasnak lakosa. Kezdodott az utam azzal, hogy bezsufoltak minket egy kisbuszba Tatabanyanal oszt irany a kellemes eghajlatu Birmingham, mely mindosszesen 26 oran keresztul tartott, de en ezt az idotartamot vegigbeszelgettem a soforunkkel, mivel egyreszt jofejnek tunt - Norbi volt a neve -, masreszt a belgaknal (kiknel???) mar szinte rafekudt a kormanyrudra es hat latszott rajta az instant bealvas jele.
Egesz erdekes dolgok derultek ki rola, a II. vh alatt a csaladja elhagyni kenyszerult az orszagot, mert egy csaladtagja a  -  nem a Telapo, hanem a masik  -  nevu nemet szervezethez tartozott es a kozeledo vilagproletarok nem szivesen lattak volna a nagypapat, elve. Valami folytan aztan a csalad egyik felenek sikerult lelpni es a mai napig Argentinaban elnek (!) a tobbiek pedig ottragadtak a vorosodo magyarorszagon. Hat szoval nem azon vitatkoztunk hogy Proudhonnak vagy Marxnak volt e igaza es abban is egyetertes volt, hogy nem Kadar volt az aranykorszak mar ha volt egyaltalan olyan magyarorszagon. Mondjuk Norbi cudarabbul jart a nemzetkozi bankvilaggal, mert meg log nekik 120 millaval ugyanis a 2008as valsaggal es az atmeneti megrendeleshiannyal tonkrekurtak a szallitmanyozasi ceget, amire o azzal valaszolt hogy lelepett Angliaba, ami hat ugye ugyancsak bankarok kezeben fityeg de nem gyarmati statusban. Felhaborodasunkat csak fokozta, hogz Dovernel a kompon melletunk allo kocsibol kiszallt egy raklapnyi tetuhintas. Zsidok ide vagy oda azok aztan gecironda emberek voltak... Dovernel kezdtem erosen erezni, hogy itt nincs valami rendben, konkretan:

 "Hol vannak az angolok?????"

Ugyanis mindenfele vallasu, szinu,szagu, habitusu emberek ultek korulottunk, es beszeltek harmadikvilagbeli, kelet-europai akcentussal angolt, de attol azok meg nem voltak angolok. Aztan amikor talakoztam az elso angolokkal... ( Anglia ciganyai az angolok, de errol majd egy masik posztban)

Most kb januar 5 ig lesz egy kisebb szunet kb nem hivnak be melozni, szoval ha vkinek van kedve videopialashoz en benne vagyok. Folytatas hamarosan addigis var az Arkham Asylum... ize a netezes vagyis angolt tanulok(!)

Ha még valaki nem tette volna, olvassa el Noked-lee posztját a szovjet hadseregről, igazán remek lett.

Szóval, a négerek és a banán közötti kapcsolat nem hinném, hogy különösebb magyarázatra szorul, gondoljunk csak Roberto Carlos és a vicces kedvű Zenit ultrák esetére. A következő videóban viszont visszanyal a fagyi. 

Nem semmi, a néger biztonsági őr (kopasz) nagyon durván dominálja a banánt. Szegény gyümölcsnek semmi válasza nincs erre az extázis-közeli vonaglásra

társaságunkban gyakran röhögünk a címben olvasható bizarr fogalomtársításon, így kiegészítve a szóban elhangzottakat, jöjjenek azok a mondatok, amik biztosan nem hangoztak el a szovjet hadseregben a második világháború alatt:


- Iván, te pótolhatatlan vagy!

- Nem! Ezt tiltja a genfi egyezmény!

- Jól látom közlegény? Maga szolgálatban iszik???

- Fúúúúj! Egy 80 éves nővel???

- Nyugalom katonák. A vezetőség megérti, hogy visszavonultak a többszörös túlerő láttán.

- Hú de jóllaktam!

- Nahát Szergej! Milyen elegáns vagy így egyenruhában!

- Ha vége a háborúnak, azt hiszem nyitok egy galériát Izsevszkben.

- Senkit nem hagyunk hátra!!!

- Elnézést komisszár elvtárs, de ezzel nem értek egyet!

- A tragikus triász tagjai közül egyértelműen Aiszkhülosz a legtehetségesebb!

- De jól esne egy nagy zuhany! Már két napja nem fürödtem!

- Óvatosan célozz! Ott civilek is vannak!

és végezetül:
- Áhh, ezek csak a Kárpátok, semmi perc alatt átjutunk rajta! :)
a lista kommentekben bővíthető!


 

 Voltál már Szenesben napszemüvegben? Szkandereztél már? Csajoztál már gátlástalanul? Na ugye, hogy igen! Mindannyian érezzük, hogy bennünk is van egy kis milánság, úgy is mondhatnánk, hogy mindenkiben van egy kis milán... Kérdés az, hogy mennyi. Ennek eldöntésére készítettem ezt a milánhatározót, amiből eldönthető, ki mekkora milán. Brux népszerűségi indexe úgyis jelenleg a görög állampapírok szintjén jegyződik, lássuk hát:

alvás délig                                                           1 milán

délutáni alvás                                                       1 milán

napszemüveg                                                       1 milán

fölösleges cselezgetés                                           1 milán

bárkit szkanderezni hívni                                         1 milán

egy nap egynél több különböző csajnak tenni a szépet 2 milán

az egész napot durván átaludni                                2 milán

bepofátlankodni szenesbe fizetés nélkül                     2 milán

öngól (fejjel)                                                        2 milán

napszemüveg télen vagy esőben                              3 milán

feltűrni a póló ujját                                                3 milán

dekázgatni bármilyen gömb tárggyal a strandon           4 milán

napszemüvegben lemenni szenesbe                           6 milán

ujjatlanban lemenni szenesbe                                   10 milán

levenni Németh Krisztiánt a pályáról                          20 milán

ellenmilánság, amivel lehet esetleg kompenzálni

korán reggel kelni                                                 -1 milán

este korán lefeküdni, mert reggel kelni kell                -1 milán

házimunkát végezni Pécsen                                    -2 milán

önként házimunkát végezni Pécsen                          -3 milán

nyáron fehérnek maradni                                       -4 milán

Pécsen töltött hétvége                                         -6 milán 

elismerni, hogy valaki nagyobb férfi                         -10 milán

tartós párkapcsolat                                              -20 milán

0-5 Nem vagy Milán: szerencsére Te nem vagy egy milános személyiség, nem teng túl benned a versenyszellem, kiegyensúlyozott önképed van. Ha össze is jött egy pár pont, az se szégyen, egy kis milánság mindegyikünkben van.

5-10 Itt már akadnak problémák, nem ártana elgondolkodni, hogy mit próbálsz kompenzálni a túlzott versenyzéssel. Kapd össze magad, keress egy rendes munkát vagy egy kedves barátnőt!

10-20 Pofátlankodásaiddal, állandó lustaságoddal és kiajobb hozzáállásoddal valószínűleg nagyon idegesíted környezeted, Nokedleevel ezen a szinten már nem lehetsz jóban.

20 fölött: A szobatársadat Egri Sándornak hívják.

Jó számolgatást és kellemes, fehér karácsonyt mindenkinek! (csak a hó ne essen)

a tavalyi kellemes emlékeket felidézve idén is megrendezésre kerül a kellemes hangulatú rnr karácsony! bár a viking által javasolt ajándékozást szerintem időhiány miatt hagyjuk ki, azért így sem lesz rossz móka. lesz forraltbor (originál budget borból!), talán süti, no meg meghitt hangulat, amellyel kellőképpen ráhangolódhatunk karácsonyra a téli fény ünnepére.
a lényeg:
csütörtök, 20:00, Viking albérlet, vagy kocsma! punktum!

 amíg nem jön ihletem, addig csak egy kép (baszdmeg.hu-ról loptam):
(ja és olvassátok el lusta posztját lejjebb)

Egy igazán érdekes jelenségnek lettem részese a héten. Egy olyan dolognak, amiről azt hittem csak a "mi sajátosságunk" és csak elszigetelt esetben létezik. Nos, mint már annyiszor, most is tévedtem.

Az utóbbi időben a szakosztályos körökben újra előkerült a stoppolás (értsd: országúton történő ingyen utazás) tematikája. A Tartuba történő kijutás esélyeit mérlegeltük; végül arra jutottunk, hogy az, finoman szólva is, nehezen kivitelezhető, mind stoppolás, mind autóval történő kivezetés útján. Valóban nem lenne egyszerű menet, ezen kár is vitatkozni, s meghalni bizony, sok más - akár hasonlóan izgalmas - módon is meg lehet. Nyáron még Bruxszal terveztük, hogy párokra oszolva megrendezünk egy "Ki jut előbb stoppal Regensburgból Plzeňbe" versenyt. A győztes páros egyébként stílusosan az lett volna, amelyik előbb iszik meg egy korsó sört a pilseni főtéren egy kocsmában. Különböző okok (de elsősorban időhiány) miatt az eseményt annak ellenére sem ejtettük meg, hogy időközben annak több hozzánk hasonló hülyét is megnyertünk. Érdeklődés esetén esetleg rendezhetnénk a közeljövőben valami hasonlót, kiegészülve akár külsősökkel is.

Persze én megértem, ha velem ellentétben nem mindenkinek szíve vágya, hogy a tűző napon, vagy éppen kemény mínuszokban, olykor a semmi közepén lengetve rábízza magát az emberek (vagy a sors?) jóindulatára. Én eddig, ha emlékeim nem csalnak, soha nem stoppoltam kifejezetten anyagi megfontolásból. Vagy ez volt a legcélszerűbb és leggyorsabb mód eljutni valahova, vagy egyszerűen, mint a Pécsről történő haza- vagy Fehérvárig stoppolások során, egyszerűen a kalandot kerestem. Éppen ezért nem értem, hogy hogyan lehetett minden alkalommal szerencsém, hiszen a vak szerencsének ez esetben a tényleg rászorulókat kellene segítenie, akiknek egy átmulatott éjszaka után nincs pénzük vonatjegyre, vagy akik egy árva vas nélkül állnak ki az út mellé, csak hogy láthassuk szerelmüket.

Bizony, eddig mindig simán megúsztam, és csak jó emlékeim vannak, illetve az emlékek utólag megszépülnek. Nem állítom ugyanis, hogy nem volt bennem a félsz, amikor már vészesen alacsonyan járt a nap, és én még mindig a 81-es út mellett álltam Fehérvár után... Vagy amikor Parajdról Gyergyószentmiklósra tartva két, magyarul nem tudó moldvai románhoz ültem be Gyergyószárhegyen... Végül azonban minden jóra fordult: megszánt egy munkából Komáromba haza igyekvő férfi, és a román fickók sem akarták meginni a véremet. Fehérváron, a fönti eset átélésekor jöttem rá az út menti lóbálás egyik alapszabályára, mégpedig a következőre (idézet tőlem): "Soha ne gondolj bele - legalábbis komolyan - abba, hogy mi lesz akkor, ha nem vesznek föl." Nálam eddig tényleg bejött. A legérdekesebb emlékeim egyértelműen páros stoppolásokhoz kötődnek. 2007 nyarán egy székely lánnyal volt szerencsém bolyongani Gyergyóban és környékén, voltunk Szárhegyen, a Békás-szorosban és Parajdon is. Gergővel Fehérvár felé tartva megértük, hogy december 23-án Cecénél egy rendőrautó állt meg mellettünk és az anyósülésen ülő rendőrnő az adott helyzetben túlzottan udvarias, már-már bátortalan "Elvihetjük magukat?" kérdést szegezte nekünk... Emlékeim szerint akkor már nagyjából térden állva is könyörögtünk volna, ha kell, csak valaki álljon már meg...

Nem akarom azonban túlspirázni a dolgot. Tudom, vannak nálam sokkal nagyobb, igazi csavargók; söt, azt is el tudom képzelni, hogy másnak ez az egész semmi különöset nem adna. Ha néha annak magyarázatát keresem, hogy miért szeretem én ezt csinálni, két alapvető élményhez jutok el: az egyik a már említett gyergyói bolyongás, a másik pedig Jack Kerouac: Úton című naplószerű regénye. Az említett regény a beat irodalom egyik klasszikusa, melynek sikerét a hivatalos kritika a mai napig értetlenül szemléli. A szerző nagyjából saját élményeit örökíti meg az Egyesült Államok (és Mexikó) útjain 1947 és 1950 között folytatott száguldozásairól, utazásairól, melyeket autóval, esetleg busszal, de sokszor stoppolás segítségével vitt végbe. Nem szándékom kritikát írni a könyvről, én szerettem olvasni, még akkor is, ha az általa leírt dolgok mind térben, mind időben, sőt általában eszmeiségben is nagyon távol állnak tőlem. Valami azonban megfogott, talán az az őrület, ahogy az író regénybeli megtestesülése, Sal, rendületlenül keresi Amerika-szerte a semmit, ahogy szinte szent tisztelettel övezi csavargó, hibbant, részben - hozzá hasonlóan - értelmiségi barátait. Mindenesetre egy rövidke részletet azért kiragadok a regényböl:

"Nézd ezeket itt előttünk [a házaspárról van szó, akiknek autójában pénzért utaznak]. A gondjaikat morzsolgatják, számolgatják a mérföldeket, aggodalmaskodnak, hol hajtják a fejüket éjszakai nyugalomra, mennyibe fáj a következő tankolás, milyen lesz az idő, mire odaérnek... Mikor odaérnének aszalódás nélkül is. De nekik kell, mert hamis gonddal, panasszal, sápítozással csalják meg az időt, és nem nyugszik a lelkük, amíg mindenfelől helyeselt és hitelesített gondot nem találnak, sőt hozzávaló pofát, kellőképp boldogtalant, aztán a tükörbe néznek, s már a pofájuk miatt is aggodalmaskodnak. Figyeld! - ´Hát én nem is tudom - majmolta őket - , de talán nem kellene itt benzint felvennünk. Nemrégiben olvastam a Nemzeti Pet-lóreuma Figyelőben [ezt nyugodtan írhajuk a fordító zsenialitásának számlájára], hogy ennek a fajta benzinnek nagy a takony-oktánszáma, sőt azt is hallom, hogy a megengedettnél jóval több a geci benne. Azért én nem tudom, mire véljem, de talán inkább hagyjuk...´ Mindig sírnak valamiért! - Oldalba lökött, hogy figyeljem, én pedig harsányan helyeseltem."

Egy szó, mint száz, én szeretek néha elindulni és egyszerűen csak úton lenni. Ha valaki esetleg legközelebb csatlakozna, szóljon.