fiúk, lányok,
viking kollegával végre megállapodtunk, hogy kedden legyen kocsmatúra, azonban máris (máris? mint a szomszéd?) bekavarok egy kicsit.
kedden lesz ugyanis az A épület mögötti kosárpályán egy kis pogrom. (program?) kicsit kari játékok fíling a helyszín miatt. szóval ott lesz vmi novemberfest, mindenféle sörkülönlegességgel, kolbászevő és sörivó versennyel, igazi német (ajjaj...) hangulattal. (hangulat? az egy kocsma!)
ráadásul este 7kor ingyenes koncertet ad az ÁMOKFUTÓK, majd miután szétáradt köztünk a szeretet és béke, és kisírtuk magunkat a szomorú szamurájra, átzúzhatunk szenesbe, ahol buli lesz, mégpedig ingyen. (ez a kedvenc szavam)
szerintem elég jó mókának ígérkezik (ígérkeZIKK?), jó lenne részt venni rajta.
ennélfogva a kocsmatúrát megejthetnénk hétfőn (hét főn?), vagy köv héten. egy pár szavas véleményt kérnék mindenkitől, köszcsi.
 

Interjú Ózzal az R’n’R Szakosztály tagjával, aki jelenleg Regensburgban cserediák:

-Mozgalmas volt az elmúlt két hét kedves Óz?

-Rendkívül, a legutóbbi beszélgetésünket, talán akkor fejeztük be, mielőtt a Welcome egyetemi Erasmusos buli lezajlott volna.

-Meséljen kérem erről a rendezványről!

-Két hete pénteken az egyetemre meghívták az összes Erasmusos diákot, akik a regensburgi egyetemen tanulnak, ahol is a dékán köszöntése után meginvitáltak minket vacsorára, majd az este további részét ismerkedéssel és az egyes országok kultúrájának megismerésével tölthettük. Erről az estéről, ha jól láttam, már nyilvánosságra kerültek fotók.

-Olyan hírek jutottak el Magyarországra, hogy önök másként értelmezték az összejövetel célját?

-Valóban, mi azt hittük, hogy built tartanak nekünk, így Magyar emberhez illő módon úgy érkeztünk meg, hogy már ittunk némi alkoholt előtte (be voltunk baszva, mint az albán szamár).

-Meg nem erősített információk szerint, önöket is felelőssé lehet tenni, hogy az utóbbi hetekben feszültté vált Magyarország és Szlovákia kapcsolata!

-Ettől a kérdéstől elhatárolódom, annyi mindenesetre bizonyos, hogy ezen buli vacsoráján egy, a neve elhallgatását kérő szlovák fiatalemberrel (Peter Varga) azonos asztalnál ültünk. Mi csupán felvilágosítottuk, hogy bizony neki magyar neve van és lehet, hogy Kassa, Pozsony, Galánta és Komárom nem szlovák városok, mivel szerintünk olyan ország nincs! De ennél több garantálom, hogy nem történt!

-Ugorjunk is kicsit és kérem mondja el, milyen problémák léptek fel kollégája, Kiflee állampolgárságát illetően?

-Ez egy meghatóan vicces történet. Először a telefonvásárláskor írták rá a szerződésre, hogy Kiflee El Salvadorból érkezett a mesés Bajorországba, majd az egyetemi bankszámlaszám bejelentő lapon szerepelt az állampolgárság címszó mellett, hogy Szlovénia. Hiába azért van némi irónia a dologban.

-Azt hallottam Kiflee legutóbbi levelét is rosszul címezték meg!

-Valóban, Kiflee kolléga előfizetett a nívós és markáns Spiegel című német hetilapra (igazából a Süddeutsche Zeitungra) és a szerkesztőség küldött neki egy levelet, melyen ez állt: „Frau Vanya Peter”.

-Az a szóbeszéd járja kishazánkban, hogy a német mellett más nyelveket is tanulnak! Megerősítené ezt!

-Hivatalosan, tehát egyetemi keretek között Brux és Kiflee valóban tanulnak újgörögül, azonban szabadom választható szombat éjszakai kurzusként felvettük a lengyel-spanyol-francia-szlovák-angol nyelvek egyvelegét, mely igen nehéznek bizonyul, főleg némi alkohol elfogyasztása után. Hiába, mind a barátok, mind az ellenségek nyelvét ismerni kell.

-És kérem engedjen meg egy utolsó kérdést! Valóban jó érzés a nehéz tanulós hétköznapok után a hétvégét teljes alkoholmámorban tölteni és olyan bámulatos módon kínos helyzetbe hozni magát minden alkalommal, hogy más NÁCIóknak eszükbe sem jutna, Magyarországnak még csak a közelébe sem jönni?

-Igen!

-Köszönöm az interjút!

 Mivel jelentős részünk nov. 11-13-ig Szerbia északi Magyarország déli részeit fogja meglátogatni, fontosnak tartom, hogy beszélni tudjuk a helyi nyelv(ek)et. S mivel sokunk beszél vagy legalábbis ért németül, beszél magyarul a mordori-t pedig szájára nem veszi mint Gandalf ezért marad a szerb. Íme tehát pár Szerbiai nyelvlecke hogy könnyedén tudjunk majd érvényesülni Rácföldön.

Nemzeti gyásznap. A Kifli által kikövezett úton haladva egy rövid megemlékezés.

54 évvel ezelőtt tiporták el a szovjet tankok a magyarok szabadságharcát, Kádár János, Biszku Béla, Dögei Imre és Marosán György névre hallgató hazaárulók, illetve Apró Antal és Münnich Ferenc névre hallgató zsidók közreműködésével.

,,Szánd meg Isten a magyart
  Kit vészek hányának,
  Nyújts feléje védő kart
  Tengerén kínjának.''

 Remek viccet találtam, sztem elnyeri a tagok tetszését:

A húsz éves Jákob először viszi haza bemutatni új transzvesztita barátnőjét a családnak. A szülők egy össznépi vacsorát szerveznek odahaza a tiszteletükre. Zajlik a vacsora nagy csendben, egyszer csak Kohn apuka odaszól a fiához hangosan:

-És mondd, Jákob, hogy hívják a kedves kis barátnődet?

-Lacinak.

Na erre az egész családnak megáll a szájában a falat, összenéznek. Mire Kohn apuka megszólal:

-Hát, nem egy tipikus zsidó név, az biztos! 

mint azt bizonyára tudjátok (legalábbis a többség), szántós éveim alatt összesen másfél évig laktam egy szobában egy sráccal, aki a szó szoros értelmében skizofrén volt. millió sztorit lehetne mesélni vallási bigottságáról, mely liberalizmussal, és nemzetellenességgel párosult, arról, hogy aludt napi 15 órákat, hogy rettegett a csótányoktól, vagy egy macskától, és a többi, és a többi.
tavaly azonban már rendszeresen nevetgélt és motyogott magában, ezekből igyekeztem leírni, amennyit csak tudtam, és megértettem. itt van tehát skizo-zoli szövegeinek tárháza, szerintem vannak köztük igazán cuki megnyílvánulások:

nem érdekel, akkor is megmondom
nem használom ki, ő használ ki engem
ez nem igazság
nem szeret, zoli
ez hazugság
ez csalás
zoliiii ááááá
nem mondom meg
ez olyan hülyeség
miért nem láttam?
ez nem ér
figyelj, zoli!
úgyse szeret
fussunk el
mondd meg mit csináljak
na az aztán jó, tényleg jó
de az nagyon durva lesz
kitekerem a nyakadat
nézd meg, mit csináltál
bármit csinálsz, jól csinálod
szeretlek, zoli
vissza, vissza
tudom, hogy miért nem
mondtam, hogy ez lesz
miért nem tudod megmondani?
jajneeeee, tudom, mások is mondták
valami gond van ezzel
csönd!
ne legyél ideges!
na, éhes vagy?
Ne mutogass!
Ezt nézd, ezt nézd!
tudom, hogy gonosz vagy. Te meg olyan buta!


 

igen, este 5-6 körül érjetek ki márton áronba, aztán belecsapunk a lecsóba, aznap szenes is lesz.
részletek a korábbi posztban, itt.
béke, cimbik
 

Az alant elkészített játékban azok a kommunista politikusok találhatók akiknek valamilyen szinten sorsuk összefonódott 56-al:  előtte, közben, utána.

A játék célja: a képek római számait kell a lenti nevekhez társítani: a díjazottak

I. helyen 3 kommersz vodka-t
II. helyen 2 kommersz vodka-t
III. helyen 1  kommersz vodka-t

kapnak a RÁCZ-városi kocsmatúrán.
 

I.
 

II.
 

III.
 

IV.
 

V.
 

VI.
 

VII.
 

VIII.
 

IX.
 

X.
 

XI.
 

XII.
 

XIII:
 

NEVEK:
A: Gerő Ernő
B: Aczél György
C: Dögei Imre
D: Marosán György
E: Révai József
F: Kádár János
G: Hegedűs András
H: Münnich Ferenc
I: Farkas Mihály
J: Péter Gábor
K: Apró Antal
L: Biszku Béla
M: Rákosi Mátyás
 

A fenti képekhez és nevekhez továbbá társítani kell egy-egy tulajdonságot, nevet, idézetet, betöltött politikai posztot.

1.: 1956-1960 földművelésügyi miniszter
2.: "A puha diktatúra legkeményebb ökle"
3.: A legfiatalabban hivatalba lépett magyar miniszterelnök.
4.: Moszkvában nyíltan kiállt a beavatkozásért
5.: Appel Henrik
6.: Czermanek János József
7.: Singer Ernő
8.: "Mától kezdve lövünk"
9.: Klein Antal
10.: Lőwy Hermann
11.: Eisenberger Benjámin
12.: Lederer József
13.: Rosenfeld Mátyás

A helyes leírt megfejtés pl.:
I.-F-7
II.-H-11

és így tovább.

JÓ JÁTÉKOT!

mint bizonyára emlékeztek, korábban írtam már modoros blogra egy cikket modoros msn címmel, így ezen a sikeren felbuzdulva nemrég írtam egy újat, mely a modoros kéregetőket mutatja be. modor tibi azonban válaszra sem méltatott (a büdös disznaja!), így -hogy kárba ne vesszen- ide posztolom, indzsoj:

A csöves, aki igazából nem is csöves
- Jó napot, fiatalember!
- Jó napot!
- Elnézést a zavarásért, hadd mutatkozzam be, Grastyáni Timóteuszné vagyok, és én vagyok a siklósi báró lánya.
- Üdvözlöm.
- És csak azért állítottam meg, mert képzelje el, hogy nagyjából egy órája mindhárom pénztárcámat ellopták!
- Nahát, mik vannak.
- Igen-igen. És csak azért állítottam meg –elég kínos is a szituáció-, mert sürgősen haza kéne jutnom Siklósra a férjemhez, de nincs pénzem buszjegyre.
- Rendben, megnézem mennyi van a pénztárcámban.
- Ó, köszönöm, és higgye el, hogy én sosem szoktam kéregetni, csak az előbb lopták el mindhárom pénztárcámat.
- Persze, persze, megértem.
- Jaj, látom, hogy nem hisz nekem, de tényleg, a siklósi báró lánya vagyok, és sosem szoktam kéregetni!
- Jó-jó, tényleg elhiszem, itt egy kis apró.
- Jaj, köszönöm szépen, és tényleg, ha Siklóson jár, nyugodtan keressen meg, visszaadom a pénzét, Grastyáni Timóteusznét keresse, a siklósi báró lányát!
- Rendben, úgy lesz, viszlát.
- Viszlát, és köszönöm szépen!




A hálálkodó-alázkodó
- Jaj, jónapot, bocsánat, elnézést.
- Jó napot.
- Jaj, elnézést, remélem nem zavarom, bocsánat, hogy csak így megszólítom a nagyságos urat.
- Semmi gond.
- Ó jaj, köszönöm, hogy ilyen rendes velem, mert a többség meg se áll, csak megy tovább, de a doktor úron (tessék? mi vagyok?) látom már, hogy igazán jószívű. Kevés ilyen jó ember van már sajnos.
- Őőő. Köszönöm.
- És csak azért bátorkodtam megállítani -nem is tartom fel sokáig, mert látom, hogy siet-, mert én az utcán élek, és szeretném megkérdezni, hogy nem tudna-e kisegíteni egy pár forinttal, ha nem sértem meg.
- Nem sért meg, egy pillanat.
- Ó jaj, nagyon nagylelkű tetszik lenni az úrfi, hálásan köszönöm, és azt is, hogy egyáltalán meg tetszett állni, és szóba tetszett állni egy ilyen egyszerű hajléktalannal.
- Hát, nem tesz semmit.
- De-de, nekem sokat számít, bocsánat, hogy feltartottam, és köszönöm szépen még egyszer, az Isten áldja meg az ilyen jó embereket!
- Viszlát.

A cigány
- Hé, szevasz, szia.
- Ő, helló.
- Hallod tesó. Sajnáljál már meg egy százassal.
A) verzió
- Dehogy adok
(Két tesó felpattan, pillangókés-csattogtatás)
B) verzió
- Oké, tessék.
- Kösz, bratya.


A szívszorító történetes
- Szia, bocsáss meg, meg tudsz állni egy pillanatra?
- Igen, persze.
- Bocs, hogy csak így megállítalak, csak arról van szó, hogy én egy hajléktalan ember vagyok. Gépészként dolgoztam, csak feleségem kisemmizett a váláskor, aztán az utcára kerültem, és már 7 éve itt élek. A nagyobbik fiam pont veled lehet egyidős.
- Ühüm. Sajnálom.
- Igen, és most már harmadik napja nem ettem semmit, és azt szeretném megkérdezni, hogy nem tudsz-e adni egy pár forintot, csak hogy pár zsemlét vegyek itt a kisboltban.
- De, de egy pillanat. Tessék.
- Hm, csak 100 forint? Láttam ott papírpénzt is.
- Csak zsemlére kell, nem?
- De, de persze! Csak van egy kutyám. Aztán én tudod olyan ember vagyok, hogy ha egy falat ételt kapok, akkor először őt etetem meg, mert mindennél fontosabb számomra. Ő maradt nekem egyedül, tudod. Aztán tegnap született 6 kiskutyája, és nekik is kéne valamit vennem.
- Aha. Ha csak egy naposak, akkor nem szopniuk kéne?
- Jóvan bazmeg, most odaadod azt az ötszázast, vagy nem?
- Nem.
- Akkor csá.
- Cső.

A humorzsák
- Helló, helló szia.
- Jó napot.
- Szevasz, bocs, hogy így megállítalak, csak az az igazság, hogy én az utcán élek, és -őszinte leszek- kurvára jól esne már valami folyékony pulóver, ez ellen a kibebaszott hideg ellen. Meg tudsz dobni egy százassal?
- Aha, pillanat.
- Hú te, köszi.
- Nincs mit.
- Várjál.
- Igen?
- Mondok cserébe egy jó viccet, ha gondolod.
- Persze, halljuk.
- Hát hogy aszonygya. Hogy izé. Miért nincs a vonaton bástya?
- Hm, nem tudom.
- Hát mert a vonat NEM VÁR! Höhöhöhö!
- Hehe. Ja, tényleg jó.
- Hehe. Ja, ja. Na, tényleg köszi, most menj, még utoléred azt a miniszoknyás szöszit, elég szép darab, hehe.
- Okés, viszlát.

 mely európai focicsapat meghatározó alakja a képen látható figura? addig lehet találgatni, amíg legközelebb nem ülök részegen a gép elé (ma éjjel)...a nyertes díja -talán mondani sem kell- egy kommerszvodka...a válaszok mellé indoklást is kérek...

(Dzsutti te nem játszhatsz)

 Reformkori Gasztro Est (10. 26. kedd, Monarchia Gasztro Pub)

Gasztronómia időutazásunk jelen korszaka a reformkor lesz. A Monarchia Gasztro Pubban 18 órától várjuk a hallgatókat, ahol a köszöntő ital után előadást hallhatnak a korszak gasztronómiájához kapcsolódó anekdotákból "Széchenyiék asztalánál..." címmel. Ezután táncbemutató következik csárdással és verbunkossal és élőzenei kísérettel. A menüsor a következő lesz:

előétel: sonkás-sajtos palacsinta
főétel: marhapörkölt bakagombóccal
desszert: indusfánk
ráadás: krampampuli (az "ördög itala").
Részvételi díj BTK-s diákkal 800 Ft, regisztrálni a Szolgáltatói Irodában tudtok (maximális létszám 60 fő).
A Széchenyi Emlékkonferencián részt vevők számára ingyenes! Regisztráció a Vargha Damján Konferenciateremnél.

Kedves Szakosztálytársak és Tisztelt Olvasóközönség!

Eddig pofátlan módon nem tettük közre a Regensburgban töltött két hetünk eseményeit, de most immár ennek is eljött az ideje! A késlekedés miatt elnézést, cask rengeteg volt a “papírmunka, meg a rohangálás”! Szóval, ha nem is napra pontosan, de felvezetném, hogyan zikkaljizálódik itten a német (és természetesen a multikulti miatt, a többi) etnikum!

Október 5-én érkeztünk, ebbe a majd 2000 éves gyönyőrü városba, ahol rögtön szembesülnünk kellett azzal a ténnyel, hogy a németek megpróbálnak minket és ennek megfelelően szervezetünk egységét, megbontani. Ez abban fejeződött ki, hogy Brux kolléga másik Studentenwohnheimba került mint mi Kiflee kollégával. Brux egy teljesen felújított, a Boszorkány kollégiumra emlékesztető, frankó kis helyre került, természetesen szobatárs nélkül, hogy a Mädcheneknek szabad legyen a bejárás! Ezzel szemben Kiflee és én egy többszáz eves Wohnheimba cuccoltunk be a belváros közepén, ahol megjegyzem, nagyobb a szobám, mint otthon! és itt megjegyezném az ellentmondások kiküszöbölése végett, hogy ez egy evangélikus (szakadár, bocs Szasszer) ház. Miután megismerkedtünk lakóhelyeinkkel átruccantunk Bruxhoz és megünnepeltük a megérkezést jófajta Magyar pálinkával! Az este további viszontagságait Brux nem vállalta a nap fáradalmaira hivatkozva, de Keflee és én nyakunkba vettük a várost és még meglátogattunk két Kneipelt, ahol vérge megízleltük a bajor sörök igazi ízét.

 A kissé kóválygós másnap, az egyetem megismerésével és az orientációs napok megkezdésével telt el, ahol megismerkedtünk Csabával, aki szintén Erasmusosként, a Veszprémi Egyetemet képviseli. Ezt az estét viszont már egyikünk sem hagyta kárba veszni és berúgtunk, mint az albán szamár. Igazából a nappalok az elmúlt két hétben azonos forgatókönyv szerint zajlottak: orientációs nap, rohangálás, másnapossággal fűszerezve! a következő estén a németek jó házigazdához méltón szerveztek egy Kneipelbummeln-t, amit kocsmatúraként lehetne lefordítani. ez az este több szempontból is igen hasznosnak bizonyult: egyrészt jobban megismerkedtünk néhány Erasmusossal, akik közül kiemelkedik 6 (két cseh, egy görög és 3 polák), akikkel végigittuk az estét. Külön ki kell emelnem Nelát, aki egy nagyon durva cseh csaj, de róla már Brux említést tett a saját posztjában. Hiába Brux, lehet nem részegen kellett volna a fácsén beszélgetni vele. Másrészt rájöttünk, hogy még otthon is csórók vagyunk, nemhogy Németországban, így a 3-4 eurós sörök igencsak leamortizálják a pénztárcánkat. Később az is kiderült, hogy az este és éjszaka fogalmát nem mindenhol ugyanúgy értelmezik Európában. erre akkor kellett rádöbbennünk, amikor ellátogattunk szombaton az első Erasmusos bulinkra. Mi a Magyar szokásokhoz híven 11 és éjfél között érkeztünk meg a helyre, amikor is alapvetően már hazafelé mentek az emberek. de sebaj, azért nem volt rossz, csak Brux került kellemetlen helyzetbe, amikor egy férfiakhoz vonzódó francia srác egy rohadt buzi csigazabáló rátáncolt! látni kellett volna Brux fejét és reakcióját. olyat taszajtott a gyereken, hogy a fal adta neki a másikat. amúgy nem akarok általánosítani, mert nem voltam még ezekben az országokban, de az olasz és francia cserediákok között meglepően magas a buzik száma. ez a legutóbbi built igazából élvezhetetlenné is tette, mivel úgy riszálták magukat, mint a szűz kurvák. hozzájuk képest a Dénes, egy apáca.

 Oh, még szó sem esett a labdarúgásról. Pont mikor a Magyar válogatott rommá alázta San Marinot, amit sajnos internet hiányában elmilasztottunk, Németország vívott vérre menő Eb selejtezőt Törökországgal. Annyira vártuk a meccset, hogy még egy drága kocsmába is elmentünk, hogy láthassuk, mint mennek egymásnak a kebabosok és a drága zikkaljok. hát meglepetésre ebből nem lett semmi, mi több vérlázító módon sok esetben egymás társaságában izgulták végig, az amúgy sima német győzelemmel végződő meccset.

 hát tényleg kiőltek ebből a nemzetből minden nemzetit!

 Mivel eléggé szószátyár voltam és nem akarom, hogy unalomba fulladjon az olvasás, ezért a folytatást későbbre tartogatom.

legyetek jók Kedves Szakosztálytársak!

és ZIKKÁLJ!!!

úgy tűnik nekem kell magamra vállalnom, hogy megírjam az első "regensburgi bejegyzést". nos, tegnap volt két hete, hogy itt vagyunk, ez számomra - és azt hiszem, hogy a többiek is így vannak ezzel - egyszer két hónapnak, máskor pedig csak két napnak tűnik. egyrészt egy csomó mindent kellett elintéznünk az első két hétben (de bőven maradt még belőle erre a hétre és a későbbiekre is), emiatt reggeltől estig az egyetemen voltunk, másrészt az estéinket sem teázással és römizéssel töltöttük el. tényleg nem akarok szabadkozni, de mivel Ózzal egy közös gépünk van, mióta itt vagyok a szüleimmel is csak kétszer beszéltem...

na de kezdjük a legelején. először is ezúton is nagyon köszönöm Lustának a Görgey Artúrról szóló könyvet, két nap alatt elolvastam és új ismeretekre tettem szert a Tábornok tetteiről. DE. Erre nem gondolhattál, de ludas vagy abban, hogy az otthon töltött utolsó hetet  a csodás német nyelv tanulása helyett stratégiai játékkal töltöttem. a hadjáratok részletes leírása folytán ugyanis újra kedvet kaptam az 1848 nevű játékhoz, mely már eddig is sok túl sok napot vett el az életemből. ráadásul az első hadjáratban a szemét gép vesztesnek hozott ki 1849 decemberének végén (pedig Temesvár maximum három héten belül elesett volna), úgyhogy muszáj voltam még egyet játszani... semmi pánik, a másodikat behúztam...

visszakanyarodva németországhoz: október 4-én hétfőn Óz és én is elutaztunk Bruxnak az osztrák határ közelében fekvő kicsiny falujába, ahonnan másnap hajnalban 5-kor regensburg felé vették az irányt Karcsi bá' kisbuszával. gördülékeny utazás után 11 órakor már a festői szépségű német városban voltunk és beköltöztünk szállásainkra. bizony, jogos a többes szám használata, mert Brux sajna egy másik kollégiumba került, szobatárs nélkül. az ő helyét leginkább a boszihoz tudnám hasonlítani, csak kevesebb ott a magyar. előnye, hogy közel van az egyetemhez, hátránya viszont, hogy messze van tőlünk s egyben a belvárostól is. mi Ózzal a belvárosban kaptunk szállást (Óznak dunára néző szobája van), egy, az evangélikus nőegylet tulajdonában lévő épületben, közvetlen szomszédságunkban van egy evangélikus templom is. kis barátságos kollégium, hátránya, hogy itt is kevés a magyar, valamint hogy éjjel a gyanúnk szerint errefelé gyakorlatozó páncéloshadosztályok miatt (kevésbe valószínű, de lehetséges, hogy árut visznek a nappal teherautók elől lezárt belvárosba) elég sokszor felébredünk édes álmainkból. azonban - hangulatossága mellett - további hatalmas előnye, hogy szinte egy kisebb lakásban élünk (konyha, előtér, fürdőszoba, két szoba); matracokon, hálózsákokban talán tízen is elférnénk benne. tehát jöhettek, GYERTEK bátran REGENSBURGBA, szállás van, és persze olcsó sör is.

folyt. köv.

   Elnézést mindenkitől az eddigi posztatlanságért, igyekszünk mostantól gyakrabban mesélni itteni tevékenységünkről.

  Kezdeném azzal, hogy kiutazásunkat követő második napon megszületett a 9. unokatesóm, aki nyílván azért húzta olyan sokáig világrajövetelét, hogy velem ne találkozhasson, így azért rossz ponttal indul ezen a világon. de azért juppííííí...

  No...szóval ideértünk, beköltöztünk...Kiflee és Óz külön fészekbe került tőlem, busszal egymástól olyan 20 percre lakunk... Ők ketten egy református nőegylet által fenntartott koleszba kerültek, ehhez nem fűznék hozzá semmit... Viszont Óz ablaka a Dunára néz...

Klassz kis hely egyébként...

 Eddigi időnket kitöltötte az ügyintézés (mivel itt is eléggé domináns bürokrácia van, viszont legalább nem impotens), az ivás, a nyelv tanulása, az ivás, a más nemzetek szülötteivel való kommunikáció, az ivás. Pihenni nem is nagyon van időnk, sok a dolog, na...       

  Egyébként a németek egy viszonylag barátságos, de kimért népség (szóval sosem hívnak minket meg piálni), a többi náció közül a csehekkel és lengyelekkel találtuk meg leginkább a közös hangot...

  Ami a nőket illeti, nos ők gyönyörűek...eddig kétszer égtünk be náluk. Nekem egyszer a német és a magyar nyelvek közti különbözőség tett be (sose higgyetek elsőre egy fordítóprogramnak, mert megszívathat...), viszont én legalább nem nyitottam rá szívem hölgyére a mosdóban :) (Óz)

  Mindenképp meg kell említenem egy magyar fiatalembert, aki eddig naprakészségével, humorával egyik legjobb cimboránkká itta fel magát. Csabi Veszprémben tanul, de Szekszárd mellett él, és még nem teljesen zikkájl. Kicsit szégyenlem (nem úgy mint Ózt néha), hogy eddig nem váltottuk meg még a lelkét, de dolgozunk rajta...

  Egyébként marha sok magyarral találkoztunk eddig, jóval többel, mint a budapesti magyarok lélekszáma... Téón is találtunk egy magyar ügyintézőt, szóval beesszük magunkat szépen mindenhova...

  Az egyetem egyébként egy kajak nagy betontömb, kissé lehangoló elsőre, de aztán sokadszorra azért szintén...

  Azt hiszem így elsőre ennyi.. JA...igen...az én koliszobám elé turkáltunk egy régi, de még jó állapotú kanapét. Ezt lefedtem nejlonnal az eső ellen, és három üres sörösüveget (azt is találtuk, nem a mienket) tettem rá nehezéknek...hát bákker két nappal később ellopták...három üres sörösüveget...összesen 18 cent értékben...Ezek szerint itt is vannak Nokedleek...azért ez kissé lelomboz...

és még a végére az egyetem falán található üzenetet szántam

jó hely ez azért na...

ja és az összevágott anyagból létrehozott internetes szöveg a poszthumusz, valamint ugyanígy hívják az elhalt növényi anyagok újrafelhasználásakor keletkező anyagok is...

Friede Kumpan!

Tudom, mostanában kicsit érzelgős vagyok. És polgárpukkasztó! De sok minden dühít! Mindig előadják nekünk, hogy a történelemben nem a jó és a rossz harca zajlik. Igen? Akkor a következő véleményt ajánlom O. Má..-nak! Emberek, akik a hazájukért küzdöttek, hazafiként!

Ezek az emberek ugyanolyan hősök, mint bárki más! Ők ugyanúgy a családjukért küzdöttek. Őket is megkoszorúzza Merkel kancellér? Vagy Schmitt Pál?

  Hétvégén a szezon alkalmából kinn voltam a faiskolában, ahol szocializálódtam a munkásokkal. Egyszerű, de nagyon közvetlen és segítőkész emberek, valamint hatalmas szájkaratésok. DE! Ha az általuk elmondott sztoriknak csak a harmada is igaz...

Közreadom a nekem legjobban tetsző hármat, ezek egészen hihetőek, az utolsó sántít picit.

1. A pörkölt:

Két emberke kiment egy napra/éjszakára a szőlőhegyre "dolgozni". Vittek magukkal egy nyulat, hogy majd megeszik finom pörköltnek vacsorára. Napközben sikerült jót vedelniük, estére már teljesen készen voltak. Elkészítették a kaját, megették a húst, aztán kidőltek. Reggel az egyikőjük kimegy, és látja, hogy a nyuszi ott ugrándozik, sértetlenül. De valamit ettek, tehát... "Gyors" felismerés és...
Cicc, cicc...HOL A MACSKA?? Nos, átlényegült táplálékká,. Így volt (vagy nem) de a magyarok is esznek gatto-t, nem csak a digók. aAvicces az, hogy egyikőjüknek utólag még eszébe is jutott: "Akkor azért hagyta magát olyan könnyen..."

2. gomba:

Hősünk elment gombát szedni, gyűjtött is egy jó kosárra valót. Hazament, megették finom rántottának, mind a tíz ujjukat megnyalták, a kevés maradékot pedig a macskának adták, hadd legyen neki is jó(?) napja. Kb. két óra elteltével látják, hogy szegény cica fetreng, panaszosan nyávog, baja van. Húha, a gomba...irány gyorsan a kórház, gyomormosás a teljes familiának. Kimerülve, nagy bánatosan hazaérnek, majd látják a mcskát, aki köszöni, jól van és...szép rendben megellett....

 3. labda?

Az "elkövetőt" ismerve hiteles, de mégis sántít egy picit.

Hősünk a hajógyári középsuliba járt. Itt kaptak egy MTK-s ex-focista tesitanárt, aki minden tornaórán futtatta őket, amíg ő maga csak dekázott, kapura rúgdalt stb. A nemes zsarnokölők bosszúra esködtek fel...
Fogtak egy nagy vasgolyót, amire a hajókötelet szokták kidobni, majd egy festő haverjük focilabda mintára festette. Tesióra elején becipeték gyorsan a terembe, majd leállították a hetesre.
-Na, rúgjon egy ficakot, hergelték a tanárt. (az egész valahonnan ismerős, ex-focista TESItanár, hergelés)
-AAAA, akko' kiszakad a háló! - replikázott a tanár
És rúgott, minek következében sikerült az összes lábujját eltörnie, hősünk pedig igazgatói intővel lett "gazdagabb"

Nem semmi....mivel a héten még megyek, további agyrémek/humoros és tanulágos történetek várhatók igény szerint.

no, mivel a regensburgi leányvállalatunk még mindig nem jelentkezett egy tisztességes poszttal, így kénytelen vagyok magamra vállalni, hogy tudósítsak róluk, hogy is telt az első hét. ahogy én elképzelem.

Óz
no kedvres szakosztálytfgaok!!! előrere elnézáést kérek a helyesírási hibvákért, meg melléütésekért, csak az a baj hogy még kicsiut be vagyoko baszv a.shzóavl ami a legfontonsabb, és egy kicsit várgrató volt: elfgogytott az ösztöündfíjam, és most nem at, hogy 5 euróm nibcsen, 0 euróm  sincsen!!!!!!!4 poresze most is egyedül kelllt iszok koliban , meret mindánka más PInA!!!! amúőgy regensburg szép, ráaddásul SZÉJKESFEHÉRVÁRTHOZ hasonéüan szikntén főváros vollt, mégpedig a keleti fran k birodalomé 843tól kezdv e, de ezt biztgos ti is tudjátok, álltalános műveltsélg. amúgy tegnao kicsitg össztevert pőár török, mer azt mondtan, hogy monhamaed egy pedofil disznó volt, de már gyógyuégatok. na nost meg megyek, merft lakikm itt koliban egy izrraelio srácv ésd meg a,katom mondani neku, hogy megölte atz istenün ket! pusi mindenkinek, küldjketek cigit!!!

Brux
béke, cmibik! én is leírom, mik az első benyomásaim a városról, országról. először is azt hinné az ember, hogy németországban mindenki májer (májer? jó hogy nem róka!) fociban. de jelentem ez hülyeség. már egy hete trükközgetek regensburg főterén, és még egy sráccal se találkoztam, aki jobb lett volna nálam. király vagyok. a szobatársam elég kis csíra, (persze, hogy kis csíra, mert ha nagy lenne, növény lenne, háhhá) bogdan liviunak hívják. egy darabig nagyon pattogott, de miután kitéptem a falból a biciklitartóját, kicsit visszavett az arcból. szerintem már beletörődött, hogy én vagyok az igazi férfi kettőnk közül. no majd még jelentkezem, legyetek jók, én most visszabújok az ágyba, mert vár ott rám egy német szépség. húzok egy papírzacskót (tacskót?) a fejére, és megmutatom neki, milyen a szerb magyar virtus. ja, ha ózról vagy kifleeről tudtok valamit, akkor írjátok meg. béke!

Kiflee
üdv a kollegáknak! először is azzal kezdeném, hogy akik aggódtak értem -sőt, élcelődtek is-, hogy majd nem találom fel magam, azok alaposan tévedtek. ugyanis kijelenthető: percek kérdése, és visszajutok németországba. ja igen, ugyanis előtte volt egy kis malőr. úgy egy hete kicsit eltévedtem, ezért úgy gondoltam, inkább stoppolok. fel is vett egy autós, akivel próbáltam beszélgetni. mondtam neki, hogy 41-ben japánnak a szovjeteket, és nem az usát kellett volna megtámadni, de ebből úgy értette, hogy én amerikába akarok eljutni. átadott egy ukrán haverjának, aki elvette minden pénzemet, és a következő 4 napot egy sertés-szállító hajó raktárában töltöttem. de sajna bostonban lekapcsoltak a bevándorlásügyiek, akik mexikóinak néztek, ezért átlöktek a határon. ott egy drogbáró vett magához, majd eladott egy másiknak. aki szerette volna, hogy az ágyasa legyek ( a marha!). de szerencsére összefutottam egy gyergyói sráccal, akivel tavaly együtt söröztem szekszárdon, és aki azóta maffiózó lett. ő pedig szerzett nekem pénzt, repülőjegyet tök új mobilt (arról netezek jelenleg is) , és cserébe csak annyit kért, vigyek el egy csomó lisztet egy haverjának berlinbe. nemtom, miért olyan fontos ez. hát, lassan leszállunk, zárom is soraimat, addig is dolgozzatok hélóták!
 

Kedves Szakosztálytársak!

Arra gondoltam, mivel már több helyről kaptunk kéréseket, arra vonatkozóan, hogy írjuk meg, hogy mi a halál fasza van velünk, ezért érdemes lenne egy sorozattal jelentkezni, olyan jófej-féreg blog módjára. Mivel én nem tudok és nem is akarok blogot indítani, ezért úgy gondoltam az R’n’R szakosztály blogja megfelel arra a célra, hogy napi szinten leírjuk, hogy is mennek a dolgok Zikkáljföldön! Ezt ismeri mindenki, akit érdeklünk, akit meg nem, az úgyis mindegy! Szóval várjuk a kommenteket, hogy nektek is megfelel-e ez a megoldás! Bár ezt nem beszéltem meg Bruxszal és Kifleevel, meg még egy kicsit félrészeg is vagyok, remélem ők is belemennek a dologba!

Ja és jön majd a Fehérvár poszt is!

 Addig is Zikkálj!

 ezt most találtam...Viking...hogy is van ez a liberális dolog Nokedleevel szemben?

Talán még emlékszünk a Kétfarkú Kutyapárt erzsébetvárosi vezéralakjára, Dr. Mogácsra.

Ezt a gyöngyszemet Droid találta (milyen meglepő).

Sok hozzáfűznivalóm nincs...

mai posztom igazából jamal-poszt, ugyanis ő írta még nagyon-nagyon régen. olyan időkben, mikor a szakosztály még meg sem alakult, és a tagok még csak nem is ismerték egymást, csak én meg jamal. 2006 nyarát írtuk, és hosszú évek mobiltelefon-gyűlölete után én is megkaptam az első telómat, mire a nigger (aki szintén sokáig harcolt a "bunkofon" ellen) írt egy ímélt, ami kábé novellának is beillik. ma véletlenül rátaláltam, így posztolom is:

Requiem

Egy sötét napon történt...

3 évvel azután, hogy az optimisa és a pesszimista legyőzték az ősellenség első generációját, újra beköszöntött a sötétség. A földet koromfekete felhők lepték be, és szakadatlan áradással zuhogott a mindent elmosó vérzivatar. Emberek nem léteztek immár, pusztán a Gonoszt kiszolgáló ostoba lények. Nem volt senki az optimistával. Igen, az örök harcban még a pesszimista is elesett. A sötötség fejedelme álmában csapott le rá, mikor nem volt felkészülve, egyetlen ütéssel hatalmába kerítette a lelkét, és ezzel a fény szigete a világban egyetlen emberre szűkült immár: az optimistára.

De őn nem adta fel.

Mikor már mindent elborított a fojtogató gonosz, ő, öregen és betegen, felkészült a harcra. Magára öltötte erős vértezetét, kezébe vette legerősebb fegyvereit és elindult felkeresni az Ősellenséget, hogy véget vessen az évszázados háborúnak, és eldöntse a fény-sötétség harcát. Hónapokon át bolyongva, állandó összecsapások mellett jutott el a Sötétség Fejedelméhez. 
De ő, félelemetesebb  volt, mint valaha...
Ott tornyosult 120 grammjával és elképesztően színes kijelzőjével, a legyőzhetetlen akadály.
 - Hát eljöttél, újra találkozunk? - szólt a Sátán
 - Most bosszút állok a barátomon és véget vetek az uralmadnak! - válaszolt az optimista
 - Bruhahaha....
 - ÁÁÁÁÁÁÁÁ 
Ezzel a hatalmas csatakiáltással vetette magát az utolsó nagy hős a küzdelembe. Három hatalmas csapást mért ellenfelére Jégcsákányával, de az meg se rezzent. Csak állt ott, gúnyosan mosolyogva, majd egy visszaverhetetlen rádiónyalábbal viszonozta a támadást. Hősünk összeroppant a csapás elképesztő ereje alatt. Felperzselődött a bőre, kis híján beszakadt a mellkasa. 
Ez a küzdelem már nem volt egyenlő esélyű...
Egy idős, elgyengült, párját vesztett harcos egyedül szállt szembe a Világ Urával. És nem győzhetett.
 - Csatlakozz, akkor megkímélem az életed!
 - Sohaaa!!!!!
De amint kiejtette ezeket a szavakat, újabb óriási erejű rádiónyaláb terítette földre, testének nagy részét megtörve, arca immár felismerhetetlen,  égett masszává torzult. 
 - Ha magadtól nem, hát majd én elveszem ami jár. Már nagyon régen várok erre a percre, csak szálka voltál a szememben, te kis féreg!!! - üvöltötte a Nokia x666
De nem számolt az optimista utolsó erejével. Összegyűjtött minden megmaradt fényt a világban, Jégcsákánya hirtelen vakítóan felizzott, és a haldokló Hős minden erejével belevágta fegyverét ellenfele kijelzőjébe.
A Sátán üvölltése jéghideg hullámként söpört végig az univerzumon.
 - Hiába, akkor is enyém lesz a lelked!!! - ordította - Majd hatalmas kaszájával kettévágta az optimistát, és elszívta a lelkét...

Éles, süvöltő szél hallatszott, egy sátáni kacaj tán, nem tudni... de az biztos, hogy a világ immár fekete trónján ott ült megingathatatlanul a Gonosz....

Békésen sétáltam hazafelé egyik órámról a Rókus utcából, a nap szépen sütött, a madarak zölden csiripeltek, boldog voltam. Ekkor azonban összedőlt bennem egy világ. Mit kellett látnom? Noked-Lee hajt el mellettem az úttesten...... biciklivel..... Namármost én vele előtte taliztam a rókusban, neki is órája volt. Tehát? Noked-Lee biciklivel jár suliba.

Ugye mindennyian tudjuk, kik járnak kerékpárral egyetemre! Noked-Lee, maga lmp-s! (hogy a klasszikus Kende Péter féle mondatot kicsit átvariáljam)

Tisztázd magad!