Kedves Barátaim!

Újabb best of poszt következik, melyben feleleveníteném röviden azokat a helységeket,melyeket hosszú, 4 éves fennállásunk alatt legalább egyszer meglátogattunk, majd berúgtunk, végül jó emlékekkel távoztunk. Ezt követően pedig újabb utazásokra invitálok mindenkit.

1, Pécs, Baranya, Magyarország

Nem kell magyarázni, az RnR Szakosztály fővárosa, szülővárosa, szakrális központja, még akkor is, ha Óz utálja, mint a szart.

2. Vonyarcvashegy, Magyarország (de zala)

Köszi Dzsutti!

3. Székesfehérvár --> Siófok, Magyarország

Zikkájl!

4. Budapest, Budapest

Viking, káposztás bab, Jack Daniel's és a magyar válogatott fővárosa. Másért nem, de ezekért nagyon szeretjük.

5. Szombathely, Balogunyom, Szekszárd, Mözs, Magyarország

Ha minden igaz ezeken a településeken is mindenki berúgott már legalább egyszer, ha nem, érdemes pótolni. 

Ennyit a Csonkaországról, most jöjjenek az elszakított részek és az izgalmasabb helyek:

6. Búcs, Komárom, komáromi járás, Felvidék

Sokan, több kurzusban jártunk már az említett helyeken, nagyon szeretjük a Felvidéket, és bátran állíthatom: Marosvásárhely és Pécs mellett tahóságunkkal valószínűleg itt vívtuk ki a legerősebb antipátiát magunkkal szemben.

7. Marosvásárhely, Erdély

Ezt nem lehet elmesélni, ott kellett lenni és magadba szívni annak az augusztus végi hétnek minden kvintesszenciáját.

8. Regensburg, Harmadik Birodalom

,,Látod Weisz, ezen a szinten nem lakik senki, nyugodtan be is rugdoshatom az ajtókat!''

9. Újvidék és Szabadka, Délvidék, illetve Maribor, Szlovénia

Azt, hogy ezekre a helyekre eljutottunk, pontosan 5-en a Szakosztályból, köszönjük meg Hunornak!

10, Prága, Bécs, Kamuországok

Előbbiben már többen tahóskodtak, remélem mi is hamarosan eljutunk.

Meghívás!
Látható, hogy már sok helyre eljutottunk 2008 őszi megalakulásunk óta. Valahol visszajáró vendégek vagyunk, valahol csak egyszer gázoztunk, de ott voltunk.

Ezt a kört tovább bővítendő teszem fel a kérdést: hova mehetnénk még?

Az elkövetkezendő években célpontunk lehet: Erdély újra, immár kibővülve, Zágráb, Kárpátalja, Badacsony, Prága és végül, de nem utolsósorban a híresen rasszista, fehér, fajvédő Börmingem, elsődleges turisztikai látványosságával, Droid 1,5x2 méteres szobájával!

Kalandra fel!

UPDATE

Na, beraktam Balogunyomot, a trehányságért elnézést. Kifli: Kolozsváron igazából nem rúgtunk úgy be és nem is szálltunk meg, csak körbenéztünk, ezért ez most kimarad. Pótoljuk!

Komló, Magyarország, de nem az ország-szíve-aranya

Bebasztunk a Komló-Szekszárd alatt, ittunk Mélykomlóban és a Rucska bekapta a saját öklét, a részeg Droid miatt telefonos segítséget kértünk Lustától, aki azt javasolta: itassátok tovább.

"Én, aki valamikor tagja és aktív építője voltam a nemzeti radikális oldalnak, akkor értettem meg, milyen borzalmas, ha valakit származása miatt kirekesztenek, amikor saját zsidó származásomról értesültem, és értesült környezetem. Bűntudattal gondolok azokra - a nem is annyira régmúlt időkre - amikor magam is hasonló kijelentéseket tettem. Szüleink, nagyszüleink nemzedékének és gyermekeink jövőjének tartozunk annyival, hogy zsidó és nem-zsidó magyarokként ne engedjük terjeszkedni a pusztító gyűlöletet"

Szegedi Zsanád

Nem bolondultam meg. Nem fogom összehasonlítani szegedi és borosjenői gróf Tisza Istvánt Orbán Viktorral.

Mindössze arra szeretnék egy kiragadott példával rámutatni, hogy az ellenzéki sajtó nagyjából 100 éve (egészen pontosan 1918-ban) is hasonló módszerekkel és eszköztárral támadta a kormányt, mint ma. Akkoriban a kor egyik legtekintélyesebb és legkarakteresebb államférfija Tisza István volt, a mai korban pedig kétségtelenül ilyennek tekinthető a jelenlegi miniszterelnök. Tisza hasonlóan megosztó személyiség volt mint Orbán: vagy szerették, vagy utálták az emberek, de közömbösek nem maradtak iránta. Meghatározó volta és erős személyisége miatt nem kellett a pártját vagy a kormányt támadni, elég volt őt magát. Ez ismerős ugye, ma is mindenről a ZORBÁN tehet. Több analógiát nem szeretnék vonni, lássuk inkább a Komáromi Hírlap 1918-as lapszámait!

Csak röviden az újságról. Komáromi kiadású hetilap, mely már önmeghatározásából (A Komárom Városi Függetlenségi Kör hivatalos lapja) adódóan is ellenzéki, 48-as beállítottságú, s amely nyíltan kiáll a magyar nemzeti érdekekért és később majd föllép a kommunizmus ellen is. Természetesen főként helyi ügyekkel foglalkozik, de - elsősorban a vezércikkben -  sokszor bemutatja és kommentálja az országos eseményeket is. E cikkeket olvasva válik egyértelművé, hogy a cikkírók ellenzéki retorikája a kormányon kívül Wekerle Sándor miniszterelnököt, de legfőképpen Tisza Istvánt támadja. Tisza ugyanis a fő mumus, ő a dualista rendszer megtestesítője, minden rossz és a magyar nemzet balszerencséjének okozója. Van itt minden: Tisza és csatlósai, Tisza-rendszer, egyedül és csakis Tisza a hibás, Tisza és a trónbeszéd, csakis miatta hiúsult meg; illetve igencsak kreatív hasonlatok, képek és szimbólumok.

Az idézetekhez tudásbeli hiányosságaim, valamint az érdektelen magyarázástól való ódzkodásom miatt nem fűzök hozzá semmit, álljanak itt pőrén az Olvasó értelemtől csillogó szemének tüzében. (A részleteket szó szerint, de a mai helyesírás szabályainak megfelelően közlöm.)

*

"Mint a homoksivatagon átutazó karaván körül settenkedő hiéna, vagy a harcterek tájékán ólálkodó hullafosztogató, úgy áll lesben a bel- és külpolitikai harcoktól viharzó magyar politikai élet küzdelmeinek hátterében Tisza úr, a legnagyobb hazafi." (1918/2. szám, 1. old.)

"Régen volt biz´ az, lehet már úgy háromfertály esztendeje is. Akkor még bűn volt a Tiszák és Tisza-félék szemében a béke emlegetése is... " (1918/4. szám, 5 old.)

"Nos hát jöjjünk már egyszer tisztába azzal, hogy gróf Tisza és csatlósai hogy értelmezik a parlamenti színvonalat?"(1918/8. szám, 1. old.)

"Ezért szerintünk csak gróf Tiszának és kétségbeesett pretoriánus hadának tesz értékes politikai szolgálatot, aki a nemzeti közvéleményben már kiforrott választójogi javaslat elleni aknamunkának - habár öntudatlanul is - részévé válik." (1918/11. szám, 2. old.)

"Ha az előjelek nem csalnak, úgy egy hatalmas lépéssel ismét közelebb jutottunk a nagy leszámoláshoz. Talán felesleges is mondanunk, hogy a nagy leszámolás alatt annak a korrupt politikai rendszernek a gyökeres kiirtását értjük, amely Magyarországot a politikai és erkölcsi csőd szélére juttattta s amely a Tisza-család nevéhez fűződik." (1918/15. szám, 1. old.)

"A geszti Nagyúr mégsem jutott annyira, hogy trónbeszédet tartson, ahol tudvalevőleg a szónoké az utolsó szó, ámde mégis kiravaszkodta a módját, miként lehet elejét venni annak, hogy az esetleges ellenvélemény kifejezésre juthasson." (1918/23. szám, 1. old.)

"Elvégeztetett. Hiába akarta a király, hiába akarták a nemzet legjobbjai, hiába akarja a dolgozó s a lövészárkokban szenvedő magyar nép, a választójog megfeneklett egyetlen embernek, gróf Tisza Istvánnak az akaratán." (1918/28. szám, 1. old.)

"Heteken keresztül egyébről sem írtak és beszéltek a munkapárti sajtóban, mint gróf Tisza készülő interpellációjáról a közélelmezési miniszterhez. Itt-ott talán még templomi szókékekről is hirdették a világra szóló szenzációt." (1918/32. szám, 1. old.)

"Tisza úr megint őrjöng." (1918/34. szám, 1. old.)

"Nem férhet kétség ahhoz, hogy ha Tisza az alkotmány teljes felrúgásával nem vállalkozik ezen törvények erőszakos megalkotására, a jelenlegi világháború elmarad. Legalábbis a mi részünkről." (1918/43. szám, 3. old.)

"Ennek így kellett lennie! A népbosszú első áldozatának, gróf Tisza Istvánnak a szavai ezek. - Igen. Ennek így kellett lennie!  - Mi azonban nem csak a szerencsétlen ember sorsára vonatkozólag mondjuk és értjük ezeket, hanem mindarra, amik a legutóbbi néhány nap alatt történtek." (1918/44. szám, 3. old.)

*

Bizony, úgy tűnik valami nem változik. Egyébként ebből az is látszik, hogy a mai tollfirkászok nagy része nem haladta meg a száz évvel ezelőtti elődeit sem színvonalban, sem ötletességben.

Akinek pedig nem tetszett a cikk, azt vigye el az Orbán!

A Vikings úgy néz ki nem fog bekerülni a rájátszásba idén sem.

Lassan egy hete tartózkodok Szent Vencel, Husz János és Reinhard Heydrich városában, a száztornyú Prágában. Egyelőre jóakaróimnál (barát, rokon) folytatok elég nomád életmódot, de azért egészen jól elvagyok. De kezdjük a legelején!

Csütörtökön, bár sokan vártak rám (legalábbis azt mondták), nem postakocsival, hanem vonattal érkeztem, mégpedig a Moravia és a Vindobona nevű EC-kel. Az út Párkány és Prága között mindössze öt és fél órát vesz igénybe. A jegy ára viszont elég borsos, mert a szlovák vasútnál nem adnak semmilyen kedvezményt a nemzetközi diákigazolványra. Szerencsére úgyse akarok túl sokszor hazautazni, másrészt valószínűleg most vonatoztam utoljára. Kiderült ugyanis, hogy elég sok felvidéki magyar jár ide autóval, akik általában önkéntes jelentkezőkkel töltik föl autójukat haza- ill. visszautazáskor.

Általánosságban azt lehet mondani, hogy jól szervezett itt a magyar közösség. Az Ady Endre Diákkör levelezőlistáján nem csak az egyetemisták, hanem akár negyvenéves emberek is rajta vannak. Van Prágában magyar néptánc, magyar filmvetítés a Magyar Intézetnél, magyar sörözések. A magyarok 95%-a persze felvidéki magyar itt. A társasággal kapcsolatban nincs okom panaszra. Itt van ugye Lusta, akivel az elmúlt hétvége csak a kezdet volt, de van itt volt gimis osztálytárs, falubeli és rokon is. Örvendetesen intellektuális a társaság. Be is dobtak rögtön az elején a mélyvízbe, az első három napom közül három éjszakázásba fulladt.

A szórakozási/kikapcsolódási lehetőségek kiválóak. Se szeri, se száma a kocsmáknak (csehül hospoda a kocsma), amelyekben több tucatnyi sörfajta közül van mód választani. Az itteniek elmondása szerint mostanában nő a kereslet a kisebb sörfőzdék termékei iránt. Érdekes számomra, hogy Prágában szinte minden köpködőben lehet kaját is kapni. A legtipikusabb cseh sörkorcsolya az utopenec (virsli savanyúsággal és kenyérrel) és a nakladaný hermelín (pácolt camamber sajt hagymával, ecettel és persze kenyérrel). Mindenesetre szeretnék összegyűjteni egy szép söröskorsó-készletet Prágában (is). Nekem nagyon tetszenek a kávézók is. Ezekben lehet olvasgatni, sakkozni, kártyázni, eléggé hangulatosak. Számomra külön öröm, hogy itt szinte minden kocsmában, étteremben és kávézóban lehet dohányozni. Kíváncsi vagyok, hogy mikor fogják lefejezni ezt a mostani prágai kávéházi/kocsmai kultúrát a dohányzás betiltásával. Tudni kell még - ez saját tapasztalat - hogy pl. a Vencel-téren éjjel angolul kínálják a turistának látszó egyéneknek a prostikat. Gondolom azért csak angolul, mert a csehek úgyis tudják, hogy hol kell keresni,

Maga a város egyébként szép, tele van történelmi épületekkel. Annak én kifejezetten örülök, hogy csak fele akkora mint Budapest, emiatt ugyanis egy kicsit barátságosabb. A közlekedés eddigi tapasztalataim alapján elég jól meg van oldva. Itt is 3 metróvonal van, ezek viszont több ponton is metszik egymást, ami elősegíti a gördülékeny közlekedést. Megemlítendő viszont, hogy szerintem nagyon sok a hajléktalan, megtalálhatók mindenhol. A vonat beérkezése után a főpályaudvar előtt 2 perc alatt két csöves tarhált le cigivel, a második ráadásul kassai volt, és kiváló magyarsággal ismételte meg a mondatot magyarul, amikor elmondtam, hogy nem adok cigit, mert épp előbb a kollégájának már adtam egyet. Miután magyarul kérte, kapott azért persze.

A prágaiak kedvesek, általában segítőkészek. A legendás cseh humort, könnyedséget viszont még nem nagyon volt alkalmam megtapasztalni, illetve pár ember alapján nem szeretném ezt a tételt bizonyítottnak tekinteni.

Köztudott ugye, hogy a második világháborút megelőző mozgósítás a csehek szerint egy jelentős történelmi esemény volt (most tekintsünk el a posztmodern értelmezéstől és mondjuk ki: nem volt az). Nagyon büszkék a német megszállók elleni harc(?) áldozataira, ilyen emberek emléktábláival tele van a város (meg szerelemmel is.) Már első nap megcsodálhattam a Cseh Rádió épületének falán lévő kiírást, mely szerint ebből az épületből sugározták 1945. május 5-én a felkelésre fölszólító jelet. 6 év után, 3 nappal a Reich totális bukása előtt azért csak összeszedték magukat a derék csehek. Győztes állam lettek...

Majd még írok, egyelőre ennyi jutott eszembe.

Kicsit előre gondolkodva egy kis játékot ajánlanék a Délvidékre készülő brigádnak. Tekintve, hogy van pár faszság, amik szinte rendszeresen megismétlődnek a közös összejövetelek alkalmával, összeállítottam egy kis bingót. 
A játék szabályai egyszerűek: (ha van hozzá kedv) mindenki kinyomtat egy példányt az alábbi képről még az indulás alatt. Majd a kirándulás alatt megjelöli azokat az eseményeket, melyeknek szemtanúja, cselekvője, esetenként elszenvedője volt. Akinek először jön össze 5 egymás melletti mező függőlegesen, vízszintesen, vagy átlósan, az a győztes, nyereménye pedig egy nagy büdös lófasz. Kosztolányi mezője amolyan joker-mező.
Szabadkánál ha megállok, nevessetek magyar lányok!

Gordon sietve lépdelt az apró talponálló felé. Porzott már a veséje, így első dolga volt, hogy a pultnál egy betyár-barackot is kért a nagyfröccse mellé, csak utána kezdte keresni tekintetével barátait. Nem volt nehéz kiszúrni őket, Fecó és Atis már partizánra itták magukat, harsányan zengett, hogy "Tör előre a hadsereg". Gordon számára egy pillanat alatt nyilvánvalóvá vált, hogy sürgősen le kell még vernie pár felest, ha utol akarja érni ezt a két részeg tahót.
Ennek ellenére őszinte örömmel lépett barátaihoz, akik az ittas ember lelkesedésével fogadták.
- Gordooooooooon! Ma este nem lesz kordon, hehe! -üdvözölte Atis.
- Mit ebédeltél ma, csak nem Gordon bleu-t? -replikázott Fecó.
- Hát az ebédem tuti jobb volt, mint a tiéd, te éhségsztrájkoló! -vágott vissza Gordi.
- Na ja, szerencsére a voda ízű szeszesital nincs a listán! -nevetgélt a demokrácia őre, majd lehúzott egy kupicával, és nagyot fintorgott.
- No, és megvan már, kinek a faszát szopogathatjuk két év múlva, lányok? -veregette meg barátai vállát Gordon, majd nagyot kortyolt nagyfröccsébe.
- Á, ez az ájtatos manó nem akar félreállni -mondta Atis, majd játékos tockost kevert le cimborájának.
- Na, először is, neked kuss a neved, bikicsunáj, -ezen elheherészett magában egy darabig- másrészt meg én már nyertem választást, szóval neked kéne sűrű nyelvcsapásokkal szárazra nyalnod a seggemet, hogy csurrantsak neked valami pozíciót, értem?
- Na meg a faszom! Épp elég segget ny......
- Hé, hé, hé! Srácok! Baszki, én nem ezért jöttem! -vágott közbe Gordon- A kislányos játékaitokat intézzétek el egymás közt, nekem ma az a célom, hogy alaposan szétcsapjam magam, világos?
- Jó, jó, igazad van- helyeseltek barátai.
- Különben sem akkora dolog ez a miniszterelnökösdi. -mondta, majd lehúzott egy fél sört, amit valaki a szomszéd asztalon felejtett- Fogadok, még nekem is menne.
- Höhö, na persze. -kacarászott Fecó, akinek tekintete percről percre zavarosabb lett.
- Komolyan!
- Szivatsz.
- Lófaszt, ha mondom.
- Mér, mit adnál elő?
- Mittudomén. Valami hülyeséget. Hogy jogállam, köztársaság, vágod.
- Már, bocs, de ezt a vonalat mi visszük a Ferivel, és eddig nem nagyon jött be. -ért oda a mondat végére Atis egy kör búvárral.
- Jó, hát akkor még megfejelem valamivel. Hogy izé, hogy őőő... Várjá-várjá! Megvan! Izé, na, hogy én ilyen független csóka lennék! Tudod, civilek, összefogás, faszomtudja, vágod.
- Bazmeg Gordon, de te kő szoci vagy! -hahotázott fel Feri, akinek szemmel láthatóan már a bárszéken való ülés is komoly erőfeszítésébe került.
- Jó, de párttag az nem vagyok! És akkor mehetne ez a független szakértő blabla.
- Ez sima bukta. Miniszterelnök voltál, baszod, meg nekem voltál miniszterem, te kis csíra, ha nem rémlene.
- Nem emlékeznek már arra.
- Nincs az az Isten, hogy működjön.
- Szerintem meg simán.
- Gordon, ha ezt összehozod, én fizetek neked tíz..., nem is, fizetek neked egy tálca sört bazmeg! -vigyorgott az új ötleten Atis.
- Egy próbát megér! -kapott az ötleten Gordon, és vett egy nagy levegőt a búvár előtt, amit pár másodperc alatt eltüntetett- Na, ne röhögjetek, most hívom, kussba legyetek már! -mondta, de ő is alig bírta elfojtani nevetését. A telefon kicsöngött, majd egy álmos hang szólt bele. Gordon próbált nem figyelni a mellette saját hányásával küszködő Fecóra, és olyan nyugodt hangon szólt bele a készülékbe, amennyire csak tőle tellett:
- Halló, Peti? Szevasz, Gordon vagyok. Tudod, a Bajnai.

Kedves Zenekedvelők!

Úgy érzem eljött az ideje, hogy mérleget vonjunk az elmúlt 6 év zenéiből, és elkészítsük az RnR Szakosztály zenei best of-ját. Összeírtam, ami elsőre eszembe jutott, sok szép nóta, véleményem szerint megérné készíteni egy mp3 list-et belőle, hogy ha lesz esetleg pl. Vonyarc vagy Vásárhelyre autózás, legyen mit hallgatni és egy kupacban legyenek a kollektív kedvenceink. Igyekeztem örök Szenes-slágert, rokkot, irredenta és náczi zenét is felvenni a listára. Remélem és elvárom, hogy mindenki ad hozzá még legalább 1 nótát, amit kifelejtettem.

Annyit kérnék csak, hogy lehetőleg 1 előadótól 1 sláger szerepeljen, ez alól természetesen az olyan kultikus művészek, mint Paksi Endre, Kalapács József, vagy a Harmadik Birodalom kivételt képeznek!

Ecce Musica:

1. Liquido: Narcotic
2. Das Reich: The March of the Waffen SS
3. Arsenium: Rumadai
4. Rózsaszín Pitbull: Ne haggyá má el mán (a szám egy tönkrement kapcsolatról szól)
5. Ossian: Acélszív
6. Caesars: Jerk it out with Lyrics
7. Kaukázus: Szalay Éva
8. Egészséges Fejbőr: Csiba te liba
9. MTV: Nálunk a labda (Gundel Takács Gáborral)
10. Das Reich: Panzerlied
11. Hammerfall: Renegade
12. Pokolgép: Metál az ész
13. Cselényi József: Lesz, lesz, lesz
14. Rednex: Cotton Eye Joe
15. Burzsoá Nyugdíjasok: Hajtóvadászat öregekre, Bunkó Pestiek
16. Magna Cum Laude: Pálinkadal
17. Ossian: Pokolnál hangosabb
18. Magyar Nemzeti Szocialista Párt, Nyilaskeresztes Párt, Hungarista Mozgalom, kinek hogy tetszik: Ébredj magyar!
19. Haladás: Béla király
20. Oceana: Endless summer
21. Magyar Királyi Honvédség: Föl föl vitézek!
22. Paksi Endre: Reparaturgyán, Márhívó
23. Egészséges fejbőr: Skinhead vaddisznó
24. Belga: Nemzeti hiphop
25. Kispál és a Borz: Ha az életben
26. Náczivadász Electronic Orchestral - The Numbers
27. The mammas and the pappas: Californian dreamin'
28. Haladás: SÖTÉT zala !!!
29. Tankcsapda: Fiúk ölébe a lányok
30. Kárpátia: Menetel a század & Szél viszi messze (egyben!)
31. Korpiklaani: Vodka
32. Egészséges Fejbőr: Fehér karácsony
32. Quimbi: Ajjajaj
33. Dead or Alive: You spin me round (like a record)
34. Kiss: I was made for loving you
35. 30y: Bogozd ki
36. Romantikus Erőszak: Lesz még Erdély
37. Goethe: Deutschland über alles
38. Omen: Fagyott világ
39. Vad fruttik: Nekem senkim sincsen
40. Vádló Bitófák: Swastika
41. Alice Cooper: Poison
42. Chumbawamba: Tubthumping (i get knocked down)
43. Divizio 88: Lesz lesz lesz
44. Shakira: Waka waka (this time for Afrika)
45. Pokolgép: Gépinduló
46. Hammerfall: Last man standing
47. Hunnia: Erdély induló
48. Egészséges Fejbőr: Esküszünk


Bónusz. Fefina: Orbán Viktor katonája vagyok
Sajnos ez nincs fönt youtubon, de biz mindenki tudja a szövegét.


Gondolkozzatok akkor zenéken,
de addig is dolgozzatok és harcoljatok a viszálykeltés, a kamatszedés és a mohó kapzsiság démonjai ellen, Európa, Magyarország és fehér civilizációnk megmaradásáért!
JF

Ennek az új(fent beteg) posztnak a gyökere G. Lajos legénybúcsújában keresendő. 
Ott mondta el az azóta büszke férjjé vált férfiú, hogy nagymamája ugyan sokszor már őt sem ismeri fel, de egy vers/dal/mondóka -részlet kitörölhetetlen az emlékezetéből, amit így gyakran mondogat.
A szöveg így hangzik:
"Éljen a Szálasi, meg a Hitler, 
üssük a zsidókat bikacsökkel!"
Ezután sokat röhögtünk ezen a "bunkócska" mondókán, de a szikrát természetesen az alkohol szolgáltatta. Félszigeten ugyanis (életem legnehezebb berúgása közben) felmerült a kérdés: hogy nézne ki ennek az elemzése, ha Mohácsy Károly egy hungarista szemléletű irodalomkönyvet írt volna?
Az akkor megírt verzión kicsit módosítottam, de a lényeg változatlan maradt. Megpróbáltuk megválaszolni az imént feltett kérdést:

"Az 1944-ben íródott szerzemény a kommunista rémuralom előtti magyar költészet egyik utolsó remeke. Az ismeretlen szerző a magyarság két megmentőjét élteti, majd a virtuóz páros (a-a) rímeléssel játszva a zsidóságot vádolja az elmúlt 1000 év balsorsáért. A mű kidolgozottságára jellemző, hogy verselése szimultán: a kétütemű tizenegyes sorok a magyar népdalok ősiségét emelik be a versbe, a lendületes daktilusok lüktetését pedig a sorvégi komor trocheusok törik meg, melyek szinte megidézik a bikacsök gyors, erőteljes csapását. Nem véletlen a bikacsök említése sem: a 'bika' említésével a költő a mondabeli Europé történetét eleveníti fel, emlékeztetve az olvasót arra, hogy a magyar és német honvédek az egész nyugati civilizációért ontják vérüket a judeobolsevista ármánnyal szemben. A mindössze kétsoros alkotásnak éppen rövidsége is hozzájárul ahhoz, hogy mondanivalója frappáns, és meghökkentő maradjon: a magyarságot további harcra szólítja fel a mételyező zsidóság ellen. A sodró lendület, a nagy erejű költői képekkel való operálás egyértelműen az expresszionizmus hatását jelzi, miközben a mű megérdemelten emelkedik Balassi, Arany, és Babits költői munkásságának sorába."

Mohácsy Károly: Irodalom 11.

Még Félszigeten történt, hogy egy civil sátorban újságcikkért, vagy versért sört osztottak, amit a magunkféle ingyenélő társaság természetesen nem hagyhatott ki. Így született a lent olvasható rövid szösszenet, melynek témája nem lehetett más, mint a fesztivál főhőse, Vasi.
Indzsoj!

Borzalmas. Most is egy laza négyes Hollandiától. Megint. Persze megmondtam én előre. Az aranylábú fiaink megint úgy nyomozták a labdát, mintha öttel kevesebben lettek volna. Ha nincs az a nagyon véleményes büntető (köszönjük meg szépen a bíró bácsinak!), még szánalmasabb lett volna az összkép. Persze Andorra után aztán nagy volt az arcunk, ide nekem az oroszlánt is! 5:0, ez igen, ez nagy eredmény, kis felkészülés, és talán van esélyünk Vatikán, Antarktisz vagy Narnia ellen is. Nevetséges. A felcsúti Maradonát meg persze nem izgatja az eredmény, csak önti bele az eurómilliárdokat ebbe a "focinak" nevezett feneketlen vödörbe. Stadionokat építünk, miközben milliók éheznek, a gyerekek meg fáznak az iskolában. De nem baj, a lényeg az, hogy Dzsudzsák meg tudja venni a zsírúj Bentley-t, Gera meg a zacskó Technokolt. A sok hülye meg még mindig szurkol, hogy meglegyen az a második hely. Ami egyfelől kurvára esélytelen, másfelől meg ugyan minek. Hogy egy világversenyen égessük magunkat? Ezért szurkolok inkább azoknak a csapatoknak, amik meg is érdemlik a VB-szereplést. Mint például Románia.

Tekintve, hogy a neten a fentihez hasonló gondolatokat lehett zömmel olvasni tegnap este (amik enyhén szólva felbaszták az agyam), gondoltam ideje leszámolni pár tévhittel, amik sajnos már közhelyekké váltak.

1. A magyar foci szörnyen gyenge.
Téves. A magyar válogatott jelenleg 37. a FIFA csaknem 200 országot tömörítő listáján, megelőzve (Horvátország kivételével) mindegyik szomszédunkat, és számos friss EB, VB résztvevőt is. Magyarország világszinten erős, Európában pedig talán gyenge középcsapatnak számít. A válogatott tagjai Európa legerősebb bajnokságaiban játszanak, gyakran remek eredményeket elérve.

2. A magyar foci ugyanolyan szar, mint 10-15 éve.
Téves. Persze, világversenyre nem jutottunk ki, de nagyon felületesnek, vagy nagyon rossz szándékúnak kell lenni ahhoz, hogy ne vegyük észre: a futball fejlődik, ha nem is olyan gyorsan, mint szeretnénk. Nem is olyan rég még elképzelhetetlen volt, hogy a csoport utolsó fordulójáig versenyben legyünk a kijutásért egy EB-selejtező csoportban, vagy hogy súlyos euró-milliókat fizessenek egy magyar játékosért. Az U21-es VB-bronzérem, a Loki BL és a Videoton EL szereplése pedig mind az apró lépéseket jelzik. Ma már egy teljesen tét nélküli barátságos meccsen is simán összejön 10 ezer néző a Puskásban, pedig nem is olyan rég még volt, hogy 500-an se gyűltek össze, hogy megnézzék a nemzeti tizenegyet...

3. A magyar foci senkit nem érdekel, de óriási összegeket emészt fel a támogatása.
Téves. Magyarországon -tetszik vagy nem- továbbra is a futball a legnépszerűbb sportág, mind a sportolók, mind a nézők számát tekintve. Míg volt idő, amikor egy teljes NB1-es forduló 13 ezer nézőt vonzott, ma már egyetlen nagyobb meccsen simán összejön ennyi. A fontosabb / komolyabb válogatott meccsen pedig bizony rendre kevés a 30 ezer hely. A sportág ennélfogva valóban kiemelt figyelmet élvez támogatás tekintetében, nevetséges azonban az a demagóg gondolat, miszerint a kismillió éhező nyugdíjas/ éhező kisgyerek/ éhező szénbányász problémáját megoldaná, ha a kormány elzárná a csapokat. És persze az se mellékes, hogy a válogatott tagjai nem ezekből a meccsekből szedik meg magukat, ennélfogva Dzsudzsák zsebét nem a magyar adófizetők, hanem az orosz olajszőkítők tömik meg. 

4. Egész Európa rajtunk röhög a hollandoktól elszenvedett vereség után.
Téves, téves, téves. Ez a legnevetségesebb mind közül. Ugyanmár, vajon ki nem szarja le, mit játszottak a másik csoportban? Közülünk talán tudja valaki fejből, mit játszott a héten Wales? 

Fel a fejjel tehát, ki nem ugrál, büdös román!

Kedves Barátaim!

Előreláthatóan szeptember közepéig nem leszek már netközelben, ezért szeretnék elköszönni mindenkitől. Nem is annyira ez, mind inkább az adja apropóját, hogy sokat látott baráti társaságunk szétspriccelt a fehér faj kontinensének (Európa) minden szegletére. Vagyis nemhogy Pécsen nem marad senki (Nokedleet kivéve), de a Kárpát-hazában is alig.

Hosszú utat tettünk meg Kiflivel és a többiekkel Marosvásárhelyre és vissza, mely  úgy érzem lezárt egy korszakot. Idén nyáron Szenes zárón, Vonyarcon, Fehéváron, Városlődön és Erdélyben olyan emberekkel is összefutottam, akikkel talán többet nem fogok. 

Mindenekelőtt megtiszteltetés volt az R'n'R Szakosztállyal, név szerint Bruxxal, Droiddal, Kiflivel, Lustával, Nokedleevel, Ózzal, Rettenet Tábornokkal és Vikinggel végigtahóskodni az elmúlt éveket. Ők voltak a legjobb haverjaim és barátaim. A továbbiakban nem lapátolom össze az összes kretén nevét, akivel valaha ittam vagy buliztam Pécsen, mindenki tudja, de köszönöm mindnyájuknak és tudják, hogy szeretem őket!

Természetesen ez nem jelent semmiféle végleges búcsút, sem a blogtól, sem mástól, de mindenki tudja: a ,,hétfő-hangi-szenes'' hármassal jelzett egyetemista korszaknak vége. Hiányozni fog!

A törisek ősi, szent köszöntésével búcsúzok:

Zikkájl!

R'n'R Jamal Fraser, az R'n'R Szakosztály rendes tagja

u.i.: a czikk megírása közben természetesen a Caesars: Jerk it out című számát hallgattam.

Látogatottsági rekordot döntött idén a Félsziget Fesztivál Marosvásárhelyen, így lapunk kicsit körbenézett a sörsátrak között, hogy a csaknem 80 ezer látogató közül elcsípjünk néhány véleményt. Lássuk tehát, kinek hogy ízlett a fesztiválélet:

P. Botond (29)
Én igazából csak a Republic miatt jöttem le, gyermekkorom óta nagy kedvenceim, így ha tehetem, minden erdélyi koncertjükre elmegyek. Nem csalódtam a fiúkban, most is nagyon kitettek magukért, remek koncertet csináltak. Az persze más kérdés, hogy a közönségből pár ortó nagy paraszt folyton bekiabálta, hogy "Ossian!" meg "Kalapács Józsi!". Ezek vajon tényleg nem tudták, hogy hol vannak, vagy csak simán seggfejek?

H. György (60)
Bortermelő vagyok, a Félszigetre is a portékámat hoztam, szerencsére veszik is rendesen. Tetszik a hangulat, a fiatalok barátságosak, jókat lehet velük danolászni. Egyedül az zavar, hogy az unitárius vallásom láthatóan sokaknak szúrja a szemét. No de nem baj, inkább iszok egy kis borocskát.

Georghiana C. (25)
Pincérlányként dolgozom a Félsziget melletti strandon, így ez alatt a négy nap alatt nagyon sok fesztiválozóval találkozom. Többnyire kedvesek, mosolygósak, és kávét vagy sört rendelnek. Persze némelyik srác olyan perverz mosollyal tud rám nézni, miközben felveszem a rendelést, hogy az már szabályosan zavarbaejtő.

V. Gábor (24)
Én ezt nem értem. Székesfehérvárról érkeztem, ahol MINDEN HARMADIK NŐ DAGADT! Itt meg nincsen dagadt nő! Mindegyik csaj kibaszott jól néz ki! Miért van ez? Mivel etetitek őket? Nézd, azt is megbasznám! Meg azt is! Meg azt a kis román kurvát is ! Minden nő kurvajó!

K. Ákos (44)
Fellépőként érkeztem Erdélyországba, egyrészt, hogy megmozgassam kicsit a helyi közönséget, másrészt, hogy tolmácsoljam Orbán Viktor Miniszterelnök Úr személyes jókívánságait, minden magyarnak, bárhol is éljenek a Földön. Ja, és megkérném azt a néhány tagot a tömegből, hogy legközelebb ne skandálják, hogy "Mindent vissza!", mert ez nem az a koncert.

A. Johanna (20)
Bevallom, nekem kicsit csalódást jelentett ez a fesztivál. Azzal a céllal jöttem ide, hogy összeszedjek magamnak valami helyes kis pasit (még az se baj, ha kálvinista), de semmi nem jött össze. Az itteni srácok vagy nagyon teszetoszák, vagy nagyon nem tetszem nekik, pedig most már szinte akárkivel bebújnék a sátramba. Na mindegy, talán majd jövőre.

Octavian R. (26)
Nem lenne rossz ez a fesztivál, csak persze itt is kurvasok a magyar. Az előbb is idejött egy, három pofonnal köszöntem neki, de még azután is odajött, hogy valamit belevakkantson a fülembe azon a kibaszott barbár nyelvén. Szívós kis geci.

W. Angéla (19)
Az ELTE bölcsészkarán tanulok szociológiát, így elsősorban azért jöttem, hogy megtapasztaljam, milyen jó is az, amikor békében élnek egymás mellett a különböző kultúrák, és nincs abból feszkó, hogyha valaki más, mint az átlag. Sajnos azonban csalódnom kellett. Lépten-nyomon nőgyűlölő frázisokat hall az ember, a percenként felzengő "Lesz még Erdély Magyarország" éneklésekről nem is beszélve. Én nem is értem, miért kell szítani a feszültséget?

B. Anita (16)
Nekem nagyon jól telik a fesztivál, pláne most, hogy az előbb nyertem 20 sört a haveromtól. Azt mondta, biztos nem merek smárolni egy zsíros, hányásfoltos pólós, mosdatlan sráccal, de ebben nagyon tévedett. Persze nem volt könnyű, végig kellett hallgatnom egy csomó hülyeséget Mauser-lőszerekről, meg az USA vallási megoszlásáról, de el kell ismernem, úgy smárolt, mint egy igazi olasz szerető!

Fú, hát az egész úgy kezdődött, hogy lenn hesszeltünk a völgyben, de baszki egyszercsak az ég vörösre váltott és ilyen durva villámok csaptak át a fejünk felett. és akkor megérkeztek a yardok, de baszki 3 méteresek voltak, és az egyik kezük robot volt, és lángoló turulmadarakat lőttek mindenkire, csórikák meg ott égtek porrá. Aztán meg valami nazgulok csaptak le a táborra, frankón mint a Gyűrűk Urában. A Schneider erre adott valami tabit, amire meg hirtelen elöntötte a tenger az egész fesztivált. Nagyon fullos volt lebegni a hideg tengerben, miközben valami Bob Marley szólt, mi meg egy összetört szivárvány szilánkjaiba kapaszkodtunk, azt elvoltunk csillbe. Aztán felmásztunk egy jéghegyre, ami tele volt pingvinnel, a Fabrizio vagy egy óráig beszélgetett az egyikkel a drogliberalizációról. de akkor megint megjelent egy robotzsaru, a szájából vér folyt ki és valami olyat kérdezett, hogy fogyasztottam-e kábítószert, de miközben beszélt, a feje egyre nagyobb lett, szóval úgy beszartam, hogy inkább elszaladtam.
Hát én így emlékszem a razziára.

Tibaj igazabol Tom Petty.

Az ötödik forduló megrendezése (melyre, mint az a jegyzőkönyvből kiderül, még júniusban, a lengyel-orosz EB-meccs napján került sor) után kijelenthető, hogy a Szakosztály az utóbbi másfél évben megkóstolta a magyarországi sörpiac legpocsékabb söreinek többségét. Röviden összefoglalva: a megkóstolt, több mint 50 sör többsége nagyon rossz volt. Vicces tény, hogy ezeknek söröknek nagy részét minőségi sörnek láttatják a dobozon vagy a címkén. Nem volt ez másként az utolsó 8 sör esetében sem... De ami a legfontosabb: megtaláltuk a fényt az alagút végén, megvan ugyanis Magyarország legrosszabb söre! Lássuk az ötödik forduló eredményeit!

VERSENYEN KÍVÜL:

A Hősök Terén állunk rekkenő hőségben, a betonon valósággal izzik a levegő, és nem csak a nyári forróságtól. Ma rendezik meg ugyanis a Meleg Méltóság Menetét, amire az egész országból, sőt, az egész világról várják a rendezők azokat a fiatalokat, akik úgy gondolják, hogy fontos kiállni amellett, hogy a homoszexuális, leszbikus, transzszexuális és transznemű emberek egyenlő jogokat élvezzenek, bármely pontján is éljenek a földgolyónak.
Az elsőre inkább vidám karneválnak, mintsem tüntetésnek tűnő rendezvényen eleinte kissé zavartan próbálunk interjúalanyt mikrofonvégre kapni. A helyzetünket, azonban egy aluljáróból érkező szimpatikus meleg pár könnyíti meg. A feltűnő, strasszos ruhában érkező Gergely, és a visszafogottabb, hallgatag Gábor kézenfogva csatlakoznak a menethez, és szívesen válaszolnak a feltett kérdéseinkre.
"Azért vagyunk itt, mert ezen a napon végre önmagunk lehetünk"- indokolja meg Gergely a jelenlétüket. "A társaságunkban nem tudják, hogy melegek vagyunk, így ez a nap különleges a számunkra" -mondja, majd odabújik párjához.
"Minden évben itt vagyunk. -veszi át a szót Gábor- a mai nap egészen Szombathelyről kellett utaznom a rekkenő hőségben, de legalább végre egy kis időt tölthetek a szerelmemmel." -nyilatkozza, és szerelmes pillantást vált Gergellyel.
"Sajnos a haverok nem igazán toleránsak más szexuális orientációkkal szemben, így titkolnunk kell előttük a viszonyunkat, de reméljük ez a rendezvény, és az uralkodó tendenciák rádöbbentik egy napon őket, hogy nem számít a nem, ha két ember igazán szereti egymást" - ad frappáns lezárást az interjúnak Gergely, majd gyengéd csókot lehel Gábor nyakára, és a két férfi kézenfogva eltűnik a szivárványos zászlók erdejében.

a mai nap eszembe jutott ez a méltatlanul elfeledett sorozat, így ezt felelevenítve gyorsan össze is dobtam egy képösszeállítást, melynek szenvedő alanya ezúttal óz.

Ismerőseim bizonyára tudják, hogy Mezopotámia gazdaságtörténete után a magyar hadtörténelem a fő szakterületem. Értek hozzá - igaz, ami igaz, nem is akarok álszerénykedni. Ezért is érzem magam följogosítva a mostanában sokat szóban forgó Vécsey típusú kézigránát bemutatására. (Természetesen szigorúan saját és önálló kutatásaim alapján.)

A kézigránát a Magyar Királyi Honvédség saját fejlesztése, tervezője Vécsey Zoltán százados volt. A klasszikus Vécsey-gránát, amelyet mindig emlegetünk, az a 36 M. jelzésű. Tehát nem a 42 M. (Vécsey), ez ugyanis már késleltető gyújtós volt.

A 36 M. jelzésű Vécsey kézigránátot 1937-ben rendszeresítette a honvédség, és - többek között - ezt használta a második világháborúban is. A Vécseyt használták a német csapatok, valamint a téli háború idején küldtünk belőle a finneknek is. Sőt, magyar licenc alapján Svájcban is gyártották annak idején. (Svájcban kézigránátot? Minek??)

Becsapódáskor robbantak, ami számos előnnyel járt: az ellenség nem dobhatta vissza őket; lejtős, vagy függőleges felületekre való dobásnál nem gurultak el; és ahogyan az a háború alatt kiderült, közelharcra is megfeleltek, mivel a támadó ellenséghez vágva is azonnal robbantak. Azonban hátrányaik is voltak. Fenti sajátosságaik miatt kevéssé voltak alkalmasak erdei harcra, ahol nem mindig állt rendelkezésre elegendő hely a repülés közbeni élesítésre, vagy ahol fennállt a veszélye annak, hogy a faágaknak csapódva felrobbanó gránát a dobót is megsebzi, illetve páncélosok elleni vagy helységharcra, ahol a gránátot ablakon vagy csapóajtón kell beejteni.

A tény, hogy a gránátot nem lehetett visszarúgni vagy visszadobni, borzasztó demoralizáló hatással lehetett az ellenzékre. Erre vonatkozóan közölnék is egy szemléletes példát Sebő Ödön: A halálra ítélt zászlóalj c. könyvéből. A könyv egyébként döbbenetesen jó olvasmány, mindenkinek ajánlom, akit csak egy kicsit is érdekel, hogy mit csináltak nagy- és dédapáink a frontokon,, illetve hogy meddig tudtuk volna tartani a Kárpátokat. Na de nézzük, hogyan működött a Vécsey (36 M.) harc közben.

"Az első kép az összevisszaságot mutatta, ember ember ellen hadakozott, szuronnyal, kézigránáttal és a félelem „hajrá”-üvöltésével. Ahogy vezettem szakaszom rohamát az ellenségre, egy kukoricagránát gurult felém. Gyors mozdulattal visszarúgtam közéjük. Én is kilőttem már a magam fegyvereit, csak a kézigránátjaim maradtak, amelyekkel tele volt a kenyérzsákom. Egymás után kaptam elő a „Vécsey”-gránátokat, számmal húzva ki belőlük a biztosítóvillát, s karomat szemem elé emelve könnyelmű közelségbe dobáltam az oroszok közé. Mivel a mi kézigránátjaink az ütközésre robbantak, azokat nem lehetett visszarúgni vagy dobni, a hatásuk rémületes volt.

A másodpercek, a percek óráknak tűntek ebben a véres, üvöltő viadalban. A harc percekig egyenlő esélyekkel folyt. A döntő fordulatot — ma már, azt hiszem — egy jól sikerült kézigránátdobásom hozta meg, melyet egy tőlem talán tíz méterre lévő támadóra hajítottam. Annak nyaka és válla között robbant a gránát a fél fejét leszakítva, ütőerét is szétszaggatva magasra szökkent a vére, s ez egybeesett rémületet keltő ordításával. Ezt a jelenetet sokan látták az oroszok közül, s ettől az iszonyatos kiáltástól meghűlt a vérük, s úgy érezték, hogy ők is erre a sorsra jutnak, ha nem adják meg magukat."

Most pedig gyorsan morzsoljunk el magunkban egy imát az örökké tartó világbékéért.

Forrás: Wikipédia és http://donci.blog.hu/ (ezen a weboladalon az egész könyv elolvasható, szépen fejezetenként)

Helló Náczikok!

Nem, ez még mindig nem egy összefoglaló Vonyarcról, bár beígérték Rózsáék, de úgy látszik arra még várnunk kell (nem is csoda, Nokedlee alkoholmámorban töltötte azt a cirka hetet, Kifli meg rendes magyar emberhez mérten az 55 fokban talicskázik valahol Felső-Magyarországon).

Míg erre várunk egy gyors tudományos poszttal szeretnék rendet tenni a fejekben, méghozzá az állatokról. Múltkor XY azzal a felháborítóan ostoba kérdéssel fordult hozzám (mert tudjuk: nincs hülye válasz, csak hülye kérdés), hogy a hangya az hal, madár vagy emlős, merthogy tojással szaporodik. Tudom, mekkora kreténség ilyet kérdezni, ne is mondjátok, de a továbbiakban ezt elkerülendő kanonizálnám a biológiát.

Tehát van 3 állatosztály: a hal, a madár és az emlős.

A halat könnyű felismerni, mert minden ami vízben van, az HAL! Hibába elevenszülő, mint a bálna vagy a fóka, ha vízben van, ezt jegyezzétek meg mostantól,, az HAL!

A madárnak szárnya van, tud repülni. Tehát a csirkétől kezdve a turulon, szárnyas hangyán és szúnyogon át a denevérig (hiába elevenszülő!!!) mind MADÁR! És igen, a veréb is egy madár.

Emlős minden más: a hangya, a varánusz, a tasmán ördög vagy a sün.

Van még két bónusz kategória, a Homo Sapiens Sapiens, ami kizárólag a heteroszexuális, keresztény fehér férfiember, minden más emlős (zsidók, feketék, kommunisták, nők, görögök), illetve a pingvin, ami BUZI!

Remélem most már mindenki tisztán lát és nem mond vagy kérdez épületes marhaságokat. Filippinél találkozunk, zikkájl!

Nem akarom elvenni a nálam tehetségesebb tollforgatók kenyerét, de Vonyarc alatt pontoztam és titkos versenyt hirdettem pár kategóriában. Le is írom még a megaposztok előtt. Néhol nehéz volt győztest hirdetni, kivételesen szubjektív lett a végeredmény.

A Legszebb Ember: ez nem is kérdéses, nem csak a rommá gyúrt teste, de egész szép megjelenése, gyönyörű csillagszemei, hajviselete miatt ez a cím nem lehet másé, csakis Ózé. ,,Nobody can resist those beautiful blue eyes.''

A Legocsmányabb Ember: Nokedlee barátom. Nem akarom részletezni, aki látta, tudja. 3 napig nem fürdött.

A Legjobb Szakács: Viking örökös címét ezúttal Joczó mester kapta, bár Nokedlee-t citálva: kurva szar volt az a mákos tészta.

A Legjobb Barát és Haver: óriási verseny volt, és bár Nokedlee az életét kockáztatta értem, ezúttal a fekete ló, Brux futott be: 10 ezer forint körüli pénzünket nyelte el a játékterem és kocsma, jót beszélgettünk és némán tűrte, hogy a fejétől 5 centire okádjak a strandon délután 3kor. Köszi Bruxi!

A Legnagyobb Rokkendroll: A második napig ímmel-ámmal partiban voltam, később már nem lehetett vele tartani a lépést. Siófokon kibontottuk az első üveg vodkánkat, utána hétfőig (és még akkor se) egyszer se láttam tisztának a tekintetét. Nokedlee, riszpekt.

A Legnagyobb Csajozógép: Nem volt nagy verseny a sok monogám között, de mindent megtettem a győzelemért, ennek ellenére a győztes bőven egy testhosszal megelőzött. Ez a cím így most csak egy emberé lehet, aki nem más, mint Kifli.

A Legnáczibb Ember: Természetesen a feketehegyi herceg, annak ellenére, hogy elmaradt eddigi eredményeitől.

A Legjobb Csajszi: hát, itt négyes holtversenyt kéne hirdetnem, de volt egy olyan versenyző, aki mentálisan a többiek fölé emelkedve, az utolsó métereken tudta lehajrázni a mezőnyt. Ő Balogh Eszti. Az indoklástól most eltekintenék, de gratulálok!

A Legjobb Vendéglátó: Dzsu. Megint megúsztuk, hogy teljesen megérdemelten legéppuskázzon bennünket, majd belekaparjon egy meszes gödörbe, de inkább kaptunk némi szidást és sok-sok szeretetet. Köszönjük!

(A nőket természetesen tudatosan hagytam a végére, hisz nem egyenlőek a férfiakkal.)

Szépek és okosak maradjatok, és míg nem találkozunk itt van pár alap wiki szócikk, hogy ne legyetek olyan műveletlen tahók:

http://hu.wikipedia.org/wiki/42_M._V%C3%A9csey_k%C3%A9zigr%C3%A1n%C3%A1t

http://hu.wikipedia.org/wiki/K%C3%A9k_b%C3%A1lna

http://hu.wikipedia.org/wiki/Tigris

Zikkájl!

Barátoknak, hűséges olvasóinknak, és a Milánnak üzenem, hogy készülőben van több grandiózusabb poszt is, de addigis választottam pár Wulffmorgenthaler képregényt, lehetőleg olyanokat, amiknek van egy kis töris oldaluk is.